Kossuth Lajos élő öröksége

Kossuth Lajos halálának évfordulóján elhangzik: „Kossuth apánkkal együtt hiszünk abban, hogy itt Európának a keleti kapuja van.” A két éve kitört kommünről leírják: soha nem szabad elfelejteni, kiknek köszönhető, hogy egyszerre semmisült meg Kossuth, Széchenyi és Deák Magyarországa. A Sorbonne professzora abszurdnak, tarthatatlannak nevezi a trianoni diktátumot. Áprilisra valamennyi déloroszországi hadifogoly hazaérkezik.

Két, meglehetősen különböző évforduló követi egymást. Március 20-án van Kossuth Lajos 1894-ben bekövetkezett halálának huszonhetedik évfordulója, 21-én pedig két éve történt a kommunista hatalomátvétel Magyarországon. A Pesti Hírlap Kossuth Lajos szelleme című 20-i vezércikkében így ír: „szobrait csonkítják meg Magyarország megszállt területein kis ellenségeink. A nagy szellemnek megtiszteltetése ez is. És bizonyítéka annak, hogy Kossuth nem halt meg; mert hiszen még ércszobrától is félnek. A függetlenségi eszme évtizedeken keresztül a Kossuth-kultuszból táplálkozott és szükség van erre most is, midőn elérkeztünk végre, sok szerencsétlenségen keresztül ahhoz a szerencsés pillanathoz, melyben a magyar állam függetlenségét törvényben kodifikálni lehet és kell. […] Kossuth Lajos politikai programjának egyéb pontjai is a mai időkre maradtak. Az a nemzeti véderő, aminek megszervezésére annyi lángoló tüzet, annyi fáradságot áldozott, íme, most van kialakulóban. A mi nemzeti hadseregünk a Kossuth Lajos honvédségének egyenes leszármazottja. Az önálló magyar bankhoz, Kossuth eszméjéhez, most tesszük az első lépéseket. […] És sajátságos dolog, hogy amidőn a dunai államok barátságos viszonyának rendezését sürgette, s Magyarország önállóságának biztosítását egy dunai konföderációban vélte megtalálni, akkor is előre látta a mai idők feladatait. […] Egy Kossuth Lajosra volna szükségünk. Nemcsak azért, hogy le ne sodortassunk a függetlenség és alkotmányosság útjáról, hanem azért is, hogy lángoló szónoklataival felénk fordíthatná a külföld szívét.” A Magyarország aznapi számában úgy értékel: „a Bach-korszak hamvaiból éledt Magyarországnak lehettek mások szorgalmas, sőt tehetséges malterhordozói, de övé a fényes palota homlokzata, ő adott formát, díszt, fényt a világraszóló intézménynek. És ha a nyugalom napjaiban őt olvasgattuk volna szorgalmasabban, a sorok között borzadva lelhettünk volna a mene-tekel-i félelmetes próféciára. A világháború minden nyomorúságát, magyar tragikumát ő félszázaddal előbb bemondta fejezetről fejezetre. Embert még történelem így nem igazolt.”

Kossuth Lajos mauzóleuma Fotó: Wikipédia

A 8 Órai Ujság 22-én összekapcsolja a Kossuth-megemlékezések témáját a proletárdiktatúra kikiáltása, a vörös puccs dátumával. „Március 21. örök időkre véres betűkkel lészen beírva a magyar naptárba és borzalmas emlék marad messze nemzedékeknek. A tatárnál, töröknél szörnyűbb ázsiai dúlás: a proletárdiktatúra két évvel ezelőtt e napon szakadt ránk. […] A szabadságnak, a demokráciának, amit eddig hirdettek, egyszerre vége volt és az egész ország egyetlen tömlöccé vált, ahol milliók senyvedtek pár ezer martalóc keze alatt. A régi alkotmány biztosítékai, de még az álforradalom új vívmányai is egy óra alatt semmivé lettek. A tisztesség bűnné vált – a gazság erénnyé. Rabolni szabad volt – gondolkodni tilos. Gyilkolni lehetett – beszélni nem! Ahogy Madách Péter apostola mondja: »a rablás, gyilkolás emelt fővel járt”. […] És íme mit látunk? Azt, hogy amidőn Kossuth Lajos halála évfordulóján a kegyelet e nagy halotthoz fordul, odamerészkednek sírjához az ország sírásói! Kossuth nevét merik a szájukra venni – Károlyi Mihály csatlósai, akik beengedték az idegen rablókat, a magyar katonától elvették a fegyvert, s egy torz köztársaságot »kiáltottak ki«, amelynek szélsőségei már akkor elárulták, hogy rövidesen a bolsevizmus lejtőjére jut ez a szerencsétlen ország. Kossuth nem kelhet ki a sírjából, hogy elkergesse a nevével visszaélőket, de a nemzetnek soha egy percig nem szabad elfelejteni, kiknek köszönheti a rémes bukást, amelyben egyszerre semmisült meg Kossuth, Széchenyi és Deák Magyarországa.”

A napilapok arról számolnak be, hogy sokan zarándokolnak ki a Kerepesi temetőbe a Kossuth-mauzóleumhoz. A kisgazdapártiak nagyatádi Szabó István vezetésével testületileg jelennek meg, s leteszik a párt koszorúját a száz gyertyával kivilágított sírra. Kovács J. István nemzetgyűlési képviselő úgy fogalmaz beszédében Az Est 22-i tudósítása szerint: „A nemzet csak akkor nemzet, ha ura saját magának, ha a lelkében és szívében élő vágyat valóra válthatja. Kossuth Lajos példája megtanít minket arra, hogy a nemzetet félrevezetni nem lehet, hogy a nemzet megbecsüli az eszmék mellett való kitartást és a nemzet meg tudja várni az eszméknek, mint igazságoknak diadalmas feltámadását. Mi Kossuth apánkkal együtt hiszünk abban, hogy itt Európának a keleti kapuja van. Enélkül a nemzet nélkül hiába próbálnának Európa keleti felén politikát csinálni. Ez a nemzet az egyetlen kikristályosodási pont.”

A 8 Órai Ujság vezető cikke 25-én: „A Sorbonne katedrájáról hirdetik a trianoni béke igazságtalanságát”. A lap párizsi tudósítása szerint Lucien Gallois egyetemi tanár arról tartott előadást, hogy „a trianoni békekötés nemzetiségi, gazdasági és földrajzi szempontból egyaránt igazságtalan és tarthatatlan rendelkezéseket tartalmaz.” Leszögezte, hogy abszurd az a határozat, „amelynek következtében 3 millió magyart szakítottak el az anyaországtól és amelynek következtében a magyarságot legproduktívabb ipari és őstermelő területeitől fosztották meg. Gallois professzor vizsgálat alá vette Csonka-Magyarország gazdasági struktúráját és […] kimondotta azt a következtetést, hogy Magyarország mai határai között aligha fogja fönntartani magát.”

Mit követelnek a felföldi magyar pártok? – olvasható a Világ 24-i címoldalán. A lap közli: a felvidéki ellenzéki pártok vezérlő bizottságának elnöke, Körmendy Ékes Lajos bejelentette, hogy a magyar–német és tót pártok nevében beadott, a népszámlálási biztosok kinevezése elleni panaszukra válasz érkezett a köztársasági elnöktől – aki a beadványt a belügyminiszterhez továbbította –, s ezzel őket mint közös bizottságot elismerték. Amnesztia-rendelet kibocsátását kérik a politikai bűncselekményekre, s követelik „a statárium hatályon kívül helyezését, a magyar kultúra legexponáltabb ellenségének, Tesek tanügyi referensnek haladéktalan eltávolítását, az ungvári és munkácsi gimnáziumok I–VIII. évfolyamaiban párhuzamos magyar osztályok felállítását, a közélelmezés terén a törvényes fejkvótának az emberi élelmezésre alkalmas lisztben való pontos kiszolgálását, a népszámlálásnak az itteni őslakó nemzetek bevonásával való megismétlését, a magyar nemzeti tankönyvekre és nemzeti ideálokra vonatkozólag kiadott tilalom visszavonását, hogy a magyar szív ősi földjén szabadon nyilatkozhassék meg.”

A Magyarország 23-án címoldalán teszi közzé a hírt: „Áprilisra valamennyi déloroszországi fogoly hazaérkezik”. Mint írják, „a déloroszországi, turkesztáni, Georgia köztársaság területén visszamaradt magyar hadifoglyok – akiknek száma mintegy 20. 000-re tehető – hazaszállítása ügyében kedvező módon befejeződtek a tárgyalások. […] Novorosszijszk Fekete-tengeri kikötőben szállnak hajóra hadifoglyaink és Konstantinápolyon keresztül Triesztben hajóznak ki. Az első szállítmány még március végén indul el Novorosszijszkből. Április folyamán sűrű hajójáratok hozzák haza a déloroszországi hadifoglyainkat.”