Konfliktusba kerül gróf Bethlen István miniszterelnök és Gömbös Gyula, az Egységes Párt ügyvezető alelnöke az ellenzékkel kapcsolatos célszerű magatartás kérdésében. Az Ujság augusztus 18-án „Gömbös Gyula Bethlen István ellen” című címoldalas cikkében számol be az eseményekről. A kormánypárt értekezletén előbb egyhangúlag megállapodnak abban, hogy a házelnökségről lemondott és a pártból kilépett Gaál Gaszton helyett Scitovszky Bélát jelölik a nemzetgyűlés elnöki posztjára. Ezután a kormányfő kér szót, beszédét a lap higgadtnak értékeli. „Kérem a párt képviselő tagjait, viselkedjenek türelemmel a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójával szemben. Egyes urak olyan magatartást tanúsítanak a nemzetgyűlésen, amellyel provokálják a szociáldemokrata képviselőket és szinte belekényszerítik őket a szélsőbaloldali orientációba. Ez teljesen tarthatatlan és a kormány helyzetét nehezítik azok, akik viselkedésükkel, folytonos általánosításokkal a szociáldemokrata képviselőket politikai magatartásuk megváltoztatására bírnák.” Bethlen arra kér mindenkit, hogy az általa elmondottakat tartsák szem előtt tevékenységük során.
Gömböst a miniszterelnök által mondottak meghökkentik, majd úgy fogalmaz: „Én a párt vezére iránt tisztelettel viseltetem, azonban kénytelen vagyok ez esetben a miniszterelnök úrral szemben állást foglalni.” Az Ujság szerint Gömbös mondatai „az értekezleten kínos feltűnést keltettek. Többen fel is szólaltak, így Nagy Emil, Graefl Jenő, Hoyos Miklós gróf és mások. Valamennyien hangsúlyozták, hogy a miniszterelnök kérése teljesen jogosult. Hoyos Miklós gróf külön köszönetet is mondott Bethlen István grófnak, hogy a nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén megakadályozta, hogy az Egységes párt szélsőjobboldali elemei a szociáldemokrata képviselőket tettleg inzultálják.”
Ugyanerről az esetről Az Est részletesebb információkat közöl ugyanaznap. „Bethlen utalt arra, hogy bizonyos alkalmakkor elégséges volt, hogy egy szocialista szónok felálljon, a kormánypárt padsoraiból máris megtámadták, ha pedig beszélt, lépten-nyomon közbeszólásokkal zavarták. Azt mondotta Bethlen, hogy ezzel a magatartással csak ingerlik az ellenzéket, ártanak a tárgyalások nívójának és megnehezítik az elnök munkáját.” Többen hozzászólnak, ám félreértik Bethlen intencióit, mert azt hiszik, néma csendben kellene hallgatniuk az ellenzéki felszólalásokat, s úgy érzik, a kormányfő többet kíván tőlük, mint amit megtehetnek. „Voltak, akik azt mondták, hogy a szocialisták részéről hangzanak el olyan kijelentések, amelyek őket olyan lelkiállapotba hozzák, hogy nem tudnak magukon uralkodni.” Bethlen válasza: „nem akar abszolút tilalmat elállítani, de bizonyos önuralmat mindenesetre kér a képviselőktől.” A lap valótlannak nevezi azt a hírt, hogy Gömbös „kijelentette volna, hogy ő továbbra is az eddig tanúsított magatartásához ragaszkodik”. Mint írják, „Gömbös azt mondotta, maga is belátja, hogy helyesebb volt a legutóbbi incidens alkalmával a tettlegesség elkerülése és szintén igyekezni fog a jövőben a miniszterelnök felfogásához tartani magát.”
Széles körű pozitív visszhangja van politikai hovatartozástól függetlenül Horthy Miklós kormányzó felhívásának, amelyben a kormányt országos nyomorenyhítő akció megindítására kéri. A Pesti Napló augusztus 19-én ezt úgy kommentálja: „Magyarország kormányzója üzent a magyar léleknek. Üzenetét meg fogja érteni mindenki, akinek szíve nem süket a jóra, nem rest az emberségre. […] Akiknek a sok nélkülözéstől már-már leroskadó vállaira legmázsásabban súlyosodnak rá ezek a gondok: a kereset után hasztalan loholókon, a munkahiányban nélkülözve tengődőkön, a betegség miatt munkára képteleneken ― szívet fájdítóan nagy sereg ez ― a szintén elnyomorodott állam egymaga nem segíthet, a kormánynak a társadalmat kell segítségül hívnia abban az egyetemes nyomor elleni akcióban, amellyel a közeledő tél veszett gondjait ártalmatlanokká igyekszik enyhíteni”. A kormányzó felhívása helyzetleírással kezdődik. „A világháború pusztításai, a forradalom viharai, a bolsevizmus rombolásai, s ezek nyomán az ellenséges megszállás nemzetünket nyomorba döntötték. A gazdasági helyzet azóta világszerte súlyosbodott. Egykor gazdag országunkban is a nyomor napról napra nő, s az ínség a régen bőségben élő magyar Alföld munkásnépe között is megdöbbentő. Ezen gyorsan segíteni kell.” Horthy szerint kétségbeesésre azért nincs ok, mert a mostoha időjárás ellenére más országokkal ellentétben van annyi termésünk, hogy megélhetünk belőle. „De okvetlenül gondoskodni kell arról, hogy akiknek feleslegük van, vegyék le a megélhetés gondjait azok válláról, akik dolgozni akartak és akarnak, de munkaalkalom híján nem juthattak megfelelő keresethez és ezért családjukkal együtt aggódva néznek a közelgő tél elé, valamint nyomorban sínylődő azon testvéreink válláról, akik betegség, elaggottság vagy más okból munkaképtelenek.” Ezt az állam egymaga nem tudja megvalósítani, így a társadalom jobb módú részének ki kell vennie a részét „ínséget szenvedő magyar testvérei megmentésének nagy munkájából. A nélkülözők tömegeit a pusztulástól csak egy országos nyomorenyhítő akció segítségével menthetjük meg, amely nemcsak néhány önzetlen nemes lelkű emberbarát adományára épít, hanem a társadalom minél szélesebb rétegeinek támogatásával és közreműködésével látja el feladatát. Felhívom ezért a magyar királyi kormányt, hogy egy ilyen akció megindítása végett a szükséges intézkedéseket a legsürgősebben tegye meg.” Megoldásként a közmunka bevezetését ajánlja, hogy a munka nélküli jövedelem ne jelentsen vonzó perspektívát. „Különös hangsúlyt helyezek arra, hogy a támogatás azoknál az ínségeseknél, akik munkaképesek, a köz érdekében végzendő munka ellenében nyújtassék, mert ma az ország talpraállításának érdekében mindenkinek megfeszített munkát kell végeznie. Mi sem áll távolabb tőlem, mint a munka nélkül való megélhetés elősegítésének gondolata.” Személyesen fogja felügyelni a segélyezést a kormányzó: „állandóan figyelemmel fogom kísérni, hogy az akció céljaira befolyó adományokból az utolsó búzaszem is a szerencsétlenek felsegélyezésére jusson. Ebből a célból az egész akció működésének ellenőrzését magamnak tartom fenn.” Horthy optimistán zárja levelét. „Bízva remélem, hogy a mostani nehéz napokban is méltó lesz a magyar őseihez és meghozza testvéreiért a szeretet kötelező áldozatát.”
740 új vitézt köszöntenek a Margitszigeten, amiről Az Est is beszámol augusztus 17-én. A Vitézi Rend második avatásáról úgy tudósít: „― Hatalmas tölgyerdőt szeretnék itt látni ― mondta nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, a Vitézi szék első választott főkapitánya a rend első vitézeinek avatásán, s a második avatáson már teljesült az óhajtása. Hatalmas tölgyerdő sorakozott előtte a Margitszigeten lefolyt vitézi avatáson: tábornokok, nagyrangú katonák, tábori formaruhába öltözött csapattisztek, díszmagyar ruhás fiatalemberek, egyszerű feketébe öltözött polgárok, sok altiszt, még több földmíves, összesen hétszáznegyven büszke homlokú magyar. A nép minden rétege képviselve volt az avatásra váró vitézek gyülekezetében.” A Himnusz elhangzása után Zadravecz István tábori püspök misét celebrál, amelynek végén üdvözli a vitézeket. „Letarolt magyar erdőnk díszei, újra kell építeni a magyar hazát. Ez a munka a ma felavatandó magyar vitézek élethivatása. Magyarok Istene, bocsásd le erre a nemzetre a te lelkedet, hogy vele és általa megújuljon és újraszülessen.”
Horthy Miklós beszédében úgy fogalmaz: „Fogadalmatokat, hogy mindenkor messze világító példaként fogtok elöljárni a hazafias erények gyakorlásában, a súlyos megpróbáltatásokkal küzdő haza szent nevében elfogadom. Áldás és békesség fakadjon lelkes, önzetlen törekvésetek nyomán.” Az új magyar vitézek áldomásán Hadffy Imre gyalogsági tábornok felköszöntőjére adott válaszában a belpolitikai tennivalók felé irányítja a figyelmet. „Itt, mint mindenütt a világon, izgatni könnyű. Aki izgatni akar, mindig azokat keresi, akik kétségbe vannak esve és még fokozottabb mértékben eléjük tárja a helyzet nehézségeit. […] Ezekre az izgatókra kell figyelnünk. Hogyha mindenki nyitva tartja a szemét, akkor a veszélyeket el tudjuk hárítani, hiszen minden csoportosulás, minden szervezkedés erőt jelent. Láttuk, hogy az ország szennye, azért mert szervezkedve volt, a nyakára ülhetett ennek a hősök országának. Ezt meg kell akadályoznunk. Hogy ki a vezér, az teljesen mindegy, csak becsületes hazafi legyen, akinek a parancsára, egy intésére engedelmeskedik az egész ország.”
Először rendezi meg a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete szőlő- és borgazdasági kiállítását a városligeti Iparcsarnokban. A Magyarország augusztus 19-i tudósítása szerint Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter arról beszél, hogy az ágazat igen jelentős tényezője az ország termelésének, mivel borainkból jelentékeny fölöslegünk van és az „átkos trianoni szerződés” nagy területeket hagyott meg a bortermő vidékeinkből. „A kormányzatra vár az a feladat, hogy a magyar bor exportját lehetővé és könnyűvé tegye.” József főherceg megnyitó beszédében üdvözli azokat, akik a nagy jelentőségű kiállítást „ilyen fényes méretekben létrehozták és akik ezzel is megmutatják a külföldnek, hogy a szegény Csonka-Magyarország még így is magas fokon áll és meggyőzik a világot arról, hogy mi igenis életképesek vagyunk. A mi létünk Európa számításon kívül nem hagyható tényezője, amelyet fejleszteni és ápolni kell és nem szabad tönkresilányítani, letaposni, mert azzal ezeréves magas fokú kultúrát semmisítenének meg azok, akik a kultúrát hirdetik és akik a kultúra ápolóinak nevezik magukat.”
