Több hónapos tárgyalás után eljön az ítélethozatal gróf Tisza István volt miniszterelnök gyilkosainak polgári perében. A bíróság a Károlyi Mihály belső köréhez tartozó Kéri Pál hírlapírót halálra ítéli mint felbujtót. Gaertner Marcellt, mint bűnsegéd tizennégy év fegyházat kap – ahogy a Budapesti Hírlap is beszámol róla október 6-án. Az ítélet szerint Kéri Pál az azóta megszökött Csernyák Imrével megbeszélte Tisza István meggyilkolását és több embert toborzott a tett végrehajtására. „1918 október 31-én délután négy és öt óra között az Astoria szállóban (a Károlyi elnökölte Nemzeti Tanács székhelye – a szerző) őket összegyűjtve, Pogány Józseffel (A kommün későbbi kegyetlen népbiztosával ─ a szerző), Hüttner Sándorral, Sztanykovszky Tiborral, Láng zászlóssal, Müller, más néven Kundecker tengerésszel, Csernyák jelenlétében a dolgot megbeszélte, előttük a tervet is ismertette, nekik a szerepet kiosztotta, automobilon őket Tisza István gróf lakására, a Róheim villába kivezette, amely magatartásával, ténykedésével és rábeszélésével előidézte Tisza István gróf meggyilkolását.” Gaertner Marcell az ítélet szerint a nevezett nap délelőttjén kikémlelte Tisza István lakását és környezetét, az Astoria-beli megbeszélésen részt vett, majd kiment az elkövetőkkel Tisza lakására, s a villa előcsarnokában biztosította a helyszínt, ezzel megkönnyítve a gróf megölését. Gadó István, a bíróság elnöke Fényes László hírlapírót és Vágó-Wilheim Jenő reklámügynököt felmentette a gyilkosság, illetve bűnsegédség vádja alól.
Az indokolás szerint az egyik teória az volt, hogy kóbor katonák követték el a bűntettet, a másik az, hogy Károlyi Mihály kormánya és a nemzeti tanács határozták el a gyilkosságot, s bízták meg a vádlottakat. Azt írják: „a gyilkosokat több szál fűzte a Nemzeti Tanácshoz. Súlyos gyanú lehetett az is, hogy többen pénzt kaptak forradalmi működésükért a forradalmi kormánytól. Maga Fényes László is megdöbbent, mikor a tárgyaláson hallotta Kérinek, Magyarnak, Szabadosnak és a többieknek cinikus vallomását arról, hogy miként működött a Nemzeti Tanács, amely nemzeti jelszavak alapján indult ugyan, de a föld alatt már kibontotta a vörös lobogót és ezáltal előkészítette a talajt a kommün számára.” A bíróság szerint minden bizonyíték amellett szólt, hogy „a gyilkosság meg volt szervezve”. Amikor felkeresték Tiszát otthonában, a Városliget szélén bérelt villában, Sztanykovszky az ajtóban állt, Pogány, Horváth-Sánovics és Dobó mentek be a szobába, ahol rövid szóváltás után lelőtték a volt miniszterelnököt. Kéri Pál szerepére külön kitér az indokolás. Károlyi bizalmasa több olyan tényt ismert be, amellyel elismerte a bűnösségét. „Ő maga is cinikusan nyilatkozott a gyilkosságról, mely szerinte nem bűntett, hanem politikai cselekedet volt.” Tagadta továbbá, hogy a Nemzeti Tanácsban kijelentette a gyilkosság előtt: „Tisza másfél óra múlva már nem él”. Egy tanú azt vallotta, hogy „Siófokon találkozott Kérivel, és megkérdezte tőle, igazak-e azok a hírek, amelyek szerint Kéri részes a gyilkosságban. Kéri erre azt válaszolta, hogy meglehet, hogy igazuk van, de most nem lehet erről beszélni, mert nagyobb urak is benne vannak, mint például Károlyi, Hatvany és Pogány.”
