Az más kérdés, hogy valóban fáradtságról van-e szó, vagy csak így a legkönnyebb a jelenséget megfogalmazni? – teszi fel a kérdést cikkében a Diétaésfitnesz.hu.
A TERMÉSZET RITMUSA
A természetnek megvan a ritmusa, gondoljunk csak az évszakok változására: tavasszal ébred, nyáron ragyog, ősszel visszavonul, télen pedig alszik a növényvilág. A téli álmot alvó állatoknál is megfigyelhető ez a rendszer. Rendszertanilag mi is az állatvilághoz tartozunk, de nem alszunk téli álmot – legalábbis nem a szó klasszikus értelmében. Az anyagcsere – amelynek része az emésztés, a sejtek energianyerő képessége, illetve a raktározásra való hajlam – mutatja a ciklikusságot, amit a természet diktál. A jelenség ma is létezik, persze a civilizáció hatására nem teljesen úgy, ahogy a természetben élő állatoknál.
Az anyagcsere nem csak a sejtekben végbemenő folyamat. Az egész szervezet működése szempontjából bonyolult jelenségről van szó, melynek része az aktuális hormonszintek, az idegi és szellemi funkciók, az immunfolyamatok, az emésztés stb. egymásra hatása. És ez a rendszer, a szervezetünk ugyanúgy kicsit visszavonul télen. Túlságosan leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy ősz végén, tél elején felkészülünk a hidegre. Ennek része, hogy az anyagcsere lassul, beindulnak a raktározófolyamatok, hogy egy kis zsírréteget aggathassunk magunkra.
A cél a hidegtől való védelem, hőszigetelő réteg építése, illetve energiaraktárak képzése, amiket majd a test fel tud használni. Szemléljük egy kicsit távolabbról is a dolgot. Télen hideg van, és a természet alszik. Ilyenkor – evolúciós szempontból – alig lehet mit csinálni, tehát a tevékenységek köre is szűkül, ráadásul sokkal kevesebb a természetben hozzáférhető táplálék. Így érthető, hogy nemcsak az anyagcsere, de a mozgás is, a szellemi funkciók is korlátozódnak. Így már teljesebb a téli fáradtság fogalma.
MIT TEHETÜNK ELLENE?
Először is lehet trükközni, de figyelembe kell venni azt is, hogy egységben élünk a természettel, tehát ne akarjuk becsapni a rendszert. Épp eléggé be van az csapva, gondoljunk csak a januárban, februárban rügyező fákra, amelyek aztán elhalnak a március eleji fagyokban. Ezért a legfontosabb, hogy adjuk meg a testünknek, ami jár, és aludjunk jó sokat – ezután jöhet a trükközés.
1. MOZOGJUNK SOKAT!
A természet és a test ébredése is mozgással jár. A mozgás közli a szervezettel, hogy itt az ébredés ideje, vége a téli álomnak. A mozgás gyorsítja az anyagcserét is. Ez nem a nagy állóképességi edzések időszaka. A legjobb, ha intervall tréningeket végzünk, illetve intenzív erőgyakorlatokat. Ezek azok, amelyek a legjobb anyagcsere-gyorsító hatással rendelkeznek. Lehet persze állóképességi edzést is végezni (főként, ha ilyen típusú versenyre készülünk), de ne az legyen az edzés gerince! Az az edzésforma ugyanis az energiatartalékolásra trenírozza a testet.
2. MELEGÍTSÜK A TESTÜNKET!
Az egyes pontban említett mozgás erre is hatással van, de szaunázhatunk is vagy vegyünk forró fürdőket. A meleg tudatja a testünkkel, hogy itt az „ébredés” ideje. Tavasszal a hőmérséklet is melegszik, a napsütés egyre intenzívebb, ezt kell imitálni. Testünk legjobban a láb felől melegszik. Ha esténként forró vizes lábfürdőt veszünk, az már önmagában sokat számít. Alternatívaként töltsünk meg egy vizespalackot forró vízzel, és azt görgessük a talpunk alatt az esti olvasgatás vagy filmnézés alatt.
3. PÖRGESSÜK FEL ZSÍRRAL AZ ANYAGCSERÉT!
Fogyasszunk megfelelő mennyiségű zsiradékot. A legjobb a vaj, a ghí, illetve az extra szűz kókuszzsír. Együnk zsírt edzés után is, illetve előzzük meg vele a sóvárgást. Döbbenetes módon működik a dolog. És ami a legfontosabb, nem fogunk tőle hízni!
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)
