Diplomáciai siker: felveszik hazánkat a Népszövetségbe

Hiába az ellenpropaganda, egyhangú szavazással felvesznek bennünket a Népszövetségbe. Arra emlékeztetnek Kossuth Lajos születésének 120. évfordulóján, hogy soha államférfi még nagyobb dicsőséget nem szerzett a magyar névnek külföldön. Vihart kavar az a kezdeményezés, amelyet a keresztény gondolat erősítésére hivatkozva ellenzéki és kormánypárti képviselők hoznak létre a miniszterelnök távollétében. Jászi Oszkárék a román kormányhoz intéznek memorandumot, amelyben konföderációra tesznek javaslatot és kárhoztatják a nemzeti ideálokat. Lelepleznek egy Bécsből pénzelt titkos, a sztrájkokat elmérgesítő kommunista szervezkedést, majdnem száz résztvevőt letartóztatva.

Lajor Kossuth (1802-1894) was a radical Hungarian patriot and statesman. He headed an insurrection in 1848 and was appointed dictatorial governor of Hungary, but was forced to resign and go into exile when the insurrection was crushed. He spent many years in Turkey, the U.S., and England before settling in Italy and heading a Hungarian legion there. (Photo by ? CORBIS/Corbis via Getty Images) Fotó: Historical

Nagy port ver fel és jelentős elutasítással találkozik az a kezdeményezés, illetve szervezkedés, amely úgymond a keresztény gondolat erősítésének jegyében kormánypárti és ellenzékben lévő képviselők közös platformjának létrehozatalát célozza. A Pesti Hírlap arról számol be szeptember 20-án, hogy a mozgalom élén Gömbös Gyula, Friedrich István, Wolff Károly és Haller István állnak, mögéjük felsorakozott az Egységes Párt negyvenkilenc képviselője, valamint számítanak a Keresztény Egység pártjának a csatlakozására is. Szeptember 21-én aztán már kiderül a lapból: a szövetkezés fogadtatása korántsem kedvező. Sokan azt sejtik a szervezkedés időzítésének hátterében, hogy Bethlen István miniszterelnök távol van, s ezt rossz néven veszik. Mint közlik, „a kormánypártban várakozó álláspontra helyezkedtek az akcióval szemben, újabb csatlakozások egyelőre nem is történtek és a párt megvárja gróf Bethlen István miniszterelnök visszaérkezését, az ő állásfoglalásától teszik függővé az akció támogatását”. Különösen az teszi tartózkodóvá a párt meghatározó személyiségeit a szövetkezéssel kapcsolatban, „hogy a társadalmi egyesületek megszervezésével tömegeket akarnak a maguk számára megnyerni egy kormánybuktatás vagy rendszerváltozás alátámasztására”. Kormányzati források hatalmi célokat látnak a kísérlet mögött. „A kormányhoz közelálló helyen azt hangoztatják, hogy a keresztény és nemzeti irány erősítése céljából semmi szükség sem volt az új szövetségre, s merőben fölösleges fáradság annak támogatására az ellenzéktől segítséget kérni. A csoport nyilván hatalmi célokat akar elérni, s akkor előbb-utóbb szembe kell kerülnie a kormánnyal. Az Egységes Pártban remélik, hogy azok a képviselők, akik jóhiszeműen csatlakoztak a mozgalomhoz, nem fogják engedni magukat felhasználni olyan politikai akcióban, amely a mai kormányrendszert alapjaiban gyöngíti meg, s az utóbbi évek konszolidációs munkájának eredményeit teszi kockára.” A Pesti Hírlap is hivatkozik a 8 Órai Ujság szintén szeptember 21-i kormánypárton belüli értesüléseire, miszerint nemtetszéssel fogadták a berkeikben a szervezkedést, benne Gömbös Gyula részvételét. „Az Egységes Párt nagy többsége […] idegenkedéssel, sőt bizonyos fokú aggodalommal látja a párt ügyvezető alelnökének Friedrich Istvánnal és Hallerékkel való szövetkezését.” Az a véleményük, hogy „sem a miniszterelnök, sem a kormány, de az Egységes Párt túlnyomó többsége ebből a szövetkezésből nem kérnek. Az Egységes Párt mai szervezetében elég erős és elég fegyelmezett ahhoz, hogy Bethlen István gróf politikájának érvényt tudjon szerezni és sem Friedrich, sem Hallerék támogatására semmi szükség nincsen.” Szerintük meg kell várni, mit szól a fejleményekhez Bethlen István majd, ha visszatér a szabadságáról. „Azt azonban már most is megállapíthatjuk, hogy az akciónak pártbomlasztó hatása nem lesz.” 

Szintén a 8 Órai Ujság arról közöl cikket szeptember 20-án, hogy Jászi Oszkárék a román kormányhoz intéztek memorandumot. Az irat, amely a baloldali emigráció prominensei, többek között Károlyi Mihály, Hock János és Szende Pál megbeszéléseinek eredményeképpen jött létre, a dunai konföderáció tervét tartalmazza, s azt vélelmezi, hogy annak útjából elhárultak az akadályok. Továbbá „Jászi Oszkár megállapítja, hogy nem hajlandó a nemzeti ideálokért harcolni, amelyek az imperializmust, a militarizmust és a háborúkat szülték, és van bátorsága most is felvenni a harcot a nemzeti ideálok ellen, mint ahogy 1918 októberében tette”. A nemzetközi összefogást szorgalmazzák. „Meg kell találni a lehetőséget, hogy a csehszlovák, román és jugoszláv demokrata elemek a magyarországi és a kívül álló demokrata (értsd: emigránsok) erők ilyen szövetséget létesítsenek.” A lap szó szerint is idéz a memorandumból. Az általuk elképzelt Duna menti nemzetek szövetségének, kulturális ligájának „erős harcot kell folytatnia a soviniszta nemzetiségi és imperialista irányzatok ellen”. A liga jogügyi osztályának hivatása lenne „felvenni a küzdelmet minden soviniszta mozgalom és agitáció ellen”. 

A Magyarország szeptember 21-én arról ad hírt, hogy lelepleztek egy titkos szervezkedést, letartóztattak hetven kommunistát. A rendőrség közlése szerint több millió koronát hoztak agitációs célokra Bécsből. Az egyik letartóztatottnál 200 ezer korona készpénzt találtak. A következő nap már arról számolnak be, hogy 95 főre növekedett a letartóztatott személyek száma. Kiderül, hogy egy Singer Ernő nevű orvostanhallgató a mozgalom fő irányítója, aki már az Andics Erzsébet-féle korábbi kommunista összeesküvésnek is egyik vezetője volt. „Az előállított kommunisták kihallgatásuk során mindent bevallottak. A rendőrség a négyhetes megfigyelés alatt annyi pozitív bizonyítékot produkált ellenük, hogy a tagadást meg sem kísérelhették és nyíltan bevallották üzelmeiket.” Bebizonyosodik, „hogy a kommunista összeesküvőknek meglehetősen nagy szerepük volt a hetekig tartó vasutassztrájk elmérgesítésében”. A szervezet tagjai a sztrájkolókat túlzó követelésekre beszélték rá, és igyekeztek útjába állni a megegyezésnek. „Utasításuk az volt, hogy ne árulják el kommunista elveiket, de vegyenek részt a bérmozgalmakban, és túlzó követelésekkel akadályozzák meg a munka megkezdését. A vasutassztrájk idején a szervezet egyes tagjai voltak azok, akik megjelentek a Rákóczi úti és a belvárosi üzletekben, és figyelmeztették a kereskedőket, hogy jó lesz a boltokat bezárni, mert nagy zavargásoktól lehet tartani.”