Elbukik a royalista államcsíny kísérlete

Váratlanul ismét megjelenik az országban IV. Károly, de már osztrák fegyveresekkel. Az antant és a kisantant katonai beavatkozást helyez kilátásba, ha visszatér a trónra. A nemzeti hadsereg elfogja az államcsíny vezetőit, és őrizetbe veszik az uralkodói jogainak gyakorlásáról korábban lemondott királyt is. Kiderül, hogy magyar helyőrségi katonákat kommunista hatalomátvételről szóló tévhírekkel vettek rá a puccsban való részvételre. A kormányzó kiáltványban köszöni meg a nép, kiemelten a munkásság józan magatartását, helytállását.

                                                                   Egyetemisták a budaörsi csatában                                                                 Fotó: Wikipédia

A kormányzó kiáltványt intéz 24-én a nemzethez. Úgy fogalmaz: „Lelkiismeretlen egyének IV. Károly királyt félrevezetve, rábírták arra, hogy uralkodói jogainak gyakorlása végett Magyarországba meglepetésszerűen visszatérjen, noha tudniuk kellett, hogy ez polgárháborúval, idegen megszállással, s így az ország megsemmisülésével egyértelmű. […] Hála a nemzeti hadsereg hűségének és a magyar nép józanságának, az ország sorsát talán mindörökre megpecsételő kísérlet nem sikerült. Azok közül is, akik megtántorodtak, sokan, felismerve megtévesztésüket, a kötelességteljesítés útjára visszatértek.” Köszönetét fejezi ki mindenkinek, akik mellette álltak, és segítettek a hazát a végveszedelemtől megmenteni. Köszöni a dunántúliaknak a higgadtságát és a székesfőváros lakosságának hazafias magatartását. Hozzáteszi: „Külön is megemlékezem Budapest nagyszámú munkásságának hazafias viselkedéséről, amellyel került mindent, ami a rend fenntartását megnehezítette volna.”

A 25-i jelentésekből kiderül: „Ostenburg katonasága a soproni és a győri helyőrség felriasztott osztagaiból állott, amelyeket azzal az indokolással vagoníroztak be, hogy Budapesten kitört a kommunizmus, és ennek letörésére indítják el őket.” Ezt támasztja alá, hogy a győri helyőrség tisztikara egyhangúlag elhatározta, „hogy a királytól letett esküjük alól való feloldásukat kérik, minthogy ők abban a tévhitben tették le Károly királynak az esküt, hogy a király az antant beleegyezésével és a kormányzó tudtával jött be Magyarországba”. Egy másik hír: „A lázadó csapatok soraiból ejtett foglyok arról számolnak be, hogy Ostenburg-Moravek őrnagy azzal vezette félre a legénységet, hogy Budapesten kommunizmus ütött ki, és szükség van rájuk a kommunisták leverésére. A legnagyobb meglepetéssel tapasztalta azután a legénység, hogy a nemzeti hadsereg katonái ellen kell harcolnia.”

A 27-i lapok arról írnak, hogy Rakovszky kétszer is megpróbálta a miniszterelnököt telefonon rábírni a kormánycsapatok azonnali visszavonására. Másodszor a budaörsi csata közben. Azzal a téves közléssel akarta ismét rávenni Bethlent a fegyverletételre, hogy „Ostenburg csapatai most vették el az ellene felvonultatott tüzérség összes ágyúit, a kormánynak nincs egyetlen egy ágyúja sem többé, a kormány ellen felvonult csapatok most vagonírozzák ki összes tartalékaikat, fél órán belül meg fogják kezdeni az egész vonalon az előnyomulást, és két óra múlva Budán lesznek a Várban”. Azzal fenyegetőzött: „Ha nem parancsolja meg csapatainak azonnal, hogy a harcot szüntessék be, úgy gróf Bethlen Istvánnal szemben egyénileg a legszigorúbb megtorlást fogja gyakorolni. […] Gróf Bethlen az üres fenyegetésre válasz nélkül lecsapta a telefont. A Rakovszky István által közölt tényállásból egy árva szó sem volt igaz. A lázadók ekkor már meg voltak verve, és Rakovszky egy utolsó hazugsággal próbált még szorult helyzetén segíteni. Öt perccel a beszélgetés után a lázadó csapatok megkezdték a visszavonulást.”

Az olaszok dicsérik a helyzet kezelését. „Valamennyi lap különösen kiemeli Horthy Miklós kormányzónak és a Bethlen-kormánynak bölcs magatartását és erélyét. A kaland meghiúsulásában a legnagyobb érdem a magyar népé és a kormányé.”

A 29-i Pesti Hírlap megírja: „Állítólag az angol kormány azt fogja javasolni, hogy a király leendő tartózkodási helye Madeira szigete legyen. Valószínű tehát, hogy a legfelsőbb tanács magáévá teszi az angol kormány javaslatát.” Bethlen István a Le Matinnek elmondja: „Rakovszky azzal fenyegette meg, hogy felakasztatja, ha a királyi hadsereg előnyomulásának útját állja.” Kijelenti: „Károly királynak le kell mondania, és az országot megfelelő feltételek mellett elhagynia, mégpedig örökre.”