A kisantant meggátolná népszövetségi tagságunkat

A baloldal támadása a bécsi interparlamentáris unió ülésén éppen az ellenkező hatást váltotta ki – jelenti ki Bethlen István miniszterelnök. Scitovszky Béla házelnök felhívással fordul a pártokhoz, csatlakozzanak a kormányzó ínségenyhítő akciójához. Daruváry Géza igazságügyi miniszter egy interpellációra elmondja: Károlyi Mihály minősített hazaárulókat sújtó vagyonelkobzási eljárása folyamatban van, a bíróság fog dönteni. Horthy Miklós kormányzót a kisantant vezetőinek meggyilkolására irányuló összeesküvésben való részvétellel rágalmazzák Bukarestből. A kisantant a Népszövetség genfi ülésén igyekszik megakadályozni hazánk felvételét azzal az ürüggyel, hogy szerintük a békediktátum által előírt leszerelést nem hajtottuk végre.

Rakovszky Iván belügyminiszter beszámol arról, hogy az összegyűlt összeget milyen célra és elvek szerint használják fel. Elmondja, hogy „három akció van folyamatban: 1. a hadiárvák, rokkantak és özvegyek érdekében; 2. a főváros segítőakciója; 3. a kormányzó által indított nyomorenyhítő akció, amely tisztán a falusi szegényekre vonatkozik, mégpedig azokra, akik azért nélkülöznek, mert aratás idején nem kaptak munkát.” A tárcavezető megerősíti: a karitatív kezdeményezés költségeit az állam magára vállalja. „A gyűjtéssel kapcsolatban semmiféle adminisztrációs költség nem merül majd fel, mert mindent hivatalos apparátus intéz, a pénzkezelést pedig az állampénztárak végzik. A gyűjtés jól halad, s reméli az akció teljes sikerét.” 

Károlyi Mihály volt forradalmi miniszterelnök és köztársasági elnök ügyei ismét témát szolgáltatnak a Házban. Nagy Ernő Rassay-párti liberális, ellenzéki honatya interpellálja a vörös gróf vagyonának elkobzásával kapcsolatban Daruváry Géza igazságügyi minisztert. A Budapesti Hírlap szeptember 7-i tudósítása szerint „ha Károlyi és társai hazaárulók, akkor bűneikért lakolniok kell, de előbb ezt be kell bizonyítani. Furcsának tartja, hogy Károlyi vagyonát előbb zár alá helyezik és azután keresik hozzá a jogi bizonyítékokat.” Kijelenti: „Ha hazaáruló, akkor fel kell akasztani!” Daruváry Géza úgy válaszol: „Az 1915. évi XVIII. törvénycikk értelmében a vagyonelkobzás iránt eljárást kell indítani az ellen, akit nyomatékos gyanú terhel, hogy bizonyos kvalifikált hazaárulást vitt véghez. Azt hiszem, az iránt nincs kétség az országban senki előtt, hogy itt a nyomatékos gyanú fennforog, s ehhez nem szükséges most semmiféle különös bizonyítás. Aki megfigyelte Károlyi Mihály viselkedését a háború folyamán, amint az összes eljárásával a nemzet ellenálló erejét meggyöngítette a defetista és pacifista mozgalmakkal és az antant magasztalásával, aki szem előtt tartja, hogy ő az ezeréves alkotmányunkat feldöntötte, aki szem előtt tartja, hogy az országot azután átadta a proletárdiktatúrának nevezett véres önkényuralomnak, aki szem előtt tartja, hogy a fegyverletételt elrendelte és azáltal az országot teljesen védtelen állapotba hozta, ami által ez a szerencsétlen békekötés jött létre, miután egészen máshogy tárgyalhattunk volna, ha fegyverrel a kézben tárgyalhattunk volna az ellenséggel, mert hiszen a fegyverletétel után álltunk azzal szóba: az nem lehet kétségben arra nézve, hogy a nyomatékos gyanú fennforog.” Hangsúlyozza azonban a tárcavezető, hogy az ügyben nem ő dönt. „Én nem akarok ítélkezni a dolog felett. A független bíróság fog ítélkezni, hogy vajon az a bizonyos kvalifikált hazaáruló esetekre vonatkozó pont fennforog-e vagy sem.” Hozzáteszi, hogy az eljárás folyamatban van és novemberben a bizonyítékok előterjeszthetők lesznek, „s akkor a tisztelt képviselő úr óhaja teljesülni fog, hogy a bíróság fog e kérdés felett dönteni. (Nagy Ernő: Ez a helyes!)” A vagyonelkobzásról elmondja: „az eljárás folyamatban van, az ügy közelebbről megvizsgáltatik és akkor az összes intézkedéseket, amelyeknek szüksége fennforog, meg fogjuk tenni.” Az interpelláló képviselő már nem szólal fel a kérdésben, s a Ház a választ tudomásul veszi, azaz elfogadja. 

Egy nyilvánvaló álhírt pellengérez ki a Budapesti Hírlap szeptember 8-án, amely arról szól, hogy Magyarország kormányzója egy nemzetközi összeesküvésben vett volna részt. A párizsi Havas hírügynökségtől átvett MTI-hírt ismertetik, amely úgy szól: „A lapok bukaresti jelentése szerint az elfogott összeesküvők vallomásából kiderült, hogy Horthy tengernagy szerepel egy összeesküvésben, amelynek célja, hogy meggyilkolják a román és a szerb királyt, valamint különböző államférfiakat, elsősorban Masaryk elnököt és Benes miniszterelnököt.” A Budapesti Hírlap azt írja: „Nem éppen lehetetlen, hogy a bukaresti vádlottak milyenféle vallomást tettek. Hogy miért, azt is ki lehet találni. Azért, mert vallatóiknak ilyen vallomásra van szükségük.” A lap szerint azonban az a lényeges, hogy ezt a franciák távirati irodája világgá kürtöli. „Hihetetlen dolog, hogy a párizsi újságok és a Havas föl sem tették maguknak a kérdést, hogy vajon lehetséges-e az, hogy egy ország első méltóságát viselő férfiú ilyen vállalkozásba keveredjék? És nem kérdezték tovább maguktól, hogy vajon mi célja lehet a tengernagynak az ilyen politikai gyilkossággal? Hiszen valami komoly megfontolás és számítás nélkül ilyen dologba csak nem kezd épeszű ember.” A cikkíró felteszi a kérdést: mi józan oka lehetne az ország kormányzójának az összeesküvők toborzására? „Nyilvánvaló, sem Horthynak, sem Magyarországnak erre nem volt szüksége. Ellenben a vaknak is látnia kell, hogy valakinek mégis volt rá szüksége. Éspedig nem másnak, mint aki oly mohón siet világgá hirdetni az állítólagos vallomást. Nem egyéb ez a ronda merénylet, mint silány támadás akár Horthy, akár Magyarország, jobban mondva mind a kettőnek tisztessége és becsülete ellen. […] És mert nem képesek bennünket képtelen és becstelen híreszteléseikkel meggondolatlanságok elkövetésébe beleugratni, maguk költik ránk azt, amit szeretnének, hogy elkövessünk.” 

A Népszövetség több napos genfi ülése kapcsán olyan hírek érkeznek, hogy a kisantant államai akadályozni akarják hazánk felvételét. Az Est arról ír szeptember 10-én, hogy „bár a kisantant elvben nem szegül ellene Magyarország felvételének, fő törekvése mégis az, hogy bizonyos nehézségeket gördítsen a felvétel útjába.” Bukaresti lapok pedig azt közlik: a kisantant kormányai tiltakoznak, mert szerintük „a magyar kormány a trianoni békeszerződést nem viszi keresztül és agitációs szervezeteket tart fenn, amelyek a szomszéd államok biztonságát veszélyeztetik.” Genfi források úgy értesültek, hogy a népszövetségi vizsgálóbizottság legutóbbi ülésén azzal foglalkozott, „vajon Magyarország tényleg a békeszerződés határozatainak megfelelően leszerelt-e?” Hozzáteszik: a testület „bizonyos tagjai azt akarták kimutatni, hogy a leszerelés nem teljes és követelték a magyarországi leszerelések szigorú felülvizsgálatát”.