Horthy Miklós közkegyelmet ad

A kormányzó amnesztiában részesíti a forradalmi időszak bűnöseit.

Magyarország, 1938. Horthy Miklós kormányzó egy szőnyeggel borított dobogón áll egy ünnepségen, mellette felesége, Horthy Miklósné Purgly Magdolna. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció Fotó: Németh Tamás Forrás: MTI

A kormányzó amnesztiát ad a forradalmi időszak bűnöseinek. Egy román miniszter az erdélyi magyar szobrok védelmét ígéri. Linder Béla kommunista diktatúrája megbukik Pécsen. Horthy Miklós kéri, hogy a takarékosságot az ő kiadásain kezdjék. Megjelenik Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye.

Karácsony előtt széles körű amnesztiarendeletet bocsát ki Horthy Miklós, és erről tájékoztatja gróf Teleki Pál miniszterelnököt. A sajtó bő terjedelemben, kiemelt helyen számol be róla. A Budapesti Hírlap december 25-i számában így kommentál: „A kormányzó a mai napon, a Megváltó születésének napján rendeletet adott ki, amelyben a kegyelemnek áldását árasztja mindazokra, kik az első forradalomban a tömegmozgalom viharától elragadva, a bolsevizmus ideje alatt pedig részint kényszer, részint pedig téves eszmék fertőző hatása alatt, ítélőképességükben megingatva, sodródtak bele a bűnös cselekmények örvényébe. Kiterjed az amnesztia azokra a bűncselekményekre is, amelyeket a nemzetgyűlés összeülése előtt a bolsevizmus által fölidézett közelkeseredésből követtek el.” Amnesztiát mégsem mindenki kap. „Nem részesülnek a kegyelemben a forradalmi felbujtók és vezetők, továbbá a közönséges bűncselekmények elkövetői, és mindazok, akik az állam és a társadalom törvényes rendjére veszedelmesek.” Ismertetik a kormányzó levelét. „Kedves Teleki gróf! A hazánk romlására bűnösen fölidézett forradalmakkal megbomlott állami és társadalmi rend helyreállítását és a nemzeti társadalom minden osztályának békés együttműködését a megbocsájtás és kiengesztelés szellemével is előmozdítani óhajtván, a Megváltó születésének ünnepén kegyelemben kívánom részesíteni mind a polgári, mind a katonai büntetőbíróságok hatáskörébe tartozó bűncselekmények tekintetében, ha a kegyelemre minden tekintetben méltók”, továbbá – mint a részletező szövegből kiderül – nem a legsúlyosabb tettek elkövetői, vezetők vagy felbujtók voltak.

A Pesti Napló hírül adja 25-én: „Goga Oktavián ünnepélyesen visszaállíttatja a segesvári Petőfi-szobrot”. A cikk visszatekint az előzményekre. „Hegedüs Loránt pénzügyminiszter a nemzetgyűlés előtt elmondott első beszédében úgy nyilatkozott, hogy a nagy vagyonadót azért sem csinálja meg, mert az adó felét elvitték a románok, amikor innen sok olyan vagyont hurcoltak ki, amelynek ők maguk sem látják hasznát. Felszólítást intézett a románokhoz, hogy a jó szomszédi viszony értelmében adják vissza ezeket az értékeket.” Az írás kedvező fejleményekről számol be. „Azok a riasztó hírek, amelyek Erdélyből érkeztek és amelyek szívbe markoltak, mert azt adták tudtul, hogy a megszállók mindazokat a szobrokat eltávolították helyükről, amelyek a magyar történelemnek legmagasztosabb szereplőit és eseményeit örökítik meg, hála Istennek, nagyrészt nem igazak, másrészt pedig túlzottak. Aradon sértetlenül áll Kossuth Lajos szobra, s a tizenhárom vértanú emléke, a nagyszalontai Arany-szobrot a román hatóság visszaállíttatta, és amiért Hollós Mátyás kolozsvári szobrát részeg román katonák megcsonkították, a tettesek szigorú megbüntetésével próbál elégtételt adni a román hadügyminiszter. Egyetlen szobor került el a helyéről, és ez Petőfinek segesvári szobra, melyet a költő legendás elmúlásának helyén emeltek.” A Pesti Napló a román kormánytag Octavian Gogának – Ady Endre egykori barátjának – nyugtató nyilatkozatát is közli. A miniszter azt mondja: „Az erdélyi magyarság kultúrstandardjához tartozó műkincsekre a román kormány nem akarja rátenni a kezét, és éppen így egyáltalában nem szándékozik a magyar városok tereit díszítő szobrokat sem bántani. […] bárhol is legyen a szobor, én azt kikutattatom és megígérhetem, hogy azt Petőfi géniuszának megfelelő módon, a legünnepélyesebb formában vissza fogom állíttatni arra a helyre, ahol eddig is hirdette Petőfi nagyságát.” A román író, amúgy Petőfi Sándor költeményeinek románra fordítója még nem tudhatta – ahogy a szélesebb nagyközönség sem –, hogy korábban magyarok kimenekítették a világháborúban betörő román hadsereg elől a híres szobrot Budapestre, ahonnan 1922-ben Kiskunfélegyházára került, jelenlegi közterületi helyére.

Károlyi Mihály egykori kormányfő hírhedt, katonákat még látni sem akaró hadügyminiszterének, Linder Bélának a kiskirálykodása véget ér Baranyában. 22-én a Pesti Hírlap leközli: „A pécsi szocialista városi uralom összeomlott. A Linder Béla és Lovászy Márton vezetése alatt álló szocialista-kommunista párt kiáltványt bocsájtott ki, melyben bejelenti, hogy a szerb hatóságok részéről nélkülözött támogatás hiányában a város közigazgatását tovább nem vállalhatja. […] a városnak egyelőre nincs semmiféle vezetősége és alárendelt tisztviselők viszik tovább az ügyeket. A Linder-féle uralom gyászos összeomlása nagy örömet és megelégedést keltett a hetekig terror alatt álló pécsi polgárság körében.”

A politikai szereplők az összefogás fontosságát hangsúlyozzák. Belitska Sándor honvédelmi miniszter a 8 Órai Ujságnak úgy fogalmaz: „Fogjunk össze végre, értsük meg egymást, amíg nem késő!” A Pesti Hírlap 24-i vezércikkében a külföldi magyarok segítségét kéri az ország talpraállításához. A kormányzó pedig maga kezdeményezi saját költségvetési kiadásainak lefaragását. Az Est 22-én azt írja, Horthy kérte, hogy „elsősorban ővele és a kormányzósággal kezdje meg a pénzügyminiszter a legmesszebbmenő takarékosság alkalmazását, mert mint az ország kormányzója, jó példát akar mutatni és be akarja bizonyítani, hogy eredményes munka a legszerényebb keretek között is végezhető. […] Mint ilyen intézmények és hivatalok elsősorban jönnek figyelembe: a testőrség, az udvarnagyi bíróság, a volt udvari élettel kapcsolatos állások, autó- és kocsipark és idetartozó személyzet csökkentése, hivatalok összevonása, hivatali létszám apasztása stb.”

Az Est számol be arról is 23-án, hogy megjelent Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye. „A szív a legszebb szó, amit a nyelv mondhat – gondolja egy helyütt a kisdiák, és boldog, hogy a magyar föld Európa kellős közepén a szívhez hasonlít. Európának, az emberiségnek szíve Magyarország – mondja később a költő – és ez a szív most nagybeteg. Meg kell gyógyítani, hogy meggyógyuljon az emberiség. […] Légy jó mindhalálig! – ez Móricznak az erkölcsi programja a magyarság számára. Szeressük egymást, járjunk a becsület útján, és dolgozzunk saját magunk és az emberiség érdekében.”

Krúdy Gyula aznap a Magyarországban ír az ünnepről. „Hallgatjuk az öregeket, akiknek még volt karácsonyuk és fenntartójuk, gazdag országuk és jövedelmező szorgalmuk, négy folyójuk és eltartó munkájuk, ünnepi harangszavuk és megelégedett étvágyuk, meleg otthonuk és jó álmuk… hallgatjuk az öregeket, akik ismerték a szeretetteljes szavakat és atyafiságos öleléseket, az ünnepi kalácsokat és a megnyugtató áhítatokat, a hópehelyként ringatózó karácsonyi kedveket és kitárt karú megbocsátásokat, tündöklő zöldfákat és az angyali zengzetű mosolyokat… hallgatjuk az öregeket, akik tudnak egy más világi Magyarországról, amelyet mi már sohasem ismerhetünk.”