A március 15-i ünnepségek fő témája a sajtószabadság. Az Est Rákosi Jenő nagy beszéde a sajtószabadságért címmel részletesen számol be a konkurens Budapesti Hírlap főszerkesztőjének szónoklatáról a Magyarországi Újságírók Egyesülete rendezvényén. Mint 15-én megjelenik, az író úgy fogalmaz: „A márciusi forradalmat lehet ünnepelni, mert ez a jogok elkobzása, a sajtó elnyomása és agyonzenzúrázása, mindenféle emberi jogok lábbal tiprása, szóval a zsarnokság ellen irányult. […] A március idusát követő alkotó korszakot lezárta a második forradalom. Ennek a forradalomnak a hatása alatt állunk ma is.” A Károlyi-féle puccsra és a kommünre történő utalás után a jelenre is rátér. „Ma azt látjuk, hogy a nagy célok, az országos célok kiestek a sajtó munkájából. Ma nem nemzeti sajtó van, ma osztálysajtó van. […] Nem hallgathatjuk el, hogy magunkra is ráfér a lecke. Mi eleget vétkeztünk a nemzet és önmagunk ellen. […] szabadságra van szükségünk mindenek felett. Másrészt azonban szankciókat kell kitalálni a sajtó bűnei számára. Szabadság és emellett a legteljesebb bírói igazságosság biztosításával szigorú szankciók: ez az én sajtóreformom.”
Herczeg Ferenc a Petőfi Társaság gyűlésén mond beszédet, amit a Pesti Hírlap 15-én leközöl. „A nemzetköziség az a politikai irány, amellyel nem lehet elvi harcot vívni, mivel rendszeresen letagadja önmagát és csak olyankor mutatja meg igazi ábrázatát, mikor már kinyújtja karmait a hatalom felé. A nemzetköziség megkísérelte, hogy lefoglalja magának Petőfi tiszta alakját. Fölfedezte néhány verssorában a világszabadság szót, de nem akarta észrevenni, hogy a költő a magyar államiságért ontotta vérét. Abból a gyönyörű, frenetikus hévből, mellyel a legmagyarabb költő ölelő karjait az egész emberiség felé kitárta, azt akarták következtetni, hogy Petőfit szembe lehet állítani nemzetével. […] Szinte csoda, hogy Attila és Rákóczi szellemei nem riasztották el Petőfi mellől a történelmi materializmus híveit. Valóban, ha a nemzetköziek őszintén értékelnék költőnket, akkor a saját frazeológiájuk szerint azt kellene mondaniuk: Petőfi nacionalista és militarista volt. […] A sajtószabadságot nem az írók, hanem a nemzet számára harcolták ki. Föl akarták fegyverezni a magyarságot, hogy védekezhessék külső és belső ellenségeivel szemben és hogy szabadon élhesse a maga nemzeti életét. […] A nemzetköziek, akiknek mindaddig – de csakis addig! – míg a propagandánál tartanak, szükségük van a szabad sajtóra, a nemzetköziek a sajtószabadságot valami magasabbrendű, a nemzet és az állam fölött álló, emberi jogforrásból akarják származtatni. A magyar sajtószabadság megteremtői azonban úgy tudták, hogy a nemzet fölött nincs senki és semmi, csak az egy Isten! Ők mindig magyar sajtószabadságról beszélnek.”