Megcsonkított Kossuth-szobor

A rend védelméről szóló törvényjavaslat szükségességét az igazságügyi miniszter a külföldi bolsevista agitációval indokolja, ami idehaza is felütheti a fejét. A szociáldemokraták kifogásolják, hogy nem tarthatnak kongresszust, holott egyik párt sem rendezhet gyűlést. Aradon megrongálják a Kossuth-szobrot. Jugoszláviából négyszáz magyar árva gyereket toloncolnak ki.

Arad, 2004. július 29. A 2004. július 8-án készült kép Kossuth Lajos szobráról a református templom mellett. MTI Fotó: Friedmann Endre Fotó: MTI/Friedmann Endre

Éles vita bontakozik ki a nemzetgyűlésben az állami és társadalmi rend védelméről szóló törvényjavaslatról. A Pesti Napló március 10-én azt írja: „Az ellenzék a törvényjavaslatot csaknem a maga egészében támadja, míg a kisgazdapárt különösen a javaslat hatodik szakaszával szemben bizalmatlan.” A lap megkérdi Ferdinandy Gyula előző belügyminiszter véleményét a parlamenti vita előtt, aki arról beszél: „a paragrafus kimondja, hogy öt évig terjedhető börtönnel büntetendő az, aki a fegyveres erő, a csendőrség és rendőrség törvényes rendelkezései ellen izgat. Hogy mi az izgatás, az nincs meghatározva a javaslatban. Mivel az izgatás fogalma nincs meghatározva, maga a rendőrség vagy a csendőrség bírálja el az izgatás fogalmát.”

Nagy figyelem övezi gróf Apponyi Albert beszédét a parlamenti vitában. A képviselő a Magyarország 11-i tudósítása szerint kijelenti: a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Kifejti, annál is kevésbé száll szembe vele, mert „nem csupán nálunk, hanem az egész világon fáradhatatlan aknamunkát végez az a forradalmi irányzat, amelynek rövid ideig tartó diadalát annyira keseregjük mi ebben az országban. […] a közszabadságokat állítsuk helyre, azok élvezetébe a honpolgárokat helyezzük vissza, egyúttal azonban törvénnyel állítsuk fel azokat a korlátokat, amelyek az állam érdekében szükségesek. […] A közszabadságok egyik korlátját abban látnám, hogy sem a sajtóban, sem gyülekezetben nem volna propagálható olyan irányzat, amely egy osztálynak vagy pedig egy közéleti tényezőnek kizárólagos uralmát célozza, mert a köz irányítása az állampolgárok együttesének joga, ha ezt a honpolgárok egy töredéke kizárólag magának vindikálja, akkor erre szabadságot nem adok, mert ez a szabadság nem méltó arra, hogy védelemben részesüljön. Sem a proletárdiktatúrára, sem katonai diktatúrára való törekvést védelemben részesíteni nem lehet.”

Apponyi Albert a sajtószabadság mellett tör lándzsát. „A sajtószabadság hiánya egyenesen a legnagyobb melegágya a tendenciózus vádaknak. Egy szigorú sajtótörvényt én is szükségesnek tartok, különösen eltiltandónak tartom a valótlanságok terjesztését, e tekintetben Deák Ferenc elvét vallom, aki a sajtótörvénybe egyetlen paragrafust óhajtott felvenni, hogy nem szabad hazudni. Ha van sajtótörvényünk, amely a felelősséget szigorúan érvényesíti, akkor nincs jobb megvalósítója a nemzet jó hírnevének, mint a sajtószabadság, mert akkor a külföldi sajtó az ő információit a mi sajtónkból fogja meríteni, amely felelősségre vonható, ha rágalmaz, amelyet a mi törvényeink korlátoznak, holott a sajtószabadság nélkül a terjesztett rágalmazó híradást olyanok gyártják, akiket sem ellenőrizni, sem felelősségre vonni nem lehet.”

Az igazságügyi miniszter a 12-i ülésen válaszol a felvetésekre. Tomcsányi Vilmos Pál a Budapesti Hírlap szerint „hangoztatta, hogy a rendvédelmi javaslatra igenis szükség van. Ezt bizonyítja a bolsevista agitáció külföldön, s tartani kell attól, hogy idehaza is felüti a fejét. De nyomban kijelenti, hogy a felszólalások folytán hajlandó bizonyos módosításokat tenni a javaslaton. […] A jelen törvény általában ama törekvések ellen irányul, amelyek nem legális úton, hanem erőszakosan akarják céljukat elérni. […] a büntetőtörvény csak az alkotmány ellen elkövetett cselekedetről rendelkezik, ez azonban kevés a ma fenyegető veszedelmekkel szemben. […] A javaslat túlmegy a büntető törvénykönyvön, mert az alkotmány védelmén túl védi az állami és társadalmi rendet az erőszakos felforgatók ellen. A javaslat 6. szakaszára, amely az antimilitarizmus ellen irányul, feltétlen szükség van, mert hiszen láttuk, hogy a katasztrófa akkor következett el az országra, amikor a hadsereget szétrobbantották.” A tárcavezető a hamis hírek elleni fellépést is elengedhetetlennek ítéli. „A 7. szakaszt, mely a külföldön terjesztett rágalmak ellen irányul, a miniszter szintén feltétlenül szükségesnek tartja [… ] mert ez a szakasz nemcsak a sajtó útján elkövetett, hanem mindenrendű rágalmazásról szól. A részletes tárgyalás során azonban elő fog terjeszteni egy módosítást, amely a külföldi lapok budapesti tudósítóival folytatott tárgyalás alapján jött létre, s amely szerint csak az a tudósító büntetendő, aki tudva valótlan tényt közöl, amely alkalmas arra, hogy az ország jóhírnevének ártson.”

Kisebb port ver fel, hogy nem engedélyezik a szocialisták kongresszusának megtartását március 13–14-én. Az Ujság 10-én megírja: „Andrejka Károly dr. rendőrfőtanácsos ma telefonon értesítette a szociáldemokrata párt vezetőségét, hogy a bejelentést nem veszi tudomásul, vagyis nem adhatja meg az engedélyt a kongresszus megtartására. Mint értesülünk, a rendőrhatóság a gyülekezési jog korlátozásáról intézkedő paragrafusra való hivatkozással okolta meg elhatározását.” A lap közli a szociáldemokrata párt álláspontját: „A vezetőség nem látja megokoltnak a kongresszus betiltását, mert ugyanakkor a kormány engedélyt adott arra, hogy más politikai meggyőződésű emberek jövő vasárnap gyűlést tarthassanak a Vigadóban.”

Az igazságügyi miniszter a 8 Órai Ujság március 11-i számában cáfolja, hogy politikai oka lenne a döntésnek. Tomcsányi Vilmos Pál elmondja: „A múlt év augusztusában kiadott 6622/1920. számú rendelet értelmében a főkapitány nem is adhatott engedélyt a pártkongresszus megtartására, minthogy ez idő szerint semminemű pártpolitikai gyűlés nem engedélyezhető. A főkapitány végzése nem irányult a szociáldemokrata párt, illetve a munkásság ellen, de nem hozhatott más végzést, minthogy a fennálló szabályok szerint sem a szociáldemokrata pártnak, sem a kisgazda pártnak, sem a keresztény egyesülés pártjának vagy semmiféle más pártnak nyilvános gyűlés megtartására ez idő szerint a főkapitány sem adhat engedélyt. […] A szociáldemokrata szakszervezetek működését és a szakszervezeti gyűléseket ez a rendelkezés nem érinti.” A szocdem vezetés a Társadalmi Egyesületek Szövetségének 13-i gyűlésére utalt, ám ezen nem pártok és politikusaik vettek részt.

Folytatódnak az elszakított országrészeken a magyar emlékművek elleni rombolási akciók. Címoldalon hozza a Pesti Napló 11-én: „Megcsonkították az aradi Kossuth-szobrot”. Mint közlik, „csütörtök virradóra az aradi Kossuth-szobor két hatalmas mellékalakját ledöntötték, és a rabigából szabaduló hőst és a haldokló harcost a porban találta az ébredő város közönsége. A magyarság felháborodása leírhatatlan a barbár merénylet miatt. Még aznap küldöttség kereste fel a prefektust, tőle elégtételt követelve, azonban, mint várni lehetett, a válasz egyáltalában nem ígéri ennek a követelésnek a teljesülését. A prefektus a vállát vonogatva jelentette ki, hogy a szoborcsonkítást – felelőtlen egyének követték el.”

Kossuth Lajos szobra Aradon (Fotó: MTI/Friedmann Endre)

Szintén a Pesti Napló írja meg 12-én: „A szabadkai állami gyermekmenhelyről a szerb hatóságok a napokban négyszáz magyar gyermeket azzal az indokolással utasítottak ki, hogy nekik a gyermekmenhely épületére más célokra sürgős szükségük van. A négyszáz kiutasított magyar árva gyermeket a demarkációs vonalra szállították, ahol a magyar hatóságok átvették őket. A kormány intézkedése értelmében a kis menekülteket a Békés megyei gyermekmenhelyen helyezik el.”