Sopron visszatérése után más, Ausztriához csatolt területeken is népszavazást szeretne tartatni a lakosság. „Népszavazást követelnek Nyugat-Magyarország elszakított részei” címmel ad hírt erről a 8 Órai Ujság január 11-én. „Az alig két hónapos osztrák uralom is elég volt ahhoz, hogy az »A« zónabeli községek sorra ráeszméljenek, mit veszítenek Soprontól s Magyarországtól való elszakításukkal. A megszállt települések népe különbség nélkül a legnagyobb mértékben elégedetlen az osztrák közigazgatással, amely máris az egész vonalon csődöt mondott, s a nép mindenütt hangos szóval sírja vissza a magyar tisztviselőket, a magyar közigazgatást, amelyet a burgenlandi kormányzó az »A« zóna megszállásakor oly sietve cserélt fel a teljesen tájékozatlan osztrák közigazgatással.” Az emberek egyre erőteljesebben tiltakoznak, és tizenhét község már nyílt állásfoglalást fogalmaz meg. „A községek német anyanyelvű népe is hangosan követeli már, hogy kapcsolják vissza Sopronhoz és Magyarországhoz. Tiltakozó jegyzéket köröznek, melyben arra kérik a nagykövetek tanácsát, hogy rendeljen el népszavazást, bízza rá a községekre, hogy hova akarnak tartozni, Ausztriához vagy pedig Magyarországhoz. A lakosság biztosra veszi, hogy néhány hónapon belül Nyugat-Magyarország elszakított részei maguktól fognak visszacsatolódni Magyarországhoz. Ezért a nép sehol sem fogadja el az osztrák pénzt, minden fizetésnél vagy vásárlásnál magyar pénzt követelnek, különben nem adnak semmiféle árut vagy élelmiszert Ausztria részére.”
Mindezzel párhuzamosan 10-én Sopron a népszavazás eredményét ünnepli tömegek részvételével. A városi díszközgyűlésen Klebelsberg Kunó belügyminiszter arról beszél a Pesti Hírlap tudósítása szerint, hogy Sopron népével az egész nemzet ünnepel. „Mi magyarok, nagy eseményeinket törvénybe szoktuk iktatni. 1896-ban törvénybe foglaltuk a honalapítás évezredes emlékét, most pedig a nemzetgyűlés törvényben örökíti meg Sopron hűségét. Törvénybe véssük azt a szeretetet, mellyel a magyar haza viszonozza Sopron hűségét. Az ősrégi város toronykapuzatait kiképezzük hűség-emlékké, a város pedig címerében viselni fogja a büszke mondást: Civitas fidelissima.” A pozitívumokat akarja előtérbe helyezni. „Ne beszéljünk annyit a destrukcióról, hanem konstruáljunk. Ne azt nézzük, ami nemzetiséget, felekezetet és pártot szétválaszthat, hanem ami magyart magyarral összeköt. Német ajkú polgártársainknak, a munka fanatikusainak szorgalma és szorgossága legyen a példa, amely után alkotásainkban indulunk.”
A Pannónia Szállóban rendezett banketten is köszöntőt mond a belügyi tárca vezetője. „Tisza István tanítványának vallom magam, aki azt mondotta Károlyi Mihálynak: Maga nem tud forradalmat csinálni, a maga kezén még a forradalom is el fog zülleni! Ez a jóslás beteljesedett. Ezért főként a részeges »hadvezér«, Linder Béla felelős, aki nem akarva katonát látni, szétküldötte azt a hadsereget, amely Gorlice és Limanova hőseit adta nekünk. Hadsereg nélkül álltunk és nem védekezhettünk az ellen, hogy ellenségeink kifosszanak, hogy felboruljon az ország és társadalom rendje. Akkor felmerült a terv, hogy hadsereget kell teremteni, melyet nemzeti szellem hat át. Ezt a tervet valóra váltotta Horthy Miklós. Ennek eredményét látjuk ma gyönyörű, fejlett, fegyelmezett hadseregünkben. Az a férfi, aki ott állott a Novara fedélzetén, vészben és viharban, aki ott állott az otrantói csatában a Szent István fedélzetén, megteremtette, életre hívta a nemzeti hadsereget. Kötelességünk, hogy ezt a férfiút, Magyarország kormányzóját, minden erőnkkel támogassuk.”
Január 13-án már megjelenik a Magyarországban, hogy „Vass József kultuszminiszter a kormány nevében ma törvényjavaslatot nyújtott be a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról”. A szövegben többek között az szerepel: „Sopron szabad királyi város lakossága, amidőn válságos időkben állami hovatartozandósága iránti hajlandósága próbára tétetett, a megtartott népszavazáson nyelvi és faji különbség nélkül az ezeréves magyar államhoz való tántoríthatatlan hűségéről tett tanúbizonyságot.” Az indokolásban pedig úgy fogalmaznak: „A magyar állameszméhez való hűségnek elismerése és ennek ünnepélyes alakban való törvénybe cikkelyezése fokozatosan indokolt jelen esetben, amikor a népszavazás révén az érdekelt lakosság akaratának szabad megnyilvánulása kétségbevonhatatlanul beigazolta azt, hogy a trianoni békeszerződésnek országunk területét megcsonkító rendelkezései igaztalanok.”
A Pesti Hírlap arról ír 12-én, hogy Ausztriából magyarokat utasítanak ki. „Amit megszállás után a románok, a szerbek és a csehek műveltek a megszállt területeken lakó és nekik nem tetsző magyarokkal, ugyanazt teszik most az osztrákok is, akiknek Nyugat-Magyarország egy része osztályrészükül jutott. Egymás után érkeznek a hírek, hogy ezt meg azt kiutasították, akiknek azután gyorsan föl kellett szedni a sátorfájukat. Ezek között az elkergetett magyarok között jegyzők, postamesterek, irodai kisasszonyok stb. akadnak, akiknek útlevelükre azt is rávezetik, hogy visszatérniök tilos.” A magyar propagandával vádolt magyarokat büntetőjogi következményekkel is fenyegetik, ha nem távoznak. „A gyanúba kevert magyaroknál egyre-másra házkutatásokat tartanak és ha bármilyen fegyverfélére akadnak, az illetőt letartóztatják. […] immár meglehetősen nagyra nőtt ama magyarok száma, akiket Bécsújhelyre vittek és akiket ott fogva tartanak, hogy azután szigorúan meg is büntessék őket.”
Közben bár Az Ujság 14-én optimistán azt írja címében, hogy „Létrejött a kereskedelmi megegyezés Magyarország és Ausztria között”, a cikkből kiderül: „a tárgyalások hosszabb ideig fognak tartani, éspedig felváltva Bécsben és Budapesten”. Határátlépési és útlevélkérdésekben van némi eredmény. Mivel Nyugat-Magyarországot Ausztriához csatolták, ám Sopron magyar maradt, „a vonat magyar területről osztrák, aztán megint magyar, aztán megint osztrák területen halad keresztül. E helyeken, ahol megfelelő állomás nincsen, az útlevél- és áruvizsgálatot teljesen mellőzni fogják, illetőleg csak ott eszközlik, ahol a vonat végleg osztrák területre lép.”
Bethlen bízik az Ausztriával való jószomszédság helyreállításában – közli 15-én a 8 Órai Ujság. A miniszterelnöknek a Reichpost számára adott interjúját veszik át, melyben a politikai tárgyalásokról derűlátóan nyilatkozik. „A mai nap eredményével azt hiszem, mindkét oldalon meg lehetünk elégedve. […] Nem szabad azonban lebecsülni azokat az akadályokat, amelyek szemben állnak törekvéseinkkel. A trianoni békeszerződésnek annyi homályos pontja van, hogy azokat mindkét fél a maga javára magyarázhatja, éppen olyan helyeken, amelyeknek a megfelelő magyarázata fontos érdekekbe vág. Azok a gazdasági tárgyalások, amelyeket most folytattunk, kedvező úton vannak és a már eddig elért eredmények kedvező módon egészítik ki azt a politikai képet, amelyet ez a tanácskozás a benne résztvevők mindegyike előtt feltárt. Számítunk arra, hogy sikerül a jószomszédságot helyreállítani.”
A Magyarország 12-én a hazánkba látogató, s barátainál egy gellérthegyi villában lakó Thomas Mann-nal közöl beszélgetést. Az irodalmi Nobel-díjas író – aki a Zeneakadémián tart előadást – éppen a Der Zauberberg, azaz A varázshegy című regényén dolgozik, kijelenti: „a németség, amelyet a háború felszabadított, most fogja elvégezni igazi feladatait”. Úgy vélekedik: a magyar irodalom legjellegzetesebb képviselője Móricz Zsigmond, akinek Sárarany című regényét említi meg. Hozzáteszi: „Hallottam nagy költőjükről, Ady Endréről, aki a forradalom alatt halt meg, sajnos csak néhány versét élvezhettem német fordításban.” A Pesti Hírlapnak is beszél az ugyanaznapi számban Móriczról:„Most olvastam Móricz Zsigmond »Gold im Kot«című regényét, amely Kurt Wolff kiadásában jelent meg és mondhatom, nagy gyönyörűségemre szolgált, hogy e kiváló írójukkal megismerkedhettem.”
