Otthonra talál Petőfi szobra Kiskunfélegyházán

Ünnepélyesen Kiskunfélegyházára viszik Petőfi Sándor szobrát, amelyet a románok elől Segesvárról menekítettek ki a világháborúban. Berekesztik a nemzetgyűlést, anélkül, hogy megszületett volna a választójogi törvény. A Házban Bethlen Istvánt fizikailag is fenyegetik. A miniszterelnök a követeléseiket teljesülésük ellenére megváltoztató ellenzéket okolja a jogszabály elmaradásáért. Tormay Cécile cáfolja a vádat, hogy Kossuth Lajost bírálta volna. Károlyi Mihály politikai gyűléseket tart a Jugoszláviához csatolt magyar területeken.

Petőfi Sándor szobra Kiskunfélegyházán Forrás: Félegyházi Közlöny

A plenáris ülésen Huszár Károly volt miniszterelnök próbálja kibékíteni a feleket, bár érzékelhetően a kormánypártokat tartja ludasnak a kudarcért. Szerinte a négy elemi helyett az írni-olvasni tudás is elegendő volna a választójoghoz, és a Károly-keresztesek jogcímét is el kellene ismerni, majd úgy fogalmaz: „Sajnos nem voltunk abban a helyzetben, hogy a miniszterelnök úrral megegyezhettünk volna.” Az ülés légkörét jól mutatja, hogy ezután azt írják: „Dühös fenyegető zaj tört ki erre az ellenzéken. Sokan öklüket rázzák és a padokat verik.” Majd egy másik jellemző intermezzó: egy ellenzéki honatya, „Szmrecsányi György (aki a miniszterelnök háta mögött ül, feláll a helyéről és parancsolólag int a miniszterelnöknek): Távozzék innen!”

Bethlen István beszéde előtt a hangulatot úgy írják le: „A teremben nagyon feszült az atmoszféra. A karzatok rogyásig megteltek.” A miniszterelnök arról beszél, hogy az ellenzék semmit sem engedett az elutasító álláspontjából. Mint kifejti: „a házelnök közölte velem azokat a feltételeket, amelyek mellett az ellenzék hajlandó a javaslatot keresztülbocsátani. Ezek a feltételek azonosak azokkal, amelyeket utolsó beszédemben mint elfogadhatatlanokat visszautasítottam.” A Pesti Napló tudósítása szerint kifejti: „Itt van az írás-olvasás kérdése. Ezt nem deklarálhatom nyílt kérdésnek, mivel a kormány leszögezte magát mellette. Leszavazhatják a kormányt (Nagy zaj. Felkiáltások: Mondjon le!), a kormány abban a percben távozni fog a helyéről, de azt követelni a kormánytól, hogy tegnap tett kijelentését ma visszavonja és gyermekjáték vagy futball labda legyen az ellenzék kezében (Nagy zaj), az lehetetlen.” Bethlen emlékeztet rá, hogy a Károly-kereszt esetében az ellenzék gondolta meg magát. „A katonai jogcím kérdésében a helyzet az, hogy amikor a kormány a maga részéről megadta az engedményeket, akkor azok az urak visszatáncoltak és kijelentették, hogy ez nem kell. […] Amikor az elnök úr közölte az ellenzék javaslatát, elfogadtam, ámde ezután az ellenzék egy része kijelentette, hogy most már nem állja azokat.” A titkos szavazás követelésével kapcsolatban rávilágít az ellenzékálláspontjának abszurditására. „Ami a titkosság kérdését illeti, nem azt követelték, hogy hagyjuk ezt nyílt kérdésnek, amit százszor kijelentettem már, hanem azt kívánták, adjak garanciát arra, hogyan végződik a szavazás. Önök olyat is követelnek tőlem, amit meg sem adhatok. Próféta nem vagyok, hogy tudjam, a nemzetgyűlés miképpen fog határozni, hogy a titkosság vagy a nyílt szavazás mellett dönt.”

A Budapesti Hírlap úgy festi le az ezt követő történéseket, a kormányfői beszéd fogadtatásának hőfokát: „az ellenzék részéről olyan heves szavak repültek a miniszterelnök felé, s egyesek olyan fenyegető gesztusokat tettek, hogy a kormánypárt egy részében föltámadt az az aggodalom, hogy hátha személyes bántalom is érheti a miniszterelnököt. Ezért egyesek odaálltak a padok közé a miniszterelnök közelébe, mintegy védelmére a miniszterelnök személyének. Ezt az ellenzékiek észrevették, s méltatlankodva követelték az illető képviselők helyreküldését. Ez megtörtént, de az izgalom és a közbeszólások indulatos zuhataga azért nem változott.”

Horthy Miklós másnap leiratban rekeszti be az országgyűlést, amit az egyik jegyző olvas fel. „Tisztelt Nemzetgyűlés! Az 1920. évi február hó 16-án egybegyűlt nemzetgyűlés két évben megállapított időtartama a mai napon lejárván, a magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére a nemzetgyűlést ezennel berekesztettnek nyilvánítom. Ez alkalomból a nemzetgyűlés tagjainak buzgó fáradozásaikért meleg köszönetemet küldöm. Horthy, Magyarország kormányzója.”

Tormay Cécile nyilatkozatban reagál Balla Aladár nemzetgyűlési képviselő azon parlamenti felszólalására, amelyben róla téves információt közölt. A Pesti Hírlap február 18-i számában az írónő kijelenti: „valótlan, hogy ő Kecskeméten a városház ablakából azt mondta volna: »A destrukciónak a Kossuth Lajos által hirdetett eszmék az okozói«. Beszéde idevágó része így hangzott: »A fehér téli világban bronzóriás: Kossuth Lajos szobra áll itt lenn a téren. A liberálisok őreá hivatkoznak, pedig ő ma nem lett volna liberális, mert elősorban elnyomott faját szerette. Az ország és vele a város választások felé indul. Magyar élet és magyar halál felett fog dönteni az urnáknál és Kossuth kinyújtott bronzkeze – a döntés szerint – vagy áldani fog vagy ökölbe szorulni a város felett«.”

Károlyi Mihály volt forradalmi miniszterelnök, egykori államfő Jugoszláviában, Belgrádban telepedett le – adja hírül a 8 Órai Ujság február 18-án. A lap szerint Nikola Pasics miniszterelnöktől engedélyt kapott arra, hogy a Magyarországtól elszakított helységekben népgyűléseket tartson. „A Jugoszláviához csatolt területek lakosságát egyelőre az októberi forradalomban követett politikájának helyességéről akarja meggyőzni és ezzel igyekszik útját egyengetni jövendő terveinek. A magyar városokban tartott politikai gyűléseinek sorozatát Újvidéken kezdte meg és több helyütt folytatta. Tegnap Zágrábba érkezett, ahol a horvát politikai körökkel keres érintkezést.”