Horthy a szegénység ellen mozgósít

Bethlen István arra kéri az Egységes Párt képviselőit, hogy feleslegesen ne provokálják a szociáldemokratákat a Házban, belekényszerítve őket a szélsőbaloldali orientációba. Gömbös Gyula felszólal a miniszterelnök ellen, aztán egyes források szerint elismeri annak igazát. Horthy Miklós nyomorenyhítő akciót kezdeményez, a közmunka bevezetését is ajánlva. 740 új vitézt avatnak a Margitszigeten. A kormányzó figyelmeztet, hogy az ország szervezett szennye egyszer már a nyakunkra ülhetett. Először rendezik meg az országos szőlő- és borgazdasági kiállítást a Városligetben.

Széles körű pozitív visszhangja van politikai hovatartozástól függetlenül Horthy Miklós kormányzó felhívásának, amelyben a kormányt országos nyomorenyhítő akció megindítására kéri. A Pesti Napló augusztus 19-én ezt úgy kommentálja: „Magyarország kormányzója üzent a magyar léleknek. Üzenetét meg fogja érteni mindenki, akinek szíve nem süket a jóra, nem rest az emberségre. […] Akiknek a sok nélkülözéstől már-már leroskadó vállaira legmázsásabban súlyosodnak rá ezek a gondok: a kereset után hasztalan loholókon, a munkahiányban nélkülözve tengődőkön, a betegség miatt munkára képteleneken ― szívet fájdítóan nagy sereg ez ― a szintén elnyomorodott állam egymaga nem segíthet, a kormánynak a társadalmat kell segítségül hívnia abban az egyetemes nyomor elleni akcióban, amellyel a közeledő tél veszett gondjait ártalmatlanokká igyekszik enyhíteni”. A kormányzó felhívása helyzetleírással kezdődik. „A világháború pusztításai, a forradalom viharai, a bolsevizmus rombolásai, s ezek nyomán az ellenséges megszállás nemzetünket nyomorba döntötték. A gazdasági helyzet azóta világszerte súlyosbodott. Egykor gazdag országunkban is a nyomor napról napra nő, s az ínség a régen bőségben élő magyar Alföld munkásnépe között is megdöbbentő. Ezen gyorsan segíteni kell.” Horthy szerint kétségbeesésre azért nincs ok, mert a mostoha időjárás ellenére más országokkal ellentétben van annyi termésünk, hogy megélhetünk belőle. „De okvetlenül gondoskodni kell arról, hogy akiknek feleslegük van, vegyék le a megélhetés gondjait azok válláról, akik dolgozni akartak és akarnak, de munkaalkalom híján nem juthattak megfelelő keresethez és ezért családjukkal együtt aggódva néznek a közelgő tél elé, valamint nyomorban sínylődő azon testvéreink válláról, akik betegség, elaggottság vagy más okból munkaképtelenek.” Ezt az állam egymaga nem tudja megvalósítani, így a társadalom jobb módú részének ki kell vennie a részét „ínséget szenvedő magyar testvérei megmentésének nagy munkájából. A nélkülözők tömegeit a pusztulástól csak egy országos nyomorenyhítő akció segítségével menthetjük meg, amely nemcsak néhány önzetlen nemes lelkű emberbarát adományára épít, hanem a társadalom minél szélesebb rétegeinek támogatásával és közreműködésével látja el feladatát. Felhívom ezért a magyar királyi kormányt, hogy egy ilyen akció megindítása végett a szükséges intézkedéseket a legsürgősebben tegye meg.” Megoldásként a közmunka bevezetését ajánlja, hogy a munka nélküli jövedelem ne jelentsen vonzó perspektívát. „Különös hangsúlyt helyezek arra, hogy a támogatás azoknál az ínségeseknél, akik munkaképesek, a köz érdekében végzendő munka ellenében nyújtassék, mert ma az ország talpraállításának érdekében mindenkinek megfeszített munkát kell végeznie. Mi sem áll távolabb tőlem, mint a munka nélkül való megélhetés elősegítésének gondolata.” Személyesen fogja felügyelni a segélyezést a kormányzó: „állandóan figyelemmel fogom kísérni, hogy az akció céljaira befolyó adományokból az utolsó búzaszem is a szerencsétlenek felsegélyezésére jusson. Ebből a célból az egész akció működésének ellenőrzését magamnak tartom fenn.” Horthy optimistán zárja levelét. „Bízva remélem, hogy a mostani nehéz napokban is méltó lesz a magyar őseihez és meghozza testvéreiért a szeretet kötelező áldozatát.” 

Zadravecz István tábori püspök

740 új vitézt köszöntenek a Margitszigeten, amiről Az Est is beszámol augusztus 17-én. A Vitézi Rend második avatásáról úgy tudósít: „― Hatalmas tölgyerdőt szeretnék itt látni ― mondta nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, a Vitézi szék első választott főkapitánya a rend első vitézeinek avatásán, s a második avatáson már teljesült az óhajtása. Hatalmas tölgyerdő sorakozott előtte a Margitszigeten lefolyt vitézi avatáson: tábornokok, nagyrangú katonák, tábori formaruhába öltözött csapattisztek, díszmagyar ruhás fiatalemberek, egyszerű feketébe öltözött polgárok, sok altiszt, még több földmíves, összesen hétszáznegyven büszke homlokú magyar. A nép minden rétege képviselve volt az avatásra váró vitézek gyülekezetében.” A Himnusz elhangzása után Zadravecz István tábori püspök misét celebrál, amelynek végén üdvözli a vitézeket. „Letarolt magyar erdőnk díszei, újra kell építeni a magyar hazát. Ez a munka a ma felavatandó magyar vitézek élethivatása. Magyarok Istene, bocsásd le erre a nemzetre a te lelkedet, hogy vele és általa megújuljon és újraszülessen.” 

Horthy Miklós beszédében úgy fogalmaz: „Fogadalmatokat, hogy mindenkor messze világító példaként fogtok elöljárni a hazafias erények gyakorlásában, a súlyos megpróbáltatásokkal küzdő haza szent nevében elfogadom. Áldás és békesség fakadjon lelkes, önzetlen törekvésetek nyomán.” Az új magyar vitézek áldomásán Hadffy Imre gyalogsági tábornok felköszöntőjére adott válaszában a belpolitikai tennivalók felé irányítja a figyelmet. „Itt, mint mindenütt a világon, izgatni könnyű. Aki izgatni akar, mindig azokat keresi, akik kétségbe vannak esve és még fokozottabb mértékben eléjük tárja a helyzet nehézségeit. […] Ezekre az izgatókra kell figyelnünk. Hogyha mindenki nyitva tartja a szemét, akkor a veszélyeket el tudjuk hárítani, hiszen minden csoportosulás, minden szervezkedés erőt jelent. Láttuk, hogy az ország szennye, azért mert szervezkedve volt, a nyakára ülhetett ennek a hősök országának. Ezt meg kell akadályoznunk. Hogy ki a vezér, az teljesen mindegy, csak becsületes hazafi legyen, akinek a parancsára, egy intésére engedelmeskedik az egész ország.” 

Először rendezi meg a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete szőlő- és borgazdasági kiállítását a városligeti Iparcsarnokban. A Magyarország augusztus 19-i tudósítása szerint Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter arról beszél, hogy az ágazat igen jelentős tényezője az ország termelésének, mivel borainkból jelentékeny fölöslegünk van és az „átkos trianoni szerződés” nagy területeket hagyott meg a bortermő vidékeinkből. „A kormányzatra vár az a feladat, hogy a magyar bor exportját lehetővé és könnyűvé tegye.” József főherceg megnyitó beszédében üdvözli azokat, akik a nagy jelentőségű kiállítást „ilyen fényes méretekben létrehozták és akik ezzel is megmutatják a külföldnek, hogy a szegény Csonka-Magyarország még így is magas fokon áll és meggyőzik a világot arról, hogy mi igenis életképesek vagyunk. A mi létünk Európa számításon kívül nem hagyható tényezője, amelyet fejleszteni és ápolni kell és nem szabad tönkresilányítani, letaposni, mert azzal ezeréves magas fokú kultúrát semmisítenének meg azok, akik a kultúrát hirdetik és akik a kultúra ápolóinak nevezik magukat.”