A kormányzó amnesztiát ad a forradalmi időszak bűnöseinek. Egy román miniszter az erdélyi magyar szobrok védelmét ígéri. Linder Béla kommunista diktatúrája megbukik Pécsen. Horthy Miklós kéri, hogy a takarékosságot az ő kiadásain kezdjék. Megjelenik Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye.
Karácsony előtt széles körű amnesztiarendeletet bocsát ki Horthy Miklós, és erről tájékoztatja gróf Teleki Pál miniszterelnököt. A sajtó bő terjedelemben, kiemelt helyen számol be róla. A Budapesti Hírlap december 25-i számában így kommentál: „A kormányzó a mai napon, a Megváltó születésének napján rendeletet adott ki, amelyben a kegyelemnek áldását árasztja mindazokra, kik az első forradalomban a tömegmozgalom viharától elragadva, a bolsevizmus ideje alatt pedig részint kényszer, részint pedig téves eszmék fertőző hatása alatt, ítélőképességükben megingatva, sodródtak bele a bűnös cselekmények örvényébe. Kiterjed az amnesztia azokra a bűncselekményekre is, amelyeket a nemzetgyűlés összeülése előtt a bolsevizmus által fölidézett közelkeseredésből követtek el.” Amnesztiát mégsem mindenki kap. „Nem részesülnek a kegyelemben a forradalmi felbujtók és vezetők, továbbá a közönséges bűncselekmények elkövetői, és mindazok, akik az állam és a társadalom törvényes rendjére veszedelmesek.” Ismertetik a kormányzó levelét. „Kedves Teleki gróf! A hazánk romlására bűnösen fölidézett forradalmakkal megbomlott állami és társadalmi rend helyreállítását és a nemzeti társadalom minden osztályának békés együttműködését a megbocsájtás és kiengesztelés szellemével is előmozdítani óhajtván, a Megváltó születésének ünnepén kegyelemben kívánom részesíteni mind a polgári, mind a katonai büntetőbíróságok hatáskörébe tartozó bűncselekmények tekintetében, ha a kegyelemre minden tekintetben méltók”, továbbá – mint a részletező szövegből kiderül – nem a legsúlyosabb tettek elkövetői, vezetők vagy felbujtók voltak.
A Pesti Napló hírül adja 25-én: „Goga Oktavián ünnepélyesen visszaállíttatja a segesvári Petőfi-szobrot”. A cikk visszatekint az előzményekre. „Hegedüs Loránt pénzügyminiszter a nemzetgyűlés előtt elmondott első beszédében úgy nyilatkozott, hogy a nagy vagyonadót azért sem csinálja meg, mert az adó felét elvitték a románok, amikor innen sok olyan vagyont hurcoltak ki, amelynek ők maguk sem látják hasznát. Felszólítást intézett a románokhoz, hogy a jó szomszédi viszony értelmében adják vissza ezeket az értékeket.” Az írás kedvező fejleményekről számol be. „Azok a riasztó hírek, amelyek Erdélyből érkeztek és amelyek szívbe markoltak, mert azt adták tudtul, hogy a megszállók mindazokat a szobrokat eltávolították helyükről, amelyek a magyar történelemnek legmagasztosabb szereplőit és eseményeit örökítik meg, hála Istennek, nagyrészt nem igazak, másrészt pedig túlzottak. Aradon sértetlenül áll Kossuth Lajos szobra, s a tizenhárom vértanú emléke, a nagyszalontai Arany-szobrot a román hatóság visszaállíttatta, és amiért Hollós Mátyás kolozsvári szobrát részeg román katonák megcsonkították, a tettesek szigorú megbüntetésével próbál elégtételt adni a román hadügyminiszter. Egyetlen szobor került el a helyéről, és ez Petőfinek segesvári szobra, melyet a költő legendás elmúlásának helyén emeltek.” A Pesti Napló a román kormánytag Octavian Gogának – Ady Endre egykori barátjának – nyugtató nyilatkozatát is közli. A miniszter azt mondja: „Az erdélyi magyarság kultúrstandardjához tartozó műkincsekre a román kormány nem akarja rátenni a kezét, és éppen így egyáltalában nem szándékozik a magyar városok tereit díszítő szobrokat sem bántani. […] bárhol is legyen a szobor, én azt kikutattatom és megígérhetem, hogy azt Petőfi géniuszának megfelelő módon, a legünnepélyesebb formában vissza fogom állíttatni arra a helyre, ahol eddig is hirdette Petőfi nagyságát.” A román író, amúgy Petőfi Sándor költeményeinek románra fordítója még nem tudhatta – ahogy a szélesebb nagyközönség sem –, hogy korábban magyarok kimenekítették a világháborúban betörő román hadsereg elől a híres szobrot Budapestre, ahonnan 1922-ben Kiskunfélegyházára került, jelenlegi közterületi helyére.
