Kiáll mellettünk a brit miniszterelnök

Magyarország gazdasági újjáépítését és belső konszolidációját szükségesnek nevezi Lloyd George brit miniszterelnök, amiről szerinte a nagyhatalmak is meg vannak győződve. Az ébredő magyarok plakátja kapcsán az ügyészség izgatás bűntette miatt bűnvádi eljárást kezdeményez. Az erdélyi magyarokkal paktumot akar kötni Maniu román szélsőséges pártelnök, ám ők elzárkóznak ettől. A szaktekintélyekből álló alkotmányjogi értekezlet szabad kezet ad a kormánynak a választási szabályok megalkotására.

A 8 Órai Ujság február 24-én vezető anyagként közli címoldalán, hogy az erdélyi magyarság nem köt paktumot Iuliu Maniuékkal. „A romániai képviselőválasztáson Maniu Gyula az erdélyi románság volt vezetői nevében paktumot ajánlott fel az erdélyi magyarságnak. A paktum alapján bizonyos számú mandátumot helyeztek kilátásba az erdélyieknek, és kifejezésre juttatták azt is, hogy messzebb menő politikai szövetségbe is hajlandók bevonni a magyarságot. Azonban az erdélyi magyarságnak azok a vezetői, akik a politikai aktivitás gondolatát képviselik, semmi körülmények között sem hajlandók Maniuékkal ezt a paktumot megkötni, annál kevésbé, mert hiszen éppen ők voltak azok, akik eddig a magyarság ellen a legélesebb harcot folytatták.” Az erdélyi magyar szervezetek azonban meg akarják őrizni önállóságukat az új választások előtt, „noha a Bratianu-kormány is szeretné megnyerni magának az erdélyi magyarságot éppen Maniuékkal szemben, hogy ütőkártyaként használhassa ki az erdélyi románság vezetőivel szemben”.

A szaktekintélyekből álló alkotmányjogi értekezlet február 21-én zöld jelzést ad a kormánynak a választójog megújításával, újraszabályozásával kapcsolatban. A Pesti Napló úgy fogalmaz: „Az alkotmányjogi értekezlet teljesen szabad kezet adott a kormánynak.” A lap ekként tudósít az eseményről: „A politikusok nagy érdeklődése mellett kedden tanácskozásra ült össze az alkotmányjogi értekezlet, hogy véleményt mondjon a kormányzónak és a kormánynak a tekintetben, országgyűlést hívjanak-e egybe vagy alkotmányozó nemzetgyűlést, és milyen legyen az új választójog.” A tudós testület egyértelmű döntést hoz. „Az alkotmányjogi értekezlet tagjai túlnyomó többségének véleménye az volt, hogy nem országgyűlést, hanem új nemzetgyűlést kell összehívni és hogy a kormánynak a választójog szabályozása tekintetében teljesen szabad keze van, ami azt jelenti, hogy a Friedrich-féle választójogi rendeletet hatályon kívül helyezheti, módosíthatja vagy kiegészítheti.” A kormány közleményben erősíti meg: „nagy súlyt helyez arra, hogy az új törvényhozói szerv összehívásának kérdése jogi szempontból megnyugtató módon oldassék meg”. Emiatt a kormányzónak azt javasolják, hogy mielőtt az új nemzetgyűlés összehívásáról határozna, „hallgassa meg a bíróságok vezetőinek, továbbá az ország legkiválóbb jogi szaktekintélyeinek és közéletünk néhány más kitűnőségének véleményét”.

Horthy Miklós kormányzó az értekezlet megnyitásakor arról beszél: „a nemzetgyűlés két évben megállapított időtartamának letelte után eldöntésre vár különösen az a kérdés, hogy újabb nemzetgyűlés egybehívása esetén a képviselők megválasztása mily szabályok alapján vitessék keresztül. Tekintettel az erre nézve felmerült legellentétesebb felfogásokra, a kormány az ő hozzájárulását kérte a mára egybehívott értekezlet meghallgatásához. Ezt azonban a kormány nem azért tette, hogy ezzel a maga felelősségét könnyítse vagy a mai értekezletre áthárítsa, hanem azért, hogy ezek a kérdések minden politikai vonatkozástól mentesen, tisztán jogi alapon megvitassanak és megvilágíttassanak.

Bethlen István miniszterelnök „nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a kormány a maga előterjesztéseiért a teljes felelősséget vállalja, és ennek az értekezletnek az összehívását nem azért kérelmezte a kormányzótól, hogy a felelősséget bárkivel is megossza, […] csupán az volt a célja, hogy alkalmul szolgáljon tekintéllyel bíró pártatlan szakvélemények megnyilatkozására”. Kiderül: a megjelent tizenkét notabilitás közül tizenketten „úgy nyilatkoztak, hogy az új országgyűlés összehívása ez idő szerint nehézségekbe ütköznék, ennélfogva új nemzetgyűlést kell összehívni. Az ennek alapjául szolgáló választójog tekintetében azonban a kormánynak szabad keze van.” Ennek oka pedig az, hogy „az 1919. évi választójogi rendeleteknek az előző nemzetgyűlés két évben megállapított tartamának letelte után már egyáltalán nincs semmiféle kötelező erejük”. Az értekezlet más résztvevői szerint amiatt sem kötelezőek az illető rendeletek, „mert az 1920. évi I. tc. 10. §-a megadta a kormánynak a felhatalmazást arra, hogy rendeleti úton az 1918. évi választójogi rendeleteket is hatályon kívül helyezhesse, módosíthassa vagy kiegészíthesse”.

A Budapesti Hírlap közli: „immár nem kétséges, hogy a miniszterelnök a Friedrich-féle rendelet módosítása alapján a választójogi javaslatot fogja megfelelő változtatásokkal rendeleti úton életbe léptetni”. A lap vezércikkében ─ amelyet bár nem szignáltak, nyilvánvalóan Rákosi Jenő főszerkesztő írta ─ úgy érvel: „nincsen olyan kivezető utunk, melyet valamely törvénytelenséggel meg ne lehetne, s meg fognak vádolni”. Az író álláspontja szerint az a fontos, hogy mindig tudjuk, mit akarunk elérni. „Deák Ferenc már 1861-ben tudta, mit akar és 1865-ben is akarta, amit tudott, és 1867-ben meglett. Az ősi alkotmánynak behódolt a király. Kossuth Lajos is tudta, mit akar és akarta is, amit tudott, s bár katasztrófába sodródott vele a nemzet, de oly fényes volt az akarata, oly nagy és impozáns az elszántsága, hogy a nép halála napjáig megmaradt varázsa alatt és illúzióiban. Most Bethlen István grófon a sor. Meglátjuk, mit akar és tud. Mert olyan időket élünk, amikor csak az elszánt akarás és a tudatos cselekedet segíthet rajtunk, nem ankét, értekezlet, vitatkozó nemzetgyűlés. Deák akarata meggyőzte a királyt. Aki a mostani káoszból akar bennünket kivezetni, annak az akarata kell hogy meggyőzze a nemzetet.”