Lendva is Magyarországhoz akar tartozni

Ünnepélyes keretek között adják vissza Sopront Magyarországnak. A kormány képviselője és a város polgármestere is hangsúlyozza, hogy a magyar és német nyelvű lakosság között nem lesz különbségtétel. A délvidéki határkiigazító bizottság javaslatára 28 Zala és Vas megyei községet visszakapnánk. Bethlen István a nemzet legjobbjainak lelki egységét, jogfolytonosságát szeretné megteremteni Tisza István szellemében. A miniszterelnök szerint nem szabad megengedni azoknak a fölerősödését, akik az országot belesüllyesztették a forradalomba.

Lendva látképe Forrás: Lendva.info

Zala ás Vas vármegyéből 28 községet visszakapunk – főcímmel jelenik meg a január 8-i 8 Órai Ujság. Arról írnak: „A délvidéken működő határkiigazító bizottság a Lendva folyó melletti munkálatait befejezvén, most hirdette ki a határkiigazításra vonatkozó döntését, amely az egész környéken a hazafias vend lakosság körében leírhatatlan örömet keltett. A határkiigazító bizottság egyhangú határozattal […] az ország határát a Lendva folyótól számítottan mintegy nyolcszáz méterrel mélyebben állapította meg Jugoszlávia felől, s így Zala és Vas vármegyéből mintegy huszonnyolc község kerül vissza Magyarországhoz. Ez a legnagyobb eredmény eddig, amelyet határkiigazításnál Magyarország javára elértünk. A visszacsatolandó községek között van Alsólendva városa is, amely gócpontja volt a vend vidéknek és mindig erős bástyája a magyar kultúrának.” A magyar érzelmű vendek, vagyis szlovénok „minden áron azt akarják keresztülvinni, hogy a Mura folyóig rendelje el a népszavazást az antant, hogy ők a megtartandó népszavazáson kellőképpen demonstrálhassanak Magyarországhoz való ragaszkodásuk mellett.”A határkiigazító bizottság hazafias tüntetésekkel is szembesülhetett. „A jugoszlávok a bizottság megérkezése előtt szigorú rendeletet adtak ki, hogy a házából senkinek sem szabad kilépnie addig, amíg a bizottság a községben tartózkodik, de a lakosság ezzel nem törődött, s amikor az autók berobogtak a községekbe, az emberek százával rohantak köréjük, s eleinte könyörögve, később erélyesen követelőzve léptek fel, hogy községüket csatolják vissza Magyarországhoz. Mikor a bizottság, munkáját befejezve az osztrák határhoz ment, a vendek egész a határig kísérték őket, sőt átléptek Ausztria határán is, ahol a magyar Himnusz eléneklésével búcsúztak el a határkiigazító bizottságtól.” Akkor még természetesen nem lehetett tudni, hogy a bizottság indítványát a népszövetségi gyűlés semmibe veszi, így a települések maradtak mégis Jugoszláviánál.

Lendva látképe                      Fotó: Lendva.info

A miniszterelnök a legitimisták, IV. Károly megmaradt híveinek szervezkedése ellen emeli fel a szavát. A Pesti Hírlap 8-ána fejleményeket Propaganda című vezércikkében kommentálja. „Gyűlölt szó a proletárdiktatúra óta. A gyűlölet eszköze ma is. Mert ritkaság ma már az az idealizmus, mely csupán valamely eszme mellett csinál propagandát, ma inkább csak emberek ellen használják ezt a fegyvert. Magyarországon akkor is veszedelmes, ha jó célra nemesen használják, mert ez idő szerint izgatásra még nemes célzattal sincs szükségünk. Nyugalomra, munkára vágyik mindenki. S csak egyetlen propaganda volna jogosult, az, amely a néma munkára buzdítana. Azt a propagandát pedig, mely gyűlölt párttusára, politikai és felekezeti széttagolódásra buzdít, ki kellene irtani.”

A Magyar Jurista Klub társasvacsoráján a világháborúban meghalt tagtársakról emlékeznek meg az Országos Kaszinóban. Gróf Bethlen István beszédéről a január 3-i Budapesti Hírlap számol be. A miniszterelnök felteszi a kérdést: „Mit szólna ma Tisza István, ha itt állna közöttünk?” Majd úgy folytatja: „Követtem őt az utolsó percben azért, mert éreztem, hogy amikor a nemzet nagy értékei forognak veszedelemben, akkor meg kell szűnnie a gyűlölködés szellemének és meg kell állítani romboló útjában azt a gyűlölködő szellemet, amely ezt a nemzetet a posványon a züllésbe és végeredményben a trianoni békébe taszította. Tisza István halálával megszűnt a nemzet életében a jogfolytonosság. Ő volt az a férfi, akitől tartottak és féltek az utolsó percig, akit le kellett dönteni ─ bár nem volt a hatalom polcán ─ a hatalom láthatatlan polcáról, hogy ezen a nemzeten végiggázolhassanak. Mit szólna ma hozzánk Tisza István szelleme? Ő ma igenis új jogfolytonosságot hirdetne. […] Ő azt mondaná, hogy a lelkek jogfolytonosságát kell feltámasztani. Mert ha meg tudjuk valósítani a magyar nemzet fiainak lelki egységét, akkor a nemzet egységét újból helyre fogjuk állítani. Ne formai jogfolytonosságot keressünk, hanem a legjobb magyarok egységét. Ha ezt meg tudjuk találni, akkor megtaláltuk azt a nagy titkot, azt a nagy szert, amelynek segítségével a nemzet jogfolytonosságát is helyreállíthatjuk.” A múltbeli hibákat azonban el kell kerülni. „Sohasem szabad megengednünk azoknak az elemeknek a föléledését, akik ezt az országot beletaszították a süllyedésbe, a forradalomba. De keresnünk kell az útját és módját, hogy azok az emberek, akik társadalmi osztályokban, pártokban elosztva, foglalkozások szerint csoportosulva a maguk részéről, lelkük mélyében ennek a hazának új fölemelkedését keresik és kívánják, azok egy táborba jöhessenek. Nem fog ebben megakadályozni minket semmi. Nem fog megakadályozni az a hadjárat sem, amely öntudatlanul ezt az országot újabb posványba vinné bele. […] Arra tanít Tisza István emléke, hogy keresnünk kell ebben a nemzetben a színaranyat, bárhol legyen az elrejtve, mert a magyar és magyar közt társadalmi osztály és foglalkozás szerint nincs és nem lehet különbség.”