A korlátozások megszűntével láthatóan újra megélénkült a forgalom, az emberek főként a kedvező árak és az egyedi darabok miatt turkálnak. Ma már egyre többször halljuk: a környezettudatosság szempontja sem elhanyagolható.
A fenntartható ruházkodás gondolata már a 80-as években megjelent a köztudatban, az utóbbi pár évben pedig új erőre kapott. Hívei társadalmi, kulturális, ökológiai és pénzügyi szempontokat is figyelembe vesznek, ha a divatról, az öltözködésről van szó.
Sajgó Anikó szín- és stílustanácsadó elmondta, Békés megyében nagyon sokan választják a használtruha-üzleteket. Úgy véli, ennek oka az, hogy bár az évek során drágultak a ruhadarabok, zömmel még mindig a bolti ár töredékéért szerezhetők be minőségi, egyedi holmik.
– A legtöbben nem viszolyognak a használt ruháktól, ami jó hír is lehetne, viszont a tudatosság, mint az élet más területein is, itt sem feltétlenül jellemző – mondta el Sajgó Anikó, aki szerint a másodkézből történő beszerzés akkor lenne igazán környezetbarát, ha nem halmoznánk, nem hordanánk haza zsákszámra a „jó lesz egynek” darabokat, hanem tudatosan terveznénk meg a vásárlást. Leszögezte, a legpraktikusabb egy meglévő, alapruhatárhoz keresni kiegészítő darabokat. Egy nyugdíjas férfiszabó, aki délelőtt keresgélt egy békéscsabai, belvárosi turkálóban, mindig így tesz.
– A meglévő ruhatáramhoz keresgélek időről időre színben és stílusban illő darabokat, innen sose megyek haza üres kézzel – árulta el, miközben valamivel több mint kilencezer forintot vett elő a pénztárcájából. Kiderült, ekkora összegért cserébe szatyornyi ruhával mehet haza, sőt két pár cipőt is vett. Kéthavonta benéz, a tapasztalatai jók, az általa válogatott holmik még sok-sok mosás után sem fakulnak ki.
– Jobb a minőségük is, mint azoknak, amiket a divatüzletekben kapni. Olykor varrok még a családtagoknak, de nem igazán éri meg anyagot vásárolni, túl drága
– tette hozzá.
