A britek fényes jövőt jósolnak hazánknak

Programbeszédében Bethlen István kormányfő a középosztály megerősítését szorgalmazza. Megünneplik gróf Tisza István születésének hatvanadik évfordulóját, a meggyilkolt miniszterelnök emlékét a nemzet egyik leghatalmasabb erőforrásának nevezve. A brit parlamentben Magyarországnak fényes jövőt jósolnak, Balfour volt miniszterelnök pedig a kisebbségek zsarnoki elnyomásával vádolja hazánk szomszédait.

Forrás: Wikipédia

Bemutatkozik az új kormány a nemzetgyűlésben, gróf Bethlen István miniszterelnök pedig programbeszédében vázolja föl a terveiket. Az Est így számol be róla április 20-án: „A Ház folyosói már a kora délelőtti órákban nagyon népesek és amikor háromnegyed 11 órakor megszólalnak a csengők, jobban benépesedik a tárgyalóterem is. Öt perc múlva Rakovszky István megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök felolvastatja a kormányzó kéziratait az új kormány kinevezéséről. A fölolvasás közben Lukovich háznagy vezetésével bevonul az új kormány.” Horthy Miklós leiratában az szerepel: „Tisztelt nemzetgyűlés! Gróf Teleki Pál miniszterelnök saját kérelmére történt fölmentésére gróf Bethlen Istvánt neveztem ki magyar királyi miniszterelnökké. Isten áldása kísérje a nemzetgyűlés munkáját a haza javára és dicsőségére.”

A kormányfő beszédét a parlamenti napló szerint többnyire egyetértő közbeszólások kísérik. „Új politikát kell kezdenünk, mert ott, ahol Tisza István elhagyta, újra kezdeni nem lehet. […] De azért, bár új politikát keresünk, ezt a politikát össze kell kapcsolnunk a múlttal, össze kell kapcsolnunk azokkal a nagy nemzeti tradíciókkal, amelyeken felépült ennek a nemzetnek, ennek az országnak, ennek az államnak a rendje. Össze kell kapcsolnunk azokkal a nagy nemzeti tradíciókkal, mert ha ezeket nem vesszük figyelembe, romba dől ebben az országban minden. Új politikát kell követnünk, de a régi politika hibái nélkül. […] Az ország elérte régi vágyát, a nemzeti függetlenséget. A nemzetnek ezen függetlenségéhez minden körülmények között ragaszkodnunk kell.” Bethlen külpolitikai kontextusba helyezi a feladatokat. „A világ ma nagy destruktív eszmeáramlatok behatása alatt áll. Oroszországban még a bolsevizmus uralkodik, a bolsevizmus egész Európát behálózta ágenseivel, behálózta pénzzel és működésben van. Szomszédainknál hasonló tünetek mutatkoztak, s idebenn, ne áltassuk magunkat, még itt is megvannak a feszítő erők. Ne áltassuk magunkat: ezek a feszítő erők, hogyha szabadjára eresztjük őket, az állam konszolidációjának lehetőségét megakadályoznák.”

A miniszterelnök szerint kézbe kell venni a társadalom gyógyítását. „Növelnünk kell ennek a nemzetnek az ellenálló képességét mindenféle demagóg jelszóval szemben, mert addig, amíg ez a nemzet a fülét elsősorban a demagógoknak adja, ebben az országban igazi konszolidáció nem lehetséges.” A következő kijelentést sokat idézik. „A forradalomnak vége van. Legyen hát vége a forradalmi szellemnek. Véget kell vetni a forradalmi szellemnek teljes erőnkkel, mert ha erre képesek nem vagyunk, akkor ezt az országot a züllésbe taszítjuk. És amikor keresztény politikát hirdetünk, nem a szabadsággal, nem a demokráciával szemben foglalunk állást, hanem új orientálódást keresünk ezen nagy javak tekintetében. Mert a szabadság, melyet őseink meghonosítottak, csak javára vált ennek az országnak akkor, amikor felszabadította a gondolatot, felszabadította a magyar kultúrát. Ezen nagy javakat könnyelműen kockáztatnunk nem szabad. A szabadság lehetővé tette és lehetővé teszi a versenyt, s a verseny az egyedüli, mely a jó és a jobb között a jobbat hozza felszínre.” A középosztály megerősítését is szorgalmazza. „Társadalmi bajaink középosztályunk bukásából származtak. A magyar középosztály elvesztette vezető szerepét gazdasági téren. Ezt a vezető szerepet számára vissza kell szereznünk. Ez az igazi konstruktív politika, mert minden baj, ami kulturális és szellemi téren mutatkozik, tulajdonképpen gazdasági gyökerekből táplálkozik.” A nevelési politikát is meg kell újítani. „Ott kell elindulnunk, hogy ifjainkba önállóságot, tevékenységet öntsünk és a jellemszilárdságra fektessük a nevelésben a fő hangsúlyt. Hozzá kell szoktatnunk őket a gazdasági élettel való törődéshez és beléjük kell oltanunk a keresztény erkölcsi alapelveket. Ha kulturális és gazdasági téren is ma nagyobb és gyorsabb tempót kell kívánnunk, úgy ennek oka az, hogy a múltban e téren sok mulasztás történt.”

A Budapesti Hírlap április 23-án közli: „Az Országos Tisza István emlékbizottság ma délután Tisza István születésének 60-ik évfordulóján Beöthy Zsolt elnöklésével ünnepi ülést tartott, amelyet a nagy vértanú emlékének szenteltek. Az akadémikus beszédében kifejti: „Tisza Kálmán első fia születését úgy jegyezte be családi történetébe, hogy a hazának fogja nevelni. Hála neki, de Tisza István nemcsak az ő nevelése, hanem a Gondviselés ajándéka volt nemzetünknek. […] Mi nemcsak ragaszkodunk ehhez az emlékhez, hanem bízunk is benne, mint nyomorult, elesett nemzetünknek egyik leghatalmasabb erőforrásában. […] Hozzá való törhetetlen ragaszkodásunkban, az ő útjának hű követésében ne csak azt fogadjuk meg, hogy hiszünk Istenben, hiszünk egy hazában, hiszünk az isteni igazságban és hiszünk Magyarország feltámadásában, hanem azt is, hogy ez a hitünk, mint az övé volt, cselekvő hit lesz és dolgozunk, hogy lehessen nekünk a mi hitünk és az ő hite szerint.”

Az angol alsóház egyhangúlag elfogadja a magyar béke ratifikálásának törvényjavaslatát – veszi át a Reuters tudósítását a 8 Órai Ujság 22-én. Úgy folytatják: „Harmsworth külügyi államtitkár kijelentette, hogy a szerződést nem a bosszú szelleme hozta létre, s Magyarországnak mindenképpen fényes jövője van.” Arthur James Balfour kritikát fogalmaz meg a Trianonban Magyarország területéből bőségesen részesedő utódállamokkal kapcsolatban. A volt külügyminiszter és miniszterelnök úgy fogalmaz: „rendkívül sajnálatos körülmény az, hogy azok a népek, amelyek valamikor a legtöbbet szenvedtek a zsarnokság és elnyomatás alatt, szabadságuk visszaszerzése után nem mindig és nem eléggé ügyelnek arra, hogy most már viszont ők ne nyomják el ugyanazzal a zsarnoksággal a közéjük került idegen népeket, amely zsarnokság alatt valamikor ők maguk nyögtek.”

Arthur James Balfour Fotó: Wikipédia

Megállapítja: „a Népszövetség egyetlen fegyvere a világ közvéleménye. Ez a közvélemény remélhetőleg jótékony befolyást gyakorol majd azokra a hatalmi és érdekcsoportokra, amelyek eddig nem nagyon voltak hajlandók figyelembe venni a nemzeti kisebbségekkel szemben fennálló kötelességeiket. De ha a közvélemény befolyása elégtelen volna, akkor mindenesetre más rendszabályok is állanak a népszövetség rendelkezésére.”

A Pesti Hírlap méltatja Balfour felszólalását, ám negatív elemeire is reflektál. „Nem csodálkozunk azon, hogy Balfour beszédében visszatér a régi vád és azt állítja, hogy a magyarság rovására kegyetlenkedő és uralkodó népek addig, amíg Magyarországhoz tartoztak, elnyomást szenvedtek. […] Évtizedeken keresztül táplált hazugságok nem oszlanak el egyik napról a másikra. […] Ha pedig ilyen idő alatt minden agitáció nélkül elterjedt a híre a magyarság elnyomásának, ezt szomorú elégtétellel vehetjük tudomásul, mert az az igazság, ami ilyen gyorsan és a maga erejéből tört utat a világ köztudatához, bizonyára erősebb igazság lehet, mint azoké, akik bennünket rágalmaztak.”