A brit miniszterelnök a londoni parlamentben Magyarország fejlődésének szükségességét hangoztatja. A csehszlovák miniszterelnök, Edvard Benes hazánkkal szembeni tevékenységét jelöli meg a minket támogató felszólalása előidézőjeként. A Pesti Hírlap február 25-én szemlézi a Daily Mail cikkét, amely szerint „Lloyd George egy hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy Magyarország egzisztenciáját biztosítani kell, és Anglia mindent el fog követni, hogy az ország fönnállhasson. Magyarország gazdasági újjáépítése és belső konszolidációja olyan szükségesség, amelyről nemcsak Anglia, hanem az összes nagyhatalmak meg vannak győződve. A lap megjegyzi, hogy e kérdésnek a fölvetését az a sok megjegyzés és nyilatkozat váltotta ki kétségkívül, amelyeket Benes a hírlapok képviselői előtt tett.”
Sir David Lloyd George Fotó: Theconversation.com
Idehaza Klebelsberg Kuno belügyminiszter kemény fellépést helyez kilátásba az Ébredő Magyarok Egyesületének inkorrekt, erőszakos megnyilvánulásaival kapcsolatban. Az Ujság február 25-én arról ír: „A kormány elkoboztatta az Ébredő Magyarok plakátját.” Mint közlik, „Az Ébredő Magyarok Egyesülete megszokott stílusában ma új plakátot ragasztott ki a főváros utcáin. A plakát szövege felekezeti motívumokból szövődik és egyúttal felhívást intéz a közönséghez a vasárnapi nagygyűlésre. Politikai körökben az a nézet alakult ki, hogy ennek a plakátnak a hangja nem járul hozzá a belső béke megizmosodásához.” Miután a plakátküzdelem elfajulása az egységes párt klubhelyiségeiben is szóba került, a belügyminiszter nyilatkozik a sajtónak. „Figyelmeztettem az Ébredő Magyarok Egyesületének elnökségét, hogy mérsékelje, tompítsa agitációjának hangját, különben őszinte sajnálatomra kénytelen lennék nyomatékosabb eszközökhöz fordulni. Egyébként a kormány elrendelte a falragaszok eltávolítását.” A Magyar Távirat Iroda két félhivatalos közleményt is kiad az ügyben. Az első szerint miután a plakát a közönség körében izgalmakat váltott ki, „a kormány utasítást adott ki a falragaszok eltávolítására, az ügyészségnek pedig a falragasz kibocsátóival szemben az eljárás megindítására”. A másik MTI-jelentés úgy szól: „A budapesti királyi ügyészség közli, hogy az Ébredő Magyarok Egyesülete által ma a főváros utcáin kifüggesztett Zsidók, szabadkőművesek és áruló keresztények kezdetű falragasz bírói lefoglalása iránt a vizsgálóbírónál indítványt terjesztett elő, és az abban jelentkező izgatás bűntette miatt a bűnvádi eljárást folyamatba tette.” Hozzáfűzik: „A rendőrség ma este már meg is kezdte a plakátok eltávolítását.”
A 8 Órai Ujság február 24-én vezető anyagként közli címoldalán, hogy az erdélyi magyarság nem köt paktumot Iuliu Maniuékkal. „A romániai képviselőválasztáson Maniu Gyula az erdélyi románság volt vezetői nevében paktumot ajánlott fel az erdélyi magyarságnak. A paktum alapján bizonyos számú mandátumot helyeztek kilátásba az erdélyieknek, és kifejezésre juttatták azt is, hogy messzebb menő politikai szövetségbe is hajlandók bevonni a magyarságot. Azonban az erdélyi magyarságnak azok a vezetői, akik a politikai aktivitás gondolatát képviselik, semmi körülmények között sem hajlandók Maniuékkal ezt a paktumot megkötni, annál kevésbé, mert hiszen éppen ők voltak azok, akik eddig a magyarság ellen a legélesebb harcot folytatták.” Az erdélyi magyar szervezetek azonban meg akarják őrizni önállóságukat az új választások előtt, „noha a Bratianu-kormány is szeretné megnyerni magának az erdélyi magyarságot éppen Maniuékkal szemben, hogy ütőkártyaként használhassa ki az erdélyi románság vezetőivel szemben”.
A szaktekintélyekből álló alkotmányjogi értekezlet február 21-én zöld jelzést ad a kormánynak a választójog megújításával, újraszabályozásával kapcsolatban. A Pesti Napló úgy fogalmaz: „Az alkotmányjogi értekezlet teljesen szabad kezet adott a kormánynak.” A lap ekként tudósít az eseményről: „A politikusok nagy érdeklődése mellett kedden tanácskozásra ült össze az alkotmányjogi értekezlet, hogy véleményt mondjon a kormányzónak és a kormánynak a tekintetben, országgyűlést hívjanak-e egybe vagy alkotmányozó nemzetgyűlést, és milyen legyen az új választójog.” A tudós testület egyértelmű döntést hoz. „Az alkotmányjogi értekezlet tagjai túlnyomó többségének véleménye az volt, hogy nem országgyűlést, hanem új nemzetgyűlést kell összehívni és hogy a kormánynak a választójog szabályozása tekintetében teljesen szabad keze van, ami azt jelenti, hogy a Friedrich-féle választójogi rendeletet hatályon kívül helyezheti, módosíthatja vagy kiegészítheti.” A kormány közleményben erősíti meg: „nagy súlyt helyez arra, hogy az új törvényhozói szerv összehívásának kérdése jogi szempontból megnyugtató módon oldassék meg”. Emiatt a kormányzónak azt javasolják, hogy mielőtt az új nemzetgyűlés összehívásáról határozna, „hallgassa meg a bíróságok vezetőinek, továbbá az ország legkiválóbb jogi szaktekintélyeinek és közéletünk néhány más kitűnőségének véleményét”.
Horthy Miklós kormányzó az értekezlet megnyitásakor arról beszél: „a nemzetgyűlés két évben megállapított időtartamának letelte után eldöntésre vár különösen az a kérdés, hogy újabb nemzetgyűlés egybehívása esetén a képviselők megválasztása mily szabályok alapján vitessék keresztül. Tekintettel az erre nézve felmerült legellentétesebb felfogásokra, a kormány az ő hozzájárulását kérte a mára egybehívott értekezlet meghallgatásához. Ezt azonban a kormány nem azért tette, hogy ezzel a maga felelősségét könnyítse vagy a mai értekezletre áthárítsa, hanem azért, hogy ezek a kérdések minden politikai vonatkozástól mentesen, tisztán jogi alapon megvitassanak és megvilágíttassanak.
Bethlen István miniszterelnök „nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a kormány a maga előterjesztéseiért a teljes felelősséget vállalja, és ennek az értekezletnek az összehívását nem azért kérelmezte a kormányzótól, hogy a felelősséget bárkivel is megossza, […] csupán az volt a célja, hogy alkalmul szolgáljon tekintéllyel bíró pártatlan szakvélemények megnyilatkozására”. Kiderül: a megjelent tizenkét notabilitás közül tizenketten „úgy nyilatkoztak, hogy az új országgyűlés összehívása ez idő szerint nehézségekbe ütköznék, ennélfogva új nemzetgyűlést kell összehívni. Az ennek alapjául szolgáló választójog tekintetében azonban a kormánynak szabad keze van.” Ennek oka pedig az, hogy „az 1919. évi választójogi rendeleteknek az előző nemzetgyűlés két évben megállapított tartamának letelte után már egyáltalán nincs semmiféle kötelező erejük”. Az értekezlet más résztvevői szerint amiatt sem kötelezőek az illető rendeletek, „mert az 1920. évi I. tc. 10. §-a megadta a kormánynak a felhatalmazást arra, hogy rendeleti úton az 1918. évi választójogi rendeleteket is hatályon kívül helyezhesse, módosíthassa vagy kiegészíthesse”.
A Budapesti Hírlap közli: „immár nem kétséges, hogy a miniszterelnök a Friedrich-féle rendelet módosítása alapján a választójogi javaslatot fogja megfelelő változtatásokkal rendeleti úton életbe léptetni”. A lap vezércikkében ─ amelyet bár nem szignáltak, nyilvánvalóan Rákosi Jenő főszerkesztő írta ─ úgy érvel: „nincsen olyan kivezető utunk, melyet valamely törvénytelenséggel meg ne lehetne, s meg fognak vádolni”. Az író álláspontja szerint az a fontos, hogy mindig tudjuk, mit akarunk elérni. „Deák Ferenc már 1861-ben tudta, mit akar és 1865-ben is akarta, amit tudott, és 1867-ben meglett. Az ősi alkotmánynak behódolt a király. Kossuth Lajos is tudta, mit akar és akarta is, amit tudott, s bár katasztrófába sodródott vele a nemzet, de oly fényes volt az akarata, oly nagy és impozáns az elszántsága, hogy a nép halála napjáig megmaradt varázsa alatt és illúzióiban. Most Bethlen István grófon a sor. Meglátjuk, mit akar és tud. Mert olyan időket élünk, amikor csak az elszánt akarás és a tudatos cselekedet segíthet rajtunk, nem ankét, értekezlet, vitatkozó nemzetgyűlés. Deák akarata meggyőzte a királyt. Aki a mostani káoszból akar bennünket kivezetni, annak az akarata kell hogy meggyőzze a nemzetet.”
