Sokak véleményével találkozik Hegedűs Lóránt előadása, amelyről Az Est augusztus 9-én számol be, Hegedűs beszéde a magyar feltámadásról címmel. A pénzügyminiszter egy rendezvényen úgy fogalmaz: „Mindazok pártjához tartozom, akik szenvednek és hisznek a magyar feltámadásban. Ha néhány külföldi Budapestre jön és megiszik pár üveg bort, rögtön azt mondják: ezek hazánk barátai. Nem igaz, nincsenek barátaink, Anglia, Franciaország annyit törődik velünk, mint a Fidzsi-szigetek törzsfőnökeivel. Minden nap kikiáltjuk, hogy nagy nemzet vagyunk, de senki sem hiszi el nekünk. Több ellenségünk már nem lehet. A nagy próbát már kiállottuk, most már csak felfelé haladhatunk. Minden magyarnak össze kell fognia és nem turkálni felekezetekben, nem nézni, ki mit csinált azelőtt, meg kell fognunk egymás kezét, mert reánk szakad a bánya. […] Aki élni akar, vagyonának egyik részével mentse meg a másikat. Külföldi segítségre nem lehet számítani. A győzők is tönkrementek. Angliában két és fél millió, Amerikában öt millió ember sétál munka nélkül. Anglia szeretné, hogy lisztet küldjünk neki. Nem tudunk, mert ötezer vagon tele van menekültekkel, akiket az emberiség arcpirító szégyenére utasítottak ki azok, akik elvitték vagonjainkat.”

A lap mindezt úgy kommentálja: „az azonban már nem igaz, hogy Anglia, Franciaország annyit törődik velünk, mint a Fidzsi-szigetek törzsfőnökeivel. Hegedűst megint elragadta optimizmusa, mert hiszen Anglia valósággal még annyit sem törődik velünk, mint a Fidzsi-szigetekkel. Egyedül állunk, teljesen magunkra hagyva. […] Itt-ott talán még felhangzik egy őszinte tiltakozás a civilizáció legmonstruózusabb bűncselekménye, Magyarország megcsonkítása ellen, de aztán még a részvét is eltűnik. Van egy elmés francia mondás, hogy az emberek hihetetlenül nagy lelkierővel tudják elviselni mások baját. A nemzetek is – a más nemzetekét.”
A tótok visszasírják a Felvidéken a magyar uralmat a címe a 8 Órai Ujság cikkének 13-án. „A Venkov Hlinkának az amerikai tótokhoz intézett kiáltványát közli. A kiáltvány címe: Üzenet és elsőnek az amerikai tót katolikusok lapjában jelent meg. Hlinka kijelenti, hogy a néppárt Amerikába küldött képviselői küldetésüket nem végezték a kellő sikerrel, minthogy a párt nem lépett föl kellő eréllyel a cseh kormányzat ellen. Ma a Felvidéken nagyon sok lelkész a magyar viszonyokat visszasírja, mert akkoriban elismerték és tiszteletben tartották őket. A lakosság visszakívánja a régi uralmat.”