A kutatók húszféle fehérborból vizsgáltak meg kilenc-kilenc üveget, a hatás ugyanis nem egyenletes, fajtánként változó. A kísérletben a borok egyik harmadát átlátszó üvegben tárolták, kitéve a fénynek, harmadukat a hagyományos, zöld színű palackban, az utolsó harmad ugyan átlátszó üvegben volt, ám kartondobozban, ahol nem érte fény – írja a Vg.hu.
Hatvan nappal később megvizsgálták a borokat, méghozzá nem csupán egyéni, szubjektív módszerek segítségével, hanem gázkromatográffal is.
Az eredmények szerint a desszertborok erős aromái képesek ellenállni a fény hatására bekövetkező romlásnak, ám minél könnyedebb egy bor, ez a hatás annál kevésbé áll fenn.
A legfényérzékenyebbnek a chardonnay és a pinot gris bizonyult.
Erre a két típusra összpontosítva a kutatók a szagokért és illatokért felelő molekulákat is képesek voltak beazonosítani. Az egyik ezek közül az almára, birsalmára vagy virágokra emlékeztető illatokat produkáló beta-damaszkon, amelynek szintje az átlátszó palackban már egy hét alatt 65 százalékot csökkent, miközben zöld palackban ötven nap után is csak 40 százalékos visszaesés volt tapasztalható.
A rózsás, gyümölcsös vagy citrusos aromákat eregető geraniol szintje 30–45 százalékkal csökkent az átlátszó üvegekben három hét alatt, a színezettekben ötven nappal később is csak 25 százalékos volt a csökkenés.
A rossz szagok azonban nem a jó illatokat biztosító anyagok miatt születnek, hanem azért, mert fény hatására egyre több keletkezik például a halra vagy avas olajra emlékeztető kipárolgású 4-heptén-1-ol nevű anyagból.
Ez az átlátszó üvegben tárolt chardonnay-ban megduplázódott, az egyik pinot grisben megtriplázódott, miközben a zöld palackban csak 10-20 százalékot nőtt a mennyisége.
Az eredeti cikk ITT olvasható.
Borítókép: Olaszrizling egy pincészet teraszán a Veszprém megyei Csopakon 2020. július 21-én (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
