időjárás 15°C Amália 2022. október 7.
logo
Ez történt száz éve

Tisza István meg akart egyezni az erdélyi románokkal

Megyeri Dávid
2022.08.28. 16:40 2022.08.28. 18:48
Tisza István meg akart egyezni az erdélyi románokkal

Kiderül, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökös akadályozta meg Tisza István miniszterelnök megegyezését az erdélyi román vezetőkkel az első világháború előtt. Horthy Miklós a Ludovika Akadémián az új tisztek avatásán arról beszél, hogy a közösség érdekében kifejtett munka a személyes és családi biztonságot is elősegíti. Nagy a felzúdulás a sajtóban, amiért a papírbeszerzés nehézségei miatt a lapok terjedelmét csökkentik. A miniszterelnök szerint a rendeletnek semmi köze a sajtószabadsághoz. Bethlen István a kormányzó kérését követően nyomorenyhítő felhívást tesz közzé, adakozásra kérve a tehetősebbeket. A kisantant vezetői meg akarják gátolni hazánk felvételét a Népszövetségbe.

A bukaresti belpolitikai küzdelmekben vádként hangzik el, hogy egyes erdélyi román politikai csoportok tárgyalásokat folytattak 1913-ban a magyar miniszterelnökkel, aki kereste a megegyezést velük ― számol be róla a 8 Órai Ujság augusztus 23-án. Ezek a politikusok védekezésként „azt hangsúlyozzák, hogy Tisza Istvánnak még 1913-ban az erdélyi románsággal folytatott kibékülési politikáját, amelynek célja az erdélyi románságnak a magyar politikai életbe való szorosabb bekapcsolása volt, s amely miatt Tisza István a 48-as függetlenségi párt részéről súlyos támadásoknak volt kitűzve, ők hiúsították meg”. A lap nem akar arról vitába bocsátkozni, hogy Maniuék hiúsították-e meg Tisza kibékülési kezdeményezését, ám megkérdeznek az 1913-as megegyezési tárgyalások részleteiről egy megbízhatóként aposztrofált, de konkrétan meg nem nevezett politikust, aki elmondja: a cél az volt, hogy „a magyar nemzet és a románság a politikai és társadalmi közéletben egymáshoz közelebb essék. […] Tisza István a megegyezés létrejöttének mély horderejétől áthatva, nagy államférfiúi előrelátásának adta tanújelét akkor, amikor nem törődve a parlamenti ellenzéknek, különösen a 48-as függetlenségi pártnak vehemens támadásával, sőt figyelmen kívül hagyva bizonyos erdélyi faktorok kritikáját is, a megegyezést tető alá akarta hozni.” A tárgyalás sikerrel kecsegtetett. „Mivel azonban az erdélyi román politikusok állandóan bécsi nexusokat is ápoltak és azoknak a tudomása és hozzájárulása nélkül ilyen fontos megegyezést létesíteni nem akartak, a megegyezés perfektuálása előtt Vajda Sándor Bécsbe utazott és Ferenc Ferdinánd trónörököstől kihallgatást kért. A kihallgatáson ismertette a Tiszával folytatott tárgyalások egész anyagát és a megegyezésnek a lehetőségét is.” A Ferenc Ferdinándnál lezajlott tárgyalás után Vajda tájékoztatta román politikustársait, ami száznyolcvan fokos fordulatot eredményezett a magyar kormányfőhöz való viszonyulásukban. „A trónörököstől hozott üzenet alapján a román nemzetiségi politikusok közölték Tisza István gróffal, hogy a kontemplált (tervezett ― a szerző) irányú megegyezés az erdélyi román nemzetiségi igények tekintetében nem jöhet létre.” A lapot informáló román politikus elmondja: tehát a megegyezés meghiúsulása nem Maniun, Vajdán és a többieken múlt, hisz bennük megvolt a készség rá. A valódi ok az volt, hogy Ferenc Ferdinánd a magyar korona területén élő nemzetiségek ügyeinek a rendezését magának tartotta fenn. Másrészt azért gátolta meg a trónörökös a magyar–román közeledést, mert „nem akarták Tisza István államférfiúi sikereit és a monarchia életében elfoglalt kivételesen befolyásos helyzetét még inkább öregbíteni”. 

A Ludovika Akadémia épülete  Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei

A Ludovika Akadémián végzett növendékek ünnepélyes felavatásán Horthy Miklós kormányzó mond beszédet az új hadnagyoknak, amelyet Az Est augusztus 22-én ad közre. „Esküt tettetek, hogy Magyarországot minden veszélyben megvéditek, érte nemcsak élni, de ha kell, meghalni is tudtok. […] Büszkén, szép reményekkel indultok neki az életnek és elvárom, hogy akkor se csüggedjetek, ha akadályok gördülnek útjaitokba és küzdenetek kell a cél elérésére. És ne csüggesszen benneteket a magatok és családotok miatti aggodalom sem, mert különös gondom lesz rá, hogy miként a világháború vitézei, úgy ti is elnyerjétek a magyar haza biztos jövőt nyújtó jutalmát, ha az ország újjáépítésénél tevékeny részt vesztek és ha érette áldozatot hoztok.” A kormányzó szerint a közösség érdekében kifejtett munka a személyes és családi biztonságot is elősegíti. „A magunk, családjaink, szeretteink létét, fönnmaradását, jövőjét csakis úgy biztosíthatjuk, ha elsősorban a köz fennmaradását, létét és jövőjét szolgáljuk. És ez minden magyar embernek legszentebb kötelessége és ebben a kötelességteljesítésben a honvédség tisztikarának a legszebb példával kell elöl járnia. Magyarországnak és a maroknyi honvédségnek olyan fiakra van szüksége, akik a megpróbáltatás nehéz napjaiban sem csüggednek, akik nem csak esküdni, de az esküt megtartani is tudják. A magyarok Istene úgy segéljen benneteket, hogy megtartjátok a szent esküt, a fogadalmat, amit most tettetek.” (A trianoni békediktátumban minimálisra csökkentették a honvédség létszámát ― a szerző.) 

Nagy a felzúdulás a sajtóban, a sajtószabadság megsértéseként érzékelik, amiért a költségvetési takarékosságra, magas papírárakra való hivatkozással korlátozzák a lapok terjedelmét, oldalszámát. A Házban is előkerül a téma, Rotherstein Mór szocialista képviselő interpellálja az ügyben a miniszterelnököt. A Pesti Hírlap tudósítása szerint többek közt azzal érvel: „A képviselők nem a napló, hanem a közvélemény számára beszélnek, a sajtó pedig ilyen terjedelem mellett nem tájékoztathatja a nagy nyilvánosságot.” A honatya kérte a rendelet hatályon kívül helyezését vagy végrehajtásának elhalasztását. Bethlen István úgy válaszolt: „Két körülmény tette szükségessé a rendelet kibocsátását: egyrészt a kereskedelmi mérleg, mert az 500 millió a múlt évre vonatkozik, ma 1500-2000 milliót tesz ki az újságpapír-behozatal. Másrészt az a körülmény, hogy ma nagyon nehéz, szinte lehetetlen papírt beszerezni. Nekünk beszerzési forrásunk Németország és Ausztria. Németország papírfölöslegét most Amerika foglalta le, s így a drága dollárral kell versenyre kelnünk. […] A sajtó érdeke is azt kívánta tehát, hogy a rendeletet kiadják. Ehhez a sajtószabadságnak semmi köze, írhatnak a lapok, ami nekik tetszik. Ami az újságírók és nyomdászok esetleges elbocsátását illeti, az olyan korlátolt terjedelemben válhatik valóvá, hogy a nagy szempont mellett szóba sem jöhet.” A Pesti Napló úgy kommentálja a választ, hogy a kormányfőt félrevezették, mert szerintük  a papír ára nem annyira magas, s a sajtónak nem ilyen nagy mértékű a papírszükséglete. 

A miniszterelnök reagál Horthy Miklós pár nappal azelőtt hozzá intézett kérésére és felhívást tesz közzé. Mint írja: „A kormányzó úr őfőméltóságának a nyomor enyhítésére felhívó nemes és bölcs szózata máris megmozdította a társadalom szívét. Legmagasabb helyek bőkezű példaadásának nyomán az adakozás széles körökben megindult.” Arra kéri az adakozókat, hogy addig is, amíg a gyűjtést országos méretekben megszervezik, adományaikat a belügyminiszterhez és a főispánokhoz juttassák el. Arra buzdít mindenkit, aki legelemibb megélhetésében segítségre nem szorul, hogy akár megszokott életmódjának némi  megszorításával is, de vegyen részt az akcióban, „mert ennek a mozgalomnak sikeréhez a magyar társadalom becsülete van kötve”. A társadalomnak ugyanazt az áldozatkészséget kell mutatnia, mint a háború alatti segélyezésben. Meggondolásra ajánlja, hogy „a tömegek enyhítetlen ínsége nem rejt kisebb veszedelmeket magában a társadalomra, a nemzetre, a hazára, mint a háború rémségei. Elhárításukra nemcsak az emberbaráti érzés, nemcsak a hazafias együvé tartozás követeli meg a legmesszebbmenő áldozatokat, hanem mindazoknak legközvetlenebb személyes és vagyoni érdeke, akiknek van vesztenivalójuk. Az államhatalom minden súlyával sem tarthatja fenn a rendet és békét, ha nem segítik a társadalomnak azon tagjai, akik rideg önzésükkel a felforgatás veszélyét önmaguk idéznék a fejükre.” 

A kisantant marienbadi tanácskozásáról tudósít a Budapesti Hírlap augusztus 22-től, ahol Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia politikai vezetői tárgyalnak lépéseik összehangolásáról, a szövetség szorosabbra kötéséről. Augusztus 23-án közlik: „Bécsi tudósítónk ma éjjel érkezett jelentése szerint a kisantant nem óhajtja Magyarországnak a Népszövetségbe való felvételét, és a marienbadi összejövetelt felhasználják arra, hogy minden részletében megtárgyalják, mi módon tehetnék lehetetlenné Magyarország esetleges felvételét. Szándékukat javaslat formájában terjesztenék elő még az új ülésszak megkezdése előtt.” 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.