Tévhitek a felelős állattartásról

Tényleg igaz, hogy minél magasabb egy állateledel húsértéke, annál jobb az adott termék? A házikedvenceknek fontos a különféle eledelek gyakori váltogatása? Kinek van nagyobb fehérjeigénye: a kutyáknak vagy a macskáknak? A Petplace cikke választ ad mindezekre a kérdésekre.

A Purina állatorvosa, Dr. Márton Kinga rámutatott néhány állattartással kapcsolatos tévhitre, melyek talán még a rutinos gazdikat is megtéveszthetik.

Első tévhit: a kutya a farkas leszármazottja, ennek megfelelő táplálást igényel

Valóság: A mai háziasított kutya valóban farkas ősöktől származik, ám a háziasítás során nemcsak szembetűnő külső- és viselkedésbeli változásokon ment keresztül, de számos enzimatikus és morfológiai változás történt a belső szervekben is.

Az ember közelségéhez, az ember ételmaradékához alkalmazkodva kialakult a szénhidrát emésztésére való képesség, a rendszeres táplálás következtében átalakult az emésztőszervek morfológiája.  

Az etetett táplálékhoz igazodott az emésztőenzim termelés és a mikrobiom összetétele is, mely utóbbinak a házi kutyára jellemző viselkedés kialakulásában is nagy szerepe van. Ezeket figyelembe véve kell biztosítanunk mind jól értékesülő fehérjéket, mind a diétás rostokat tartalmazó szénhidrátforrásokat, mind a jól hasznosuló zsírokat az etetett eledellel.

Második tévhit: a macska abszolút húsevő, nincs szüksége másra

Valóság: A kutyák fehérjebontó képességével szemben a macskáké nem szabályozható, ezért arányaiban nagyobb mennyiségű fehérjebevitelére van szükségük ahhoz, hogy ne a saját szervezetük fehérjéit bontsák le annak érdekében, hogy lekössék a rendelkezésre álló enzim mennyiséget.

A macskák természetes táplálékfelvételi szokásaira kevésbé hatott az evolúció és az ember közelsége. De ez nem jelenti azt, hogy a társállatként tartott macska csak húst ehetne, hiszen a természetes tápláléka is az egészben elfogyasztott, növényevő prédaállat, annak részben emésztett növényi táplálékot tartalmazó beleivel együtt, így a táplálás során mind összetételben, mind textúrában ezt kell utánoznunk.

Harmadik tévhit: a kutyáknak fontos a változatosság, az eledelek gyakori váltogatása

Valóság: Mind a kutya, mind a macska emésztőszervének az állandó beltartalmi értékekkel rendelkező, lehetőség szerint változatlan összetételű eledel az ideális. Ennek hátterében egyrészt az áll, hogy minden étrendi változás az emésztés alkalmazkodását kívánja, amihez az egészséges szervezetnek 2-6 hét szükséges.

Ehhez járul még hozzá, hogy kedvenceink életmódja kismértékű stresszhatással jár, amelynek sikeres menedzseléséhez a mikrobiom épsége elengedhetetlen - ezt viszont csak a kiegyensúlyozott összetételű (például diétás rostok) étrend segítségével tudjuk fenntartani.  

A hirtelen étrendi váltás felgyorsíthatja a tápanyagok áthaladási sebességét, ezáltal romlik az emésztés hatásfoka, gyorsabban ürül ki a béltraktus, ami a csökkent folyadékvisszaszívás miatt jelentős tápanyag és mikrobiom veszteséggel jár.

Tartsuk azt is szem előtt, hogy a kutya válogatósságának hátterében állhat egészségügyi probléma (például rágás fájdalmassága), ennek hiányában pedig leggyakrabban nevelési hiányosságok.

Negyedik tévhit: a macskáknak elegendő csak száraz eledelt adni, arra legalább eleget isznak

Valóság: Ahogy fentebb már említettük, a macskák természetes étrendje alapján az ideális eledel tartalmaz nedves, puha falatokat (a prédaállat húsa, lágyszövetei) és ropogós darabkákat is (a prédaállat csontjai, porcai), az összetevőket és a nedvességtartalmat tekintve pedig leginkább a prédaállat összetételére hasonlít.

Ebből következik, hogy az ideális az úgynevezett vegyes etetés, vagyis a nedves és a száraz eledel egyszerre etetése, állandó friss ivóvíz biztosítása mellett.

A teljes cikk IDE kattintva olvasható tovább.

A borítóképen egy whippet kölyök látható. Forrás: Unsplash