Revolveres fenyegetés a Házban

Az ellenségeskedés annyira elhatalmasodik a nemzetgyűlésben, hogy Beniczky Ödön volt belügyminiszter revolvert ránt, a kormánypártiakat fenyegetve. A miniszterelnök ismerteti az általános egyenlő választójogra épülő javaslatát, amely szerint választójoga lesz minden 24 éves, írni-olvasni tudó férfinak, és rendelkezik a nők választójogának bevezetéséről is. A belügyminiszter bejelenti, hogy a választások júliusban lesznek. Erdélyben megalakul a Magyar Néppárt, programjában fellépve a román sovinizmus ellen.

Gaál Gaszton Forrás: Wikipédia

„– A törvény értelmében a kormányzót vád alá lehet helyezni! – rikolt ki a lármából emberfeletti megerőltetéssel Szilágyi hangja. Beniczky kirohan az ülésterem közepére, öklével rácsap az ott heverő indítványkönyvre: – Igenis! Beírhatom ide a vád alá helyezési indítványt! Hát ezt sem respektálják? Az ülést felfüggesztik, majd miután sűrű ökölrázások közepette lecsizmásozza a kisgazdákat egy képviselő, még magasabbra csapnak az indulatok és fokozódik a hangorkán. Gaál Gaszton nemzetgyűlési elnök a baloldali padokhoz rohan, s azt kiabálja: »Szégyelljétek magatokat! A csizmásoktól tanulhatnátok! Ti nadrágos emberek vagytok és nem tudtok rendet tartani!«” A Pesti Napló a következő példátlan eseménysort úgy írja le, hogy Gaál Gaszton azt is mondja: „Úriemberek ilyet nem tesznek.” Az egykori belügyminiszter, a Károlyi-kormány alatt is kormánybiztosi posztot kapó „Beniczky Ödön ekkor felugrik a helyéről, izgatottan lép oda Gaál Gasztonhoz, és ezt mondja neki: – Igenis, tiltakozom a jogtalanság ellen, vagyok olyan úriember, mint ti! Beniczky közelebb megy Gaálhoz, majdnem ölre mennek, s Gömbös Gyula is odarohan a dulakodók közé. Úgy látják, hogy Gömbös a hátsó zsebe felé nyúl, mire a következő pillanatban „már Beniczky Ödön is hátsó zsebéhez kapott és előrántotta revolverét. Izgalmas, drámai pillanat volt ez. A kritikus momentumban Borbély Maczky Emil odaugrott Beniczkyhez és lefogta kezét, melyben a fegyvert tartotta.”

Gaál Gaszton. Fotó: Wikipédia

Az Ujság 22-én közli a hírt az előző napi események folyományaképpen: „Beniczky Ödön és Gaál Gaszton ma vívták meg a kardpárbajt a Rákosi-féle vívóteremben. Gaál Gaszton mindjárt az első percekben a jobb csuklója felett néhány centiméter zúzott sérülést kapott. Erre az orvosok megállapították a harcképtelenséget. A felek kibékültek.”

A 8 Órai Ujság 22-én értékeli a parlamenti incidenst. „Hagyjuk abba a képmutatást és vonjuk le minden következtetését balkáni mivoltunknak. Ez már így van és még sokáig így lesz, amióta a békeszerződés kegyetlensége és belső politikánk általános elfajultsága a Balkán kültelki nívójára süllyesztett bennünket. Eddigelé csupán riportokból ismertük a rémregényes politika ponyva-egzotikumát. Most aztán magunk is megéljük. Különben is a revolverbotrányt menti az effektus. Amit politikusok a »Csülökre, magyar!« hangulat tökrészegségében követnek el, sokkal inkább menthető, mint amit tökjózanul csinálnak. A közvéleménynek sokkal inkább fájhat – mert ártalmasabb volt – a nemzetgyűlés kétesztendős munkásságának meddősége, mint a parlamentbe transzponált csárdai duhajkodás.”

Bethlen István ismerteti választójogi terveit a kisgazdapárt vezetésével, amiről a 8 Órai Ujság 17-én számol be. Az általános egyenlő választójogra épülő javaslat szerint „aktív választójoga lesz minden 24 éves férfinek, aki magyar állampolgár, írni-olvasni tud és egy bizonyos idő óta egy helyben lakik. Külön intézkedik a javaslat a passzív választójogról, és eszerint minden harmincéves választópolgár választható lesz.” A tervezet a női választójog terén korlátozásokat tartalmaz. „A javaslat nem ad minden nőnek választójogot, de választójoga lesz minden 24 éves nőnek, aki a) önálló keresettel bír; b) főiskolai végzettsége van; c) háromgyermekes családanya; d) állami tisztviselő felesége.” A lap beszámol arról is, hogy a miniszterelnök újra tárgyal a pártokkal az egységes párt létrehozataláról. „Az egységes párt kilátásai e pillanatban igen kedvezőek, s a tájékozódó tárgyalások, amelyeket a miniszterelnök eziránt újabban folytatott, azt mutatják, hogy az egységes párt igen hamar megvalósulhat.” Elkötelezett a kabinet a választójog újraszabályozását illetően is. „A kormány a választójogi javaslatot sürgősen le akarja tárgyaltatni a nemzetgyűlésben. Ha kell, nemcsak 8 órás, hanem 16 órás üléseket fog tartani a nemzetgyűlés, hogy a javaslat elkészülhessen.”

A belügyminiszter fogadja az ellenzék vezetőit az Országházban, amiről 22-én adnak hírt a napilapok. Vázsonyi Vilmos megkérdi tőle, hogy mikor írják össze a választásra jogosultakat, s mikor akarják megtartani a választásokat. „Klebelsberg Kuno gróf belügyminiszter kijelentette, hogy az összeírást júniusig elvégzik és a választások július közepén megtörténhetnek.”

Erdélyben megalakul a Magyar Néppárt, amiről Az Est 21-én tudósít. A kolozsvári gyűlés megnyitó beszédében Paál Árpád hangsúlyozza: „Az egész erdélyi magyarság egyetért abban, hogy cselekedni kell. A magyarságnak nagy életösztöne nem hagyja a magyarság igazát, a magyarságnak az élethez joga van.” Kós Károly tíz pontból álló programot terjeszt elő, amelyben többek között az szerepel: „Kívánjuk Erdély védelmét az erőszakos és soviniszta román centrális törekvések ellen, amelyek Erdély fejlődését megakadályozzák, sőt visszavetik. Kívánjuk és akarjuk, hogy Erdély az erdélyi nemzetiségeké legyen.” Továbbá: „Kívánjuk a teljes vallásszabadság és vallásegyenlőség törvénybeiktatását.” Kívánják ezenkívül „az alkotmányban, a békeszerződésben és az államtörvényekben biztosított egyéni és közszabadságok jogainak szabad gyakorlását meggátló összes intézkedések és kivételes rendeletek visszavonását […] A lakásrekvirálások és zaklatások megszüntetését. A család szentségének, sérthetetlenségének biztosítását, valamint az erdélyi birtokreform revízióját abban a tekintetben, hogy annak végrehajtásánál a soviniszta gyűlölködés kizárassék, és egyenlő és igazságos legyen és minden állampolgárt egyenlő elbánásban részesítsen, tisztán a szociális igazság érvényesítésével.”