A szülők sokszor bolyonganak az ellátórendszerben, nem tudják, hogy pontosan kit kérdezzenek meg, hová forduljanak, ha a gyermekük fejlődésénél valamilyen gyanús jelet tapasztalnak. Különösen a 0–3 éves korosztály esetében nagy a bizonytalanság, miközben ez az életkor kiemelten jelentős a későbbi fejlődésre nézve. Sokszor internetről tájékozódnak, vagy a játszótéri ismerősöktől szerzik be az információkat
– fogalmazott Kereki Judit, a Családbarát Magyarország Központ Gyermekút projekt szakmai vezetője. A 2017-ben indult szervezet az eltérő, megkésett fejlődésű gyermekeket és családjaikat segíti, hogy az érintettek hatékonyabb, a szükségleteikhez jobban igazodó, magasabb színvonalú ellátást kapjanak. – Mivel a szülők nem tanulják a szülőséget, jellemzően tanácstalanok és aggódnak, jól fejlődik-e a gyermekük, mire érdemes figyelniük, mi a teendőjük, ha azt gyanítják, másképp fejlődik, viselkedik a gyermekük, mint más szülők gyermekei – emelte ki a szakember. Azzal folytatta:
Amennyiben valamilyen napközbeni ellátásba kerül el a gyermek, így bölcsődébe, vagy hároméves kortól óvodába, ott nagy eséllyel ismerik fel problémáit, hiszen a kisgyermeknevelők, óvodapedagógusok folyamatosan nyomon követik a fejlődését, és jelzik a szülőnek, ha gondot látnak, beleegyezésükkel pedig tovább irányítják a gyermeket a pedagógiai szakszolgálathoz, ahol egy úgynevezett komplex diagnosztikus csapat vizsgálja a gyermeket: gyógypedagógus, pszichológus, mozgásterapeuta orvosi részvétellel.
– Már 3–5 éves korban vannak olyan logopédiai szűrések, amelyek jelzik, ha egy gyermeknél teendők vannak. Ne ijedjünk meg, ha azt tanácsolja a szakember, hogy logopédus foglalkozzon a gyerekkel. Hiszen minél hamarabb kezdenek foglalkozni vele, annál jobb eredményt lehet elérni, annál nagyobb eséllyel tud majd az iskolában jól teljesíteni – mutatott rá a szakember. Az iskolába lépés viszont vízválasztó, mert nagyon sok szülő ekkor szembesülhet először azzal, hogy a gyermekénél fennállhat valami probléma.
Amikor iskolába lépnek a gyerekek, a fejlesztő- vagy gyógypedagógusok szűréseket végeznek, megnézik, hogy felismerhető-e a gyermekeknél valamilyen fejlődésbeli probléma, például nagy- vagy finommozgásbeli eltérés, a figyelem hiánya, zavara, nehézsége vagy más részképesség-probléma, amelyek diszlexia-veszélyeztetettségre, diszlexiára utalhatnak, és felmérik azoknak a funkcióknak, illetve részképességeknek a fejlettségét is, amelyek az írás, olvasás tanulásához feltétlenül szükségesek
– hívta fel a figyelmet Kereki Judit. Kiemelte: mindez azért nagyon fontos, mert ha az írás és olvasás elsajátításához feltétlenül szükséges részképességekben hiányok, elmaradások vannak, és a problémával nem foglalkoznak időben, akkor az később egyre súlyosabbá válik: akár sajátos nevelési igényt is megállapíthatnak a szakemberek. Ám ha időben felismerik a fejlődési eltéréseket, és a gyermek megkapja a szükséges segítséget, a nehézségek megoldhatók, enyhíthetők.