Románia fenyegetőzik egy újságcikk miatt

Az egyik vezető angol publicista arról ír, hogy valamennyi trianoni területi rendelkezés alapos újraszabályozásra szorul, ezért népszavazást kellene tartani róluk. A brit nagykövetség hazánkról kiadott jelentése szerint ha helyre lehetne állítani gazdasági vonatkozásaiban a régi birodalmat, hatalmas fellendülés következne nálunk, továbbá igazi összekötő kapocs lehetünk Kelet és Nyugat között. A románok hivatalos tiltakozással fenyegetőznek, amiért egy ellenzéki képviselő szóvá tette királyuk koronázásának terrorisztikus körülményeit, s egy újságcikk is született róla. A Magyar–Székely Egyesület a Népszövetséghez fordul a kisebbségi jogok betartatása érdekében, amit a szervezet befogad.

Ferdinánd román király gyulafehérvári megkoronázásának jelentős utórezgési vannak. A Magyarország október 27-én címlapján hozza a hírt az Orient Rádióra hivatkozva, hogy Szilágyi Lajos ellenzéki képviselő parlamenti felszólalását, amelyben kifogásolta a koronázás méltatlan körülményeit, meg akarják torolni. Ion Gheorghe Duca külügyminiszter ugyanis úgy nyilatkozik: „Románia közbe fog lépni a magyar kormánynál annak az incidensnek az ügyében, amely a román uralkodó pár megkoronázása alkalmából a budapesti parlamentben lejátszódott. A kormány úgy véli, hogy az ily ellenséges tüntetések nem alkalmasak a Magyarországgal való viszony javítására.” Hazánkat nyíltan megfenyegetve a kisantant támadó mozgósításával az egy héttel azelőtt elhangzott parlamenti beszéd miatt hozzáteszi: „A belgrádi és prágai kormányok is csatlakozni fognak a demarshoz (itt: erőteljes hivatalos tiltakozás ― a szerző), amelynek időpontját még nem állapították meg.” A Budapesti Hírlap ugyanaznap a hírt úgy kommentálja: „Itt valami baj lehet, mert a demarsok nem arra valók, hogy feledésbe ment eseményekbe ismét életet leheljenek.” Azon nem csodálkozik a lap, hogy Csehország és Jugoszlávia hajlandó a megsértett román érdek védelmében ellenünk fellépni. De ha már nehéz megérteni, milyen címen tiltakozik Románia egy ellenzéki képviselő beszéde miatt a magyar kormánynál, még kíváncsibbak lennének arra, „hogy mi közük a cseheknek és jugoszlávoknak ahhoz, hogy nekünk mi a véleményünk a gyulafehérvári koronázásról.” 

Szilágyi Lajos inkriminált országgyűlési felszólalásában arról beszélt, hogy a koronázás idején, „a magyarokat, mint idegeneket kiutasították. Sokakat bebörtönöztek, elhurcoltak, mindenkit terrorizáltak, a sajtó hangját pedig elnyomták. […] ijesztő volt a távollét, ijesztő volt a némaság. Némák voltak az esztendők óta amúgy is némaságra kárhoztatott magyarok, némák voltak a székelyek, a szászok, a Körös-vidék és Máramaros. Aki pedig szólhatott, az erdélyi oláhok szóltak és a panaszok tömegével fordultak az elnyomóik ellen. Vajda Sándornak, Nagy-Románia volt miniszterelnökének szavait idézem, aki azt mondta, hogy bárhová tekint a szem Romániában, mindenütt növekvő elégedetlenséget és bomlást lát.” 

Egy nappal később újabb fejlemények látnak napvilágot. Az MTI közli 27-én: „A budapesti román királyi követség ma arról értesítette a magyar királyi külügyminisztériumot, hogy a Magyarság október 27-iki, a román érzelmeket sértő vezércikke miatt a magyar útlevelek láttamozását beszüntette.” A Pesti Hírlap október 28-i számában megjegyzi a hírről: „balkáni értelemben is szokatlan stílus áradozik belőle, amely megfelel talán a bukaresti ízlésnek, de egy civilizált ország fővárosában csakugyan nagyon bocskorszagúan hat. Felháborító, mert ez a néhány rideg szó kegyetlen és barbár merénylet sok száz szegény ember ellen, akik eddig is napokig dideregtek a román konzuli hivatal előtt, hogy hozzájussanak utazási engedélyükhöz. Ezeken az ártatlanokon áll bosszút a román felfuvalkodottság, egy újságcikk miatt, amely nem nyerte meg az oláh urak tetszését.” 

A Pesti Napló Gróf Apponyi Alberttől megkérdezi, „mit szól ahhoz a hírhez, hogy a kormány a románok durva eljárását nemzetközi fórum elé akarja vinni?” A trianoni tárgyalódelegáció volt vezetője úgy nyilatkozik az október 29-i számban: „ha a kormány tényleg nemzetközi fórum elé viszi az ügyet, úgy annak nagyon örülök”. A román kormány következményekkel való fenyegetéseiről azt mondja: „ha hivatalos állásban nem lévő egyén akár a parlamentben, akár a parlamenten kívül olyat mond vagy tesz, amely egy idegen államnak nem tetszik, ha ez a tény akár bele is ütközik a fennálló szerződésekbe, annak még soha semmiféle következménye nem volt és nem lesz.” 

Feltűnő azonban, hogy a parlamenti felszólalás és „A bocskor önérzete” című cikk nyomán beharangozott román demars nem érkezik meg. A Magyarország 29-én közli, értesülései szerint „az állítólagos demars ügye is szóba került a minisztertanácson, a kormány ebben a kérdésben várakozó álláspontot foglal el, mindaddig, amíg a jegyzék meg nem érkezik.” A magyar kabinet „retorzióképpen intézkedett, hogy Bukarestben a magyar konzuli hivatal ne láttamozza a román nemzetiségű állampolgárok Magyarországba szóló útlevelét.” Kiderül aztán a román követség közleményéből, hogy az egyetlen megtett intézkedésük csak „bizonyos protekciós, soron kívüli ajánlások visszautasítására szorítkozik”. 

Még a románok belügyeinkbe történő beavatkozása, a magyar állami cenzúra kikényszerítési kísérlete előtt az erdélyi Magyar-Székely Egyesület a Népszövetséghez fordul a kisebbségi jogok betartatása céljából. A Budapesti Hírlap október 25-én azt írja: „A Népszövetség támogatására alakult Magyar-Székely Egyesület terjedelmes memorandumot dolgozott ki, amely a kisebbségi szerződés rendelkezéseinek sorrendjében a legkisebb részletekbe menően összeállítja mindazokat a kétséget nem szenvedően hiteles adatokat, amelyek e szerződés ellen való nyilvánvaló sérelmek. Az erdélyi magyarságot a román uralom részéről ért jogtalanságokat tárgyaló memorandumnak az a konklúziója, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa küldjön ki a Magyarországtól elszakított területekre vizsgálóbizottságokat.” Hozzáteszik: „ha e vizsgálat eredményeként a fölhozott vádak bebizonyítva volnának, gondoskodjék a tanács arról, hogy Románia ezentúl kisebbségi kötelezettségeit a nemzetközi szerződéshez híven teljesítse” és az eddigi jogtalanságokat orvosolva a károsultaknak teljes kártérítést adjon. A hír szerint a Népszövetség a memorandumot szabályszerű kisebbségi petícióként elfogadta, tárgyalja, s a román kormánynak három hónapon belül kötelessége rá válaszolni.