Elítélik Tisza István gyilkosait

Károlyi Mihály bizalmasát, Kéri Pált halálra ítélik Tisza István gyilkosainak perében. A volt miniszterelnök családjának képviselője Károlyira utalva azt mondja, hogy nem minden bűnöst ért el az igazságszolgáltatás. Egy amerikai lap úgy értékel: hazánkban nincsenek zsidóellenes atrocitások. Horthy Miklóst méltató cikk jelenik meg az Amerikai Magyar Népszavában. Nyugat-Magyarországot kiürítjük, de az antant felkéri a magyar karhatalmi egységeket, továbbra is tartsák fenn a rendet Ausztria helyett.

                                                                            Kéri Pál, Fényes László, Gaertner Marcell és Vágó-Wilheim Jenő az ítéletkirdetésen        Fotó: Wikipédia
A Tisza-család képviselője, Marton Pál dr. tudomásul vette az ítéletet, azonban nyilvánvalóan a közvélemény szerint Tisza István megölésére az utasítást kiadó Károlyi Mihályra célozva úgy fogalmazott: „ha valamennyi tettesnek és a kulisszák mögötti bűnrészesnek szereplése törvényes úton, jogi biztossággal ma már nem állapítható is meg, avagy ha az osztó igazság karja súlyos nemzetközi helyzetünk és áldatlan politikai viszonyaink közt mindannyi bűnöst el nem éri is, mégis én úgy érzem, hogy megrázóbb lesz Tisza István gróf tragikuma és vértanúsága, s még inkább glorifikálja az ő emlékét az, ha meggyilkolása az összes tettesekkel és bűntársaikkal szemben a földi igazságszolgáltatás előtt büntetlenül, megtorlatlanul marad.”
A 8 Órai Ujság 7-én lehozza, hogy a New York American hosszabb cikket közölt „a zsidók magyarországi helyzetéről”. Mint közlik, a szerző Herman Bernstein, „a világszerte ösmert zsidó újságíró”, az Amerikában megjelenő Tog című zsidó lap volt főszerkesztője. „Bernstein cikkének bevezetésében elmondja, hogy közvetlenül a bolsevizmus bukása után voltak atrocitások, de legutolsó budapesti látogatása alkalmával meggyőződött arról, hogy a zsidóellenes visszaélések csaknem teljesen megszűntek.” Horthy Miklós is fogadja a gödöllői királyi kastélyban Bernsteint, aki a kommün utáni, zsidókat ért atrocitásokra is rákérdez. A kormányzó úgy válaszol: „A zsidókat nem mint zsidókat támadták meg, hanem mint kommunistákat.” Hangsúlyozza: „Nagyon kevés magyar zsidó állott összeköttetésben a kommunistákkal. Ma már nincs erős antiszemitizmus és a magyar zsidókkal szemben nem tesznek különbséget. Sőt, vannak itt olyan zsidók, akikről oly nagyszerű a véleményem, hogy mérföldeket is megtennék, csakhogy üdvözölhessem őket.” Bernstein beszél Bánffy Miklós külügyminiszterrel is, akitől aziránt is érdeklődik, mi van az antiszemita kongresszussal, amelynek Budapesten kellett volna összeülnie szeptemberben. „Nem fogják itt megtartani ─ felelt gróf Bánffy. Úgy volt, hogy szeptemberben lesz, de biztosíthatom, hogy nem fogják itt megtartani.” Az amerikai újságíró megszólaltatja a zsidókérdésről Vészi Józsefet, a Pester Lloyd főszerkesztőjét is, aki úgy nyilatkozik: „Nincsenek többé zsidók ellen irányuló erőszakosságok.” A 8 Órai Ujság arról tájékoztat írása végén: „Herman Bernstein cikkét a magyarországi zsidókérdésről a New York American vezető helyen közölte és egész Amerikában nagy föltűnést keltett.”
Horthy Miklósról szóló, külföldön megjelent cikket ismertet a Friss Ujság is 9-én „Magyarország kormányzója szabadelvű és demokrata” címmel. Kende Gézát fogadja a kormányzó és erről lapjában, az Amerikai Magyar Népszavában az elismerés hangján számol be a szerkesztő. „A kormányzó nyílt, férfias tekintetét, őszinte beszédmodorát” emeli ki, s úgy fogalmaz: „Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, akiben az embert kerestem, lebilincselően jó benyomást tett rám”. Amikor Kende megjegyzi, hogy a külföldi sajtó egy része a magyarországi állapotokról írva reakciósnak szokta feltüntetni a mai kormányzati rendszert, Horthy arról beszél, hogy „nincs reakció magyar földön, hanem igenis van szigorú rend és szükséges óvatosság. Hogy a helyzet mind jobban tisztázódik, hogy a külföld számtalanszor meggyőződhetett a bécsi emigráns sajtó állításainak a valótlanságáról és arról, hogy a bécsi sajtó által világgá kürtölt pogrom-jövendölések közönséges rágalmak.” Leszögezi: „Liberális érzelmű vagyok”.
Nyugat-Magyarország ügye tovább húzódik. A Pesti Hírlap 4-én arról tudósít, hogy a nagykövetek tanácsa „elfogadja Olaszország javaslatát, amelyben az olasz külügyminiszter azt az előterjesztést teszi, hogy az ő elnöksége alatt olasz földön a magyar és osztrák delegátusok kezdjék meg az egyezkedő tárgyalásokat a nyugat-magyarországi kérdésben. A másik fontos esemény Nyugat-Magyarország átadása a szövetségközi tábornoki bizottságnak. […] Ezzel a ténnyel a magyar kormány teljesítette az entente-nak ultimátumában felsorolt követeléseit.” Kiderül azonban, hogy furcsa helyzet állt elő. „A szövetségközi bizottság, nem rendelkezvén kellő rendfenntartó erőkkel, megkérte a magyar kormányt, hogy a kiürített területen bocsássa rendelkezésére a magyar karhatalmi alakulatokat, a csendőrséget és a rendőrséget. Kormányunk ennek a kívánságnak eleget tett, úgyhogy azok a csendőrségi és rendőrségi alakulatok, amelyek eddig is a rendfenntartás szolgálatát teljesítették a kiürített területen, továbbra is a helyükön maradnak.”