Akcióba lendülnek Gömbös Gyuláék

Gömbös Gyula és társai az Egységes Párton belül támadást indítanak a pénzügyminiszter bírálatával, ám a többség Bethlen István irányvonala mellett áll, így kudarcot vallanak. A kormánypárt elnöke, Mayer János szerint egyértelmű, hogy a hatalmat akarják megszerezni. Megkezdődnek a Petőfi Sándor születésének századik évfordulójára rendezett ünnepségek. Herczeg Ferenc a költőt érő kisajátítási törekvésekkel kapcsolatban testvéries békét ajánl a szlávoknak és a nemzetközieknek. Galamb József, a Ford művek igazgatója elmondja, hogy az autógyáros az ő javaslatára a magyar ipariskolák mintájára szervezte meg a képzést a jövendő munkavezetői számára.

A Pesti Napló aznapi cikke szerint általános vélemény, hogy Bethlen István pozíciója a belső vita után nemcsak megszilárdult, hanem meg is erősödött. Az Egységes Párt elnökének, Mayer Jánosnak a nyilatkozatát is idézik, aki úgy látja, a Gömbös–Wolff–Friedrich-féle akció kudarcba fulladt. „Ami a fajvédelmi koncentrációt illeti: akárhogyan hangoztatják ennek ellenkezőjét, minden politikai akció végcélja a hatalomra jutás. Szerelemből senki sem csinál politikát. Azért próbálkoznak párthíveket szerezni, hogy aztán ha hatalomra jutnak, a saját politikájuknak hirdetett irányzatnak szerezzenek érvényt.” Az elnök szerint a koncentráció megbukottnak tekinthető, mert a párt nagy része nem híve a Friedrich Istvánnal és Haller Istvánnal való együttműködésnek. Hangsúlyozza, hogy a pártban nagy számban vannak olyan tekintélyes tagok, mint például Nagyatádi Szabó István, a kisgazdák vezetője és köre, „akik semmi körülmények között sem vesznek részt olyan politikai alakulásban, amelyben a tempót Hallerék és Friedrichék diktálnák”. 

Petőfi Sándor születése közelgő századik évfordulójának az ünnepségei megkezdődnek. A 8 Órai Ujság Az első Petőfi-ünnep ― Pest megye székházában címmel tudósít október 11-én a Vármegyeháza dísztermében tartott rendkívüli közgyűlésről, amelyen Kolozsváry Imre kifejti: „Petőfi Sándor öntudatlanul is a keresztény iránynak volt klasszikus szószólója, a hitvesi hűségnek, a baráti szeretetnek, s a családi összetartásnak a hirdetője. Fölháborodva kell visszautasítani az irodalomtörténelemnek azt a meghamisítását, amikor az internacionalisták megteszik elvtársukká azt a Petőfit, kinek minden álma hazájának nagysága volt.” Beszédet mond Rakovszky Iván belügyminiszter is, aki hangsúlyozza: „Senkinek a nevével nem éltek annyiszor vissza, mint Petőfi Sándor nevével. Az ő nagy nemzeti érzéseit kiforgatták olyan formában, hogy az ő nemzeti érzésére hivatkozva voltak olyan magyarok, akik tiszteletet, kíméletet prédikáltak az idegen érzéseknek. Ki akarják sajátítani a nevét azok, akik a szürke élet materializmusával akarnak felépíteni egy világrendet, egy államot. Ebben a teremben azt a nagy Petőfi Sándort ünnepeljük, aki magyar volt, aki hazafi volt olyan értelemben, hogy meghalni tudott a hazáért. Ünnepeljük a szabadság bajnokát, azt, aki elsősorban a nemzet, a nép, a faj szabadságáért küzdött.” 

A Pesti Hírlap október 15-i számában Herczeg Ferenc ír Petőfi jelentőségéről. „Ha csak költő lett volna, akkor a jubiláris zaj aligha csapna túl az irodalmi társaságok felolvasó termein. Petőfi emlékezetében azonban ma négy ország szétszórt, bús magyarsága egyesül; ő több volt költői lángésznél: inkarnációja volt az örök magyar léleknek.” Az író is kitér a nagy költőt érő kisajátítási törekvésekre és a békés, testvéri kiegyezést ajánlja. „Többször is, több felől is el akarták vitatni a magyarságtól legmagyarabb költőjét. Hol a kárpáti szlávok, hol a nemzetköziek. Mi azonban testvéri szeretettel köszöntjük a tótokat. Ha a költő, aki álló csillagként ragyog a magyar alföld égboltján, a ti véretekből való, akkor ti örök időkre oda vagytok forrva az alföldi magyarsághoz. A világpolgároknak pedig azt mondjuk: adjatok nekünk világpolgárokat, akik a Talpra, magyart éneklik nekünk és meghalnak a magyar föld oszthatatlanságáért és mi megkoszorúzzuk a világszabadság zászlóit!” 

Galamb József                     Fotó: Wikipédia

Hazalátogat Galamb József, az amerikai Ford gyár főmérnöke és igazgatója. A Világ beszámolója szerint október 10-én a Magyar Mérnök és Építész Egyletben „mozgófényképekkel kísért” előadásában „bemutatta a chicagói világhírű automobil- ás motortraktorgyárat, mely a legnagyobb automobilgyár ezen a világon”. Mint kiderül, a Ford „ma, a nagy üzleti pangás idején is naponta 5000 automobilt gyárt, tehát évenként több mint másfél millió kocsi hagyja el a gyárát. 71 000 munkást foglalkoztat Henry Ford két motorgyára, de Kentucky-i bányáinak és más segédüzemeinek a munkásaival együtt több mint 100 000 munkás eszi Ford kenyerét, amely nem is annyira sovány, mert mint Galamb igazgató előadásából megtudjuk, ma Ford fizet a legjobban egész Amerikában, mintegy kétszeresét annak, amennyit a többi gyár.” A főmérnök elmondja: Ford igen szerény keretek között alapította gyárát 1903-ban, a munkásai óriási teljesítményének pedig az a magyarázata, hogy állandóan taníttatta őket. Négy évvel azelőtt Galamb József javaslatára, „a magyar ipariskolák mintájára új iskolát állított fel Ford a munkások 12–16 éves fiai számára, hogy a jövendő munkavezetők a legjobb iskolát csinálják végig. Húsz tanulója volt csak az első évben ennek az iskolának, ma már 500 van, de Ford kijelentette, hogy nem nyugszik addig, míg legalább 5000 hallgatója nem lesz.” Az igazgató szavaiból kiderül, hogy a diákok újító módon még fizetést is kapnak a képzésben való részvételért. „Érdekes, hogy míg minálunk az ilyen iskolák elvonják a tanulókat a kereseti alkalomtól, addig Ford ezeknek a fiatal gyerekeknek aránylag magas fizetést is ad, 25-50 centet óránként, úgyhogy ebből még családjaikat is eltarthatják.” 

A Pesti Hírlap további részletekkel is szolgál Galamb József előadásáról. Mint közlik, Henry Ford „maga is szegény farmerfiúból lett gyáros, aki zsenialitása mellett egészséges szociális érzékének köszönheti, hogy nemcsak saját nagystílű gyárai prosperálnak meseszerűen, de minden munkása megelégedett és kitűnően, nagy ambícióval dolgozik. Ford Henry tudniillik ezelőtt másfél évtizeddel rájött arra, hogy ha napi 2 és fél dollár helyett napi 4-5 dollár minimális fizetést ad munkásainak, azok tűzön-vízen, X számú internacionálén, szakszervezeti parancson keresztül ki fognak mellette tartani. […] Okos és logikus számítása be is vált. Az ő gyára ma az egyetlen talán az egész világon, ahol még nem volt sztrájk és a most Észak-Amerikában dúló általános szénsztrájk mellett is dolgoznak szénbányáinak munkásai.” Galamb József elárulja: sok a magyar a Fordnál. „Körülbelül ezer magyar munkása van ma a Ford műveknek. Fizetésük napi 5-6-10 dollárt tesz ki. Egy mérnöki munkával foglalkozó megkereshet havi 250-600 dollárt.”