Sokak véleményével találkozik Hegedűs Lóránt előadása, amelyről Az Est augusztus 9-én számol be, Hegedűs beszéde a magyar feltámadásról címmel. A pénzügyminiszter egy rendezvényen úgy fogalmaz: „Mindazok pártjához tartozom, akik szenvednek és hisznek a magyar feltámadásban. Ha néhány külföldi Budapestre jön és megiszik pár üveg bort, rögtön azt mondják: ezek hazánk barátai. Nem igaz, nincsenek barátaink, Anglia, Franciaország annyit törődik velünk, mint a Fidzsi-szigetek törzsfőnökeivel. Minden nap kikiáltjuk, hogy nagy nemzet vagyunk, de senki sem hiszi el nekünk. Több ellenségünk már nem lehet. A nagy próbát már kiállottuk, most már csak felfelé haladhatunk. Minden magyarnak össze kell fognia és nem turkálni felekezetekben, nem nézni, ki mit csinált azelőtt, meg kell fognunk egymás kezét, mert reánk szakad a bánya. […] Aki élni akar, vagyonának egyik részével mentse meg a másikat. Külföldi segítségre nem lehet számítani. A győzők is tönkrementek. Angliában két és fél millió, Amerikában öt millió ember sétál munka nélkül. Anglia szeretné, hogy lisztet küldjünk neki. Nem tudunk, mert ötezer vagon tele van menekültekkel, akiket az emberiség arcpirító szégyenére utasítottak ki azok, akik elvitték vagonjainkat.”
A lap mindezt úgy kommentálja: „az azonban már nem igaz, hogy Anglia, Franciaország annyit törődik velünk, mint a Fidzsi-szigetek törzsfőnökeivel. Hegedűst megint elragadta optimizmusa, mert hiszen Anglia valósággal még annyit sem törődik velünk, mint a Fidzsi-szigetekkel. Egyedül állunk, teljesen magunkra hagyva. […] Itt-ott talán még felhangzik egy őszinte tiltakozás a civilizáció legmonstruózusabb bűncselekménye, Magyarország megcsonkítása ellen, de aztán még a részvét is eltűnik. Van egy elmés francia mondás, hogy az emberek hihetetlenül nagy lelkierővel tudják elviselni mások baját. A nemzetek is – a más nemzetekét.”
A tótok visszasírják a Felvidéken a magyar uralmat a címe a 8 Órai Ujság cikkének 13-án. „A Venkov Hlinkának az amerikai tótokhoz intézett kiáltványát közli. A kiáltvány címe: Üzenet és elsőnek az amerikai tót katolikusok lapjában jelent meg. Hlinka kijelenti, hogy a néppárt Amerikába küldött képviselői küldetésüket nem végezték a kellő sikerrel, minthogy a párt nem lépett föl kellő eréllyel a cseh kormányzat ellen. Ma a Felvidéken nagyon sok lelkész a magyar viszonyokat visszasírja, mert akkoriban elismerték és tiszteletben tartották őket. A lakosság visszakívánja a régi uralmat.”
Az Amerikai Egyesült Államok jegyzékben tesz békeajánlatot Magyarországnak. A Pesti Hírlap 10-én emlékeztet: Warren W. Harding elnök már július 4-én proklamációban jelentette ki, hogy „a háborús állapotot, amely az osztrák és a magyar kormány és az Egyesült Államok kormánya közt a kongresszusnak 1917. december 10-én együttesen hozott és jóváhagyott határozatával fennállónak mondatott ki, ezennel befejezettnek nyilvánítjuk.” Úgy folytatja a lap: „Már ezt a deklarációt is örvendező megelégedés fogadta Magyarországon. Az Egyesült Államokban nagyon sok magyar testvérünk talált második hazát és otthont. A tengerentúli magyarok révén állandó és barátságos érintkezés volt mindig Magyarország és az Egyesült Államok között. Csakis a világháború őrülete állíthatott bennünket szembe és ezért elégtétellel vettünk róla tudomást, hogy a normális békés viszonyok helyreállítása céljából Amerika megtette az első kezdeményező lépést.” Kiderül, hogy „amennyiben a magyar kormány a békehatározatban foglaltakat a maga részéről elfogadná, az Amerikai Egyesült Államok kormánya hajlandó volna a Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok között létesítendő külön békeszerződés megkötése végett tárgyalásokba bocsátkozni.” Rámutatnak: „az a legfeltűnőbb, hogy szó sincsen benne a trianoni szerződésről. […] Amerika még a párizsi békekonferencia befejezése előtt torkig megelégelte az európai ügyeket. Wilson az ő tizennégy pontjával és népszövetségi tervével sehol sem bukott meg olyan rettenetesen, mint Amerikában.” A határokat sem érinti a magyar külügyminiszternek küldött irat: „semmiféle kikötést nem tesz a magyar határokra vonatkozólag. Annak idején mi Amerikától többet várhattunk. Wilson igazságos békét ígérő tizennégy pontjának sok része volt abban, hogy fegyvereink ellenálló erejét megyöngítette. Azt mondhatnók, hogy Magyarország Wilson előtt tette le a fegyvert. Ezek után szomorú csalódás volt számunkra, hogy Amerika támogatását nem éreztük akkor, amikor Párizsban Magyarország sorsa fölött döntöttek. Ezúttal azonban nem akarunk rekriminálni. Örvendünk annak, hogy az Amerikával megkötendő béke küszöbére elérkeztünk. És megelégedéssel vesszük tudomásul azt is, hogy a megkötendő szerződésben Amerika nem akar megemlékezni a Magyarországra rákényszerített határokról.”
Gróf Bánffy Miklós külügyminiszter a Pesti Hírlap 13-i beszámolója szerint a Házban elmondja: „A jelentést a magyar kormány és a magyar nemzetgyűlés emelkedett hangulatban tárgyalja és üdvözli. […] Tudtommal ez az első eset most, amit az Egyesült Államok követ, hogy a békeállapotot meri kimondani. Én ebben a kifejezett békeszándékban nagy lépést látok a nemzetek barátságának kifejlődése felé, és egyúttal abban a szellemben is, amellyel a legnagyobb világhatalmak egyike nem kívánja velünk szemben oly kegyetlen békepontokat a maga részéről megerősíteni és hajlandó szabad, közvetlen tárgyalás útján a mi piciny nemzetünkkel békére lépni.”
A Magyarország 11-én közli, hogy a Népszövetség beszámolójában szerepel felvételi kérelmünk. A kérvényben leírják: „A mai Magyarország megfelel a felvétel minden követelményének, független állam, amelyet törvényes kormány kormányoz, megszabott határai vannak és alkotmánya, amely a jog, szabadság és igazságosság alapelvein épült föl, nemzetgyűlése, amely az általános választói jog folyományaképpen alakult meg.”
Szilágyi Lajos interpellálja a kormányfőt a visszatérő Baranya megyével kapcsolatban. Kifejti: „Állítólag Rajics Szvetiszláv szerb kormánybiztos összegyűjtött Pécsett vagy 2000 kommunistát és ezekkel rendeztet zavarokat. A pécsi bőrgyárat állítólag fel is gyújtották, a Dunántúl című lap nyomdáját lerombolták, az üzleteket kirabolták. A másik hír szerint a pécsi hazafias zsidókat pogrommal ijesztgetik.” A képviselő „azt kérdi a miniszterelnöktől, hajlandó-e a felszabaduló területeken hatékony felvilágosító és antibolsevista propagandát indítani és intézkedni, hogy a lakosságot minden izgalomtól megkíméljék és a lakosság minden politikai izgatástól mentesítve maradjon.
