Aktivizálja magát Gömbös Gyuláék fajvédelminek is nevezett koncentrációja, ellenzéki képviselőket is tömörítő szövetkezése. Erőteljes kritikával illetik Kállay Tibor pénzügyminisztert kormánypárti belső fórumokon. Az Egységes Párt értekezletéről Az Est október 13-án azt írja, hogy a pártok fölötti, ellenzéki képviselőkre is kiterjedő nemzeti érzelmű szövetkezést, ahogy emlegetik a koncentrációt, jóllehet „nem tették szóvá, de ennek a kísérletnek szól részben az a tüntetésszerű egyértelműség, amivel a megjelent képviselőknek óriási többsége állást foglalt gróf Bethlen István és a kormány többi tagja mellett, szemben azzal a néhány szélsőjobboldali képviselővel, akik ebben a megnyilatkozásban csak kényszerű közömbösséggel vettek részt.” Bethlen István miniszterelnök is felszólal és cáfolja „a kormány lemondásáról terjesztett börzehíreket”, s „azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Magyarországtól nem kérhetnek jóvátételt, mert nem vagyunk fizetőképesek.” Ezután jön Ulain Ferenc „éles hangú beszéde a pénzügyminiszter ellen”. Többek között Kállaytól is „a keresztény irányzat szolgálatát” követeli, továbbá „a bankokrácia letörését, mert ennek az elpusztulása segítene az országon”. Szerinte a jegybank „kibocsátási jogát meg kell szorítani, hogy a bankok egyáltalában ne kaphassanak pénzt, azonban előnyben kell részesíteni a keresztény közgazdasági alakulatokat”. Az Est a fejleményeket úgy értékeli, hogy Ulain disszonáns elemeket „igyekezett belevinni az értekezlet hangulatába, azonban a miniszterelnök részéről olyan visszautasításban részesült, amely nincs kizárva, hogy példaadásnak volt szánva Bethlen részéről”. Mint a lap leírja, Ulain beszéde közben többen hevesen közbeszóltak, Bethlen pedig kifejtette: minden képviselőtől elvárja, „hogy ha objektív aggodalmai vannak, azokat megfelelő formában kifejezésre juttassa”, s kéri is mindenkitől, hogy javaslataikkal, tanácsaikkal segítsék a kormányt. „De nem tűrheti azt, hogy olyan eljárást tanúsítsanak, mint tette most Ulain Ferenc, akinek beszédéből kicsendült az, hogy tulajdonképpen minisztert akar buktatni. Kijelenti a miniszterelnök, hogy ő teljességgel fedezi (támogatja – a szerző) Kállay pénzügyi politikáját, annál inkább, mert ennek a politikának a programját közösen dolgozták ki. Nem tűri, hogy ezt a céltudatos és határozott programot bárki is felborítani igyekezzék és kijelenti, hogy le fog törni minden ilyen kísérletet. Aki ehhez nem óhajt alkalmazkodni, azt felszólítja „arra, hogy vonja le a konzekvenciákat és hagyja ott a pártot.” A miniszterelnök beszédét a gyűlés lelkesen, tetszéssel fogadja. Ezt követően mások is védelmükbe veszik a pénzügyminisztert, majd „a képviselők zajosan éljenezték és ünnepelték Kállayt és ezzel az ülés véget is ért.”
A Pesti Napló aznapi cikke szerint általános vélemény, hogy Bethlen István pozíciója a belső vita után nemcsak megszilárdult, hanem meg is erősödött. Az Egységes Párt elnökének, Mayer Jánosnak a nyilatkozatát is idézik, aki úgy látja, a Gömbös–Wolff–Friedrich-féle akció kudarcba fulladt. „Ami a fajvédelmi koncentrációt illeti: akárhogyan hangoztatják ennek ellenkezőjét, minden politikai akció végcélja a hatalomra jutás. Szerelemből senki sem csinál politikát. Azért próbálkoznak párthíveket szerezni, hogy aztán ha hatalomra jutnak, a saját politikájuknak hirdetett irányzatnak szerezzenek érvényt.” Az elnök szerint a koncentráció megbukottnak tekinthető, mert a párt nagy része nem híve a Friedrich Istvánnal és Haller Istvánnal való együttműködésnek. Hangsúlyozza, hogy a pártban nagy számban vannak olyan tekintélyes tagok, mint például Nagyatádi Szabó István, a kisgazdák vezetője és köre, „akik semmi körülmények között sem vesznek részt olyan politikai alakulásban, amelyben a tempót Hallerék és Friedrichék diktálnák”.
Petőfi Sándor születése közelgő századik évfordulójának az ünnepségei megkezdődnek. A 8 Órai Ujság Az első Petőfi-ünnep ― Pest megye székházában címmel tudósít október 11-én a Vármegyeháza dísztermében tartott rendkívüli közgyűlésről, amelyen Kolozsváry Imre kifejti: „Petőfi Sándor öntudatlanul is a keresztény iránynak volt klasszikus szószólója, a hitvesi hűségnek, a baráti szeretetnek, s a családi összetartásnak a hirdetője. Fölháborodva kell visszautasítani az irodalomtörténelemnek azt a meghamisítását, amikor az internacionalisták megteszik elvtársukká azt a Petőfit, kinek minden álma hazájának nagysága volt.” Beszédet mond Rakovszky Iván belügyminiszter is, aki hangsúlyozza: „Senkinek a nevével nem éltek annyiszor vissza, mint Petőfi Sándor nevével. Az ő nagy nemzeti érzéseit kiforgatták olyan formában, hogy az ő nemzeti érzésére hivatkozva voltak olyan magyarok, akik tiszteletet, kíméletet prédikáltak az idegen érzéseknek. Ki akarják sajátítani a nevét azok, akik a szürke élet materializmusával akarnak felépíteni egy világrendet, egy államot. Ebben a teremben azt a nagy Petőfi Sándort ünnepeljük, aki magyar volt, aki hazafi volt olyan értelemben, hogy meghalni tudott a hazáért. Ünnepeljük a szabadság bajnokát, azt, aki elsősorban a nemzet, a nép, a faj szabadságáért küzdött.”
A Pesti Hírlap október 15-i számában Herczeg Ferenc ír Petőfi jelentőségéről. „Ha csak költő lett volna, akkor a jubiláris zaj aligha csapna túl az irodalmi társaságok felolvasó termein. Petőfi emlékezetében azonban ma négy ország szétszórt, bús magyarsága egyesül; ő több volt költői lángésznél: inkarnációja volt az örök magyar léleknek.” Az író is kitér a nagy költőt érő kisajátítási törekvésekre és a békés, testvéri kiegyezést ajánlja. „Többször is, több felől is el akarták vitatni a magyarságtól legmagyarabb költőjét. Hol a kárpáti szlávok, hol a nemzetköziek. Mi azonban testvéri szeretettel köszöntjük a tótokat. Ha a költő, aki álló csillagként ragyog a magyar alföld égboltján, a ti véretekből való, akkor ti örök időkre oda vagytok forrva az alföldi magyarsághoz. A világpolgároknak pedig azt mondjuk: adjatok nekünk világpolgárokat, akik a Talpra, magyart éneklik nekünk és meghalnak a magyar föld oszthatatlanságáért és mi megkoszorúzzuk a világszabadság zászlóit!”
Hazalátogat Galamb József, az amerikai Ford gyár főmérnöke és igazgatója. A Világ beszámolója szerint október 10-én a Magyar Mérnök és Építész Egyletben „mozgófényképekkel kísért” előadásában „bemutatta a chicagói világhírű automobil- ás motortraktorgyárat, mely a legnagyobb automobilgyár ezen a világon”. Mint kiderül, a Ford „ma, a nagy üzleti pangás idején is naponta 5000 automobilt gyárt, tehát évenként több mint másfél millió kocsi hagyja el a gyárát. 71 000 munkást foglalkoztat Henry Ford két motorgyára, de Kentucky-i bányáinak és más segédüzemeinek a munkásaival együtt több mint 100 000 munkás eszi Ford kenyerét, amely nem is annyira sovány, mert mint Galamb igazgató előadásából megtudjuk, ma Ford fizet a legjobban egész Amerikában, mintegy kétszeresét annak, amennyit a többi gyár.” A főmérnök elmondja: Ford igen szerény keretek között alapította gyárát 1903-ban, a munkásai óriási teljesítményének pedig az a magyarázata, hogy állandóan taníttatta őket. Négy évvel azelőtt Galamb József javaslatára, „a magyar ipariskolák mintájára új iskolát állított fel Ford a munkások 12–16 éves fiai számára, hogy a jövendő munkavezetők a legjobb iskolát csinálják végig. Húsz tanulója volt csak az első évben ennek az iskolának, ma már 500 van, de Ford kijelentette, hogy nem nyugszik addig, míg legalább 5000 hallgatója nem lesz.” Az igazgató szavaiból kiderül, hogy a diákok újító módon még fizetést is kapnak a képzésben való részvételért. „Érdekes, hogy míg minálunk az ilyen iskolák elvonják a tanulókat a kereseti alkalomtól, addig Ford ezeknek a fiatal gyerekeknek aránylag magas fizetést is ad, 25-50 centet óránként, úgyhogy ebből még családjaikat is eltarthatják.”
A Pesti Hírlap további részletekkel is szolgál Galamb József előadásáról. Mint közlik, Henry Ford „maga is szegény farmerfiúból lett gyáros, aki zsenialitása mellett egészséges szociális érzékének köszönheti, hogy nemcsak saját nagystílű gyárai prosperálnak meseszerűen, de minden munkása megelégedett és kitűnően, nagy ambícióval dolgozik. Ford Henry tudniillik ezelőtt másfél évtizeddel rájött arra, hogy ha napi 2 és fél dollár helyett napi 4-5 dollár minimális fizetést ad munkásainak, azok tűzön-vízen, X számú internacionálén, szakszervezeti parancson keresztül ki fognak mellette tartani. […] Okos és logikus számítása be is vált. Az ő gyára ma az egyetlen talán az egész világon, ahol még nem volt sztrájk és a most Észak-Amerikában dúló általános szénsztrájk mellett is dolgoznak szénbányáinak munkásai.” Galamb József elárulja: sok a magyar a Fordnál. „Körülbelül ezer magyar munkása van ma a Ford műveknek. Fizetésük napi 5-6-10 dollárt tesz ki. Egy mérnöki munkával foglalkozó megkereshet havi 250-600 dollárt.”
