Horthy Miklós közkegyelmet ad

A kormányzó amnesztiában részesíti a forradalmi időszak bűnöseit.

Magyarország, 1938. Horthy Miklós kormányzó egy szőnyeggel borított dobogón áll egy ünnepségen, mellette felesége, Horthy Miklósné Purgly Magdolna. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció Fotó: Németh Tamás Forrás: MTI

Károlyi Mihály egykori kormányfő hírhedt, katonákat még látni sem akaró hadügyminiszterének, Linder Bélának a kiskirálykodása véget ér Baranyában. 22-én a Pesti Hírlap leközli: „A pécsi szocialista városi uralom összeomlott. A Linder Béla és Lovászy Márton vezetése alatt álló szocialista-kommunista párt kiáltványt bocsájtott ki, melyben bejelenti, hogy a szerb hatóságok részéről nélkülözött támogatás hiányában a város közigazgatását tovább nem vállalhatja. […] a városnak egyelőre nincs semmiféle vezetősége és alárendelt tisztviselők viszik tovább az ügyeket. A Linder-féle uralom gyászos összeomlása nagy örömet és megelégedést keltett a hetekig terror alatt álló pécsi polgárság körében.”

A politikai szereplők az összefogás fontosságát hangsúlyozzák. Belitska Sándor honvédelmi miniszter a 8 Órai Ujságnak úgy fogalmaz: „Fogjunk össze végre, értsük meg egymást, amíg nem késő!” A Pesti Hírlap 24-i vezércikkében a külföldi magyarok segítségét kéri az ország talpraállításához. A kormányzó pedig maga kezdeményezi saját költségvetési kiadásainak lefaragását. Az Est 22-én azt írja, Horthy kérte, hogy „elsősorban ővele és a kormányzósággal kezdje meg a pénzügyminiszter a legmesszebbmenő takarékosság alkalmazását, mert mint az ország kormányzója, jó példát akar mutatni és be akarja bizonyítani, hogy eredményes munka a legszerényebb keretek között is végezhető. […] Mint ilyen intézmények és hivatalok elsősorban jönnek figyelembe: a testőrség, az udvarnagyi bíróság, a volt udvari élettel kapcsolatos állások, autó- és kocsipark és idetartozó személyzet csökkentése, hivatalok összevonása, hivatali létszám apasztása stb.”

Az Est számol be arról is 23-án, hogy megjelent Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye. „A szív a legszebb szó, amit a nyelv mondhat – gondolja egy helyütt a kisdiák, és boldog, hogy a magyar föld Európa kellős közepén a szívhez hasonlít. Európának, az emberiségnek szíve Magyarország – mondja később a költő – és ez a szív most nagybeteg. Meg kell gyógyítani, hogy meggyógyuljon az emberiség. […] Légy jó mindhalálig! – ez Móricznak az erkölcsi programja a magyarság számára. Szeressük egymást, járjunk a becsület útján, és dolgozzunk saját magunk és az emberiség érdekében.”

Krúdy Gyula aznap a Magyarországban ír az ünnepről. „Hallgatjuk az öregeket, akiknek még volt karácsonyuk és fenntartójuk, gazdag országuk és jövedelmező szorgalmuk, négy folyójuk és eltartó munkájuk, ünnepi harangszavuk és megelégedett étvágyuk, meleg otthonuk és jó álmuk… hallgatjuk az öregeket, akik ismerték a szeretetteljes szavakat és atyafiságos öleléseket, az ünnepi kalácsokat és a megnyugtató áhítatokat, a hópehelyként ringatózó karácsonyi kedveket és kitárt karú megbocsátásokat, tündöklő zöldfákat és az angyali zengzetű mosolyokat… hallgatjuk az öregeket, akik tudnak egy más világi Magyarországról, amelyet mi már sohasem ismerhetünk.”