Megvédik Tisza István emlékét a rágalmazóktól

A Házban is szóvá teszik gróf Tisza István megrágalmazását. A MOVE elnöksége szintén elítéli a forradalomban meggyilkolt volt miniszterelnök emlékének megsértését, szemben elnökükkel, Gömbös Gyulával, aki csak felemásan teszi meg ezt. A 8 Órai Ujság a MOVE vezetőjének köpönyegforgató baloldali előmúltjáról hoz nyilvánosságra tényeket. A svéd szakszervezetek elnöke arra kéri kormányukat, lépjen fel az elítélt népbiztosok érdekében a magyar kabinetnél.

Forrás: Wikipédia

Továbbgyűrűzik gróf Tisza István kegyeletsértő megrágalmazásának botránya, már a T. Házban is tárgyalják. A Budapesti Hírlap is nagy terjedelemben számol be a fejleményekről február 20-án. „Az a kegyeletsértő és rágalmazó élű történelemhamisítás, amelynek keretében Kacziány Géza a MOVE-ban tartott előadásán Tisza István históriai nevét beállította, a mai napon a nemzetgyűlés elé került. Szilágyi Lajos interpelláció alakjában bírálta a MOVE elnökségének működését és hiteles följegyzések alapján ismertette Kacziány Géza hírhedt előadásának tartalmát is. […] igenis mondotta azt, hogy »a Héderváry–Tisza–Lukács-féle hármas egység által megteremtett munkapárt negyven milliót kapott a szabadkőművesektől és a zsidóktól pártcélokra«, s ha van rágalom a világon, akkor ez a nyilatkozat magán hordja a destruktív becsületrontó tendenciának minden bélyegét.” A szervezet vezetője csak felemás módon követi meg a 2018. október 31-én meggyilkolt Tiszát. „Gömbös Gyula, mint a MOVE elnöke, személyes kérdésben szót kérve azzal védekezett, hogy a többiek, akik Kacziány előadásán jelen voltak, nem vették észre a sérelmet, s nem botránkoztak meg rajta. Nagyon sajnálatos, hogy ez megtörténhetett, de még sajnálatosabb, hogy a MOVE elnöke azokat veszi számba, akik érzéketleneknek mutatkoztak azokkal szemben, akik nemcsak hallották és megérezték, hanem nyomban a reparáció és az elégtétel útját is keresték […] Gömbös Gyula mai fölszólalásában szembetűnő distinkciót tett a mártír Tisza és más Tisza között. Azt mondotta, hogy a MOVE tiszteletre tanítja az embereket, de csak a mártír Tisza iránt.” A lap hozzáfűzi: „Ez a distinkció is azonban kicsinyes és méltatlan […] El lehet mondani, hogy ma már Tisza István volt politikai ellenfelei között is alig van ember, aki – hacsak örökletes pártos indulata nem tette vakká és süketté az igazsággal szemben – nem a legnagyobb tisztelet és őszinte elismerés hangján emlékeznék meg Tisza István életéről, s mind közéleti, mind pedig emberi működéséről.” A házelnök szokatlan módon Gömbös segítségére siet. „Amidőn Szilágyi Lajos alávaló és hitvány rágalomnak minősítette a negyvenmillió koronáról szóló állítást, akkor Rakovszky rácsöngetett, s így szólt: T. képviselő úr, bírói ítélet megállapította, hogy állami pénzek választási célokra lettek fölhasználva. […] Szilágyi Lajos: Ezt bírói ítélet soha meg nem állapította. Az elnök: A képviselő úr hasztalan mondja, ez ítéletben ki lett mondva. Ne tessék az elnökkel szembeszállni. Ez a Lukács-pörben hozott bírói ítéletben kimondatott.” Szilágyi elismétli a Kacziány által mondott vádat, majd leszögezi: „Ezt Magyarországon semmiféle ítélet soha meg nem állapította”. A Budapesti Hírlap megjegyzi: „Ami itt történt, arra nézve nincs példa a parlamentarizmus történetében. […] Minden más törvényhozó testületben az elnök, ha polemizálni akar, leszáll az elnöki pulpitusról, s a padokból, mint egyszerű képviselő fejti ki ellenvéleményét; a padokból, mert ott egyenlő fegyverekkel mérkőzhetnek meg az érvek és ellenérvek.”

Benczúr Gyula festménye gróf Tisza Istvánról Fotó: Wikipédia

Érdekes módon a MOVE országos elnöki tanácsa saját elnökének megengedő, nem egyértelmű állásfoglalásával szemben elítéli a néhai miniszterelnök megtámadását. A Pesti Napló szintén 20-án arról ír, hogy „a MOVE elnöksége megbotránkozással vette tudomásul, hogy az előadó Kacziány Géza gróf Tisza István nevét méltatlanul vonta be előadásába, ami alkalmat adhatott a nemzet nagy halottja emlékének megsértésére.” Az elnökség „elítéli és helyteleníti Kacziány eljárását és annak tanulságául, hogy Tiszának, a vértanú, nagy hazafinak emlékét a nemzet közkincsének tekinti: elrendeli, hogy érdemeinek méltatására és ismertetésére a MOVE-ben előadás rendeztessék.”

Folytatódik a vita Gömbös és a 8 Órai Ujság között is, amelynek keretében a lap felteszi a kérdést 15-én:„hol volt a MOVE országos elnöksége novembertől januárig, amíg legjobban tombolt a forradalom?” Megjegyzik, hogy „aki bizalmi állásban abban az érában szolgálta Károlyi Mihályt és Linder Bélát […] és a honvédelmi minisztériumból egymás után bocsátották el a legmegszégyenítőbb körülmények között a legkitűnőbb magas rangú katonákat, az most az engesztelhetetlenség és a könyörtelenség tógáját magára öltve, a hazafiság diktátori hatalommal felruházott bírájának tolja föl magát.” Hozzáteszik: „mi Gömbös Gyula közéleti szereplésében most is forradalmi természetű jelenségeket látunk, mert jórészben ő és a hozzá hasonlók akadályozzák a belső konszolidációt”.

A 8 Órai Ujság két nap múlva visszatér a témára és újabb adalékokkal szolgál Gömbös előmúltjáról. A MOVE Vas megyei hivatalos lapját idézik be. A belső lap ugyanis végigköveti Gömbös köpönyegforgatásokkal tűzdelt pályáját. Így amikor mindenki egyetértett a monarchia idején a magyar hadsereg és vezényszó szükségességében, és már a király is megígérte, „akkor egy fekete-sárga, császári és királyi vezérkari tiszt memorandumot intézett minden illetékes tényezőhöz, melyben állást foglalt a magyar nemzeti hadsereg ellen és a német vezényszó fönntartását követelte. Ezt az urat Gömbös Gyulának hívták. Ügyes dolog volt ez: így lehetett az osztrák vezérkarban jó minősítéshez jutni.” Később aztán Bécsben „fellázította és szétrobbantotta a 64. magyar pótzászlóaljat.” Jutalomként Zágrábba küldték katonai attasénak. „Gömbös Gyula be is váltotta a hozzá fűzött reményeket: Zágrábban híven szolgálta a népköztársaság és a forradalom ügyét. Ezen érdemei elismeréséül maga a híres nagykalapácsos elvtárs, Böhm Vilmos vette Gömböst maga mellé a hadügyminisztériumba munkatársnak.” Egy idő múlva már a nemzeti eszme lovagjaként tűnik fel, de „még nem volt biztos, hogy a nemzeti eszme győzni fog-e. Mint a MOVE országos elnöke, első és legsürgősebb tevékenységének azt tekintette, hogy átiratban üdvözölje a szociáldemokráciát és kijelentette, hogy ő a népköztársaság odaadó híve. Ismét változtak az idők, győzött a nemzeti eszme. És a szociáldemokrácia üdvözlőjéből, a népköztársaság odaadó hívéből, a forradalmi attaséból a legszélsőségesebb királypárti, fehér ellenforradalmár lett.”

Eközben az országos lapok lehozzák 15-én a párizsi Eclairre hivatkozással, hogy Charles Danielou francia diplomata „a trianoni békeszerződés kamarai előadója kifejezte azt a kívánságát, hogy ne fegyverezzék le könnyelműen Magyarországot. Ellenkezőleg, a magyarországi műhelyek nagyon is arra valók volnának, hogy ott lőport készítsenek Lengyelország számára.” Az Eclair ugyanis arról ír „Bolsevik behatolás Közép-Európába” című cikkében, hogy „Magyarországnak, amely egy ízben leküzdötte már a vörös terrort, meg kell találni a méltó helyét a védelmi kordonban.”

A 8 Órai Ujságnak Stockholmból iméntiekkel ellentétes elvárásokat jelentenek. „A svéd szakszervezetek elnöke kérvényt nyújtott be a kormányhoz, melyben kéri, hogy járjanak közbe a magyar kormánynál az elítélt népbiztosok érdekében. A svéd kormány a kérvényt azzal az indokolással utasította el, hogy nem akar más államok belügyeibe beavatkozni.”