Egy szocialista képviselő tízezer legyilkolt munkásról beszél a Házban, de miután semmilyen bizonyítékkal nem tud szolgálni, megvonják tőle a szót. Az ellenzék a parlamentben a népköztársaságot élteti. Herczeg Ferenc úgy véli: ezer esztendő óta mindig a pártoskodás és a külső veszedelmekkel szembeni közömbösség buktatta el Magyarországot. Idézi Petőfit, aki azt írta: elveszünk az ordítók miatt. Bánffy Miklós lemond a külügyminiszterségről. Rakovszky Iván belügyminiszter kifejti: a rendtörvényjavaslatot a bírálók el sem olvasták, mivel az nem szigorításokat, hanem enyhítést tartalmaz.
Viharos szócsatákkal ér véget a parlamenti ülésszak karácsony előtt, így vonul téli szünetre a Ház, miután az ülésezést január 8-ig elnapolják. A Pesti Napló december 23-án úgy ír erről „Óriási botrányba fulladt az esztendő utolsó parlamenti ülése” című tudósításában: „A nemzetgyűlés ma szétoszlott ünnepi szünetre anélkül, hogy végzett volna a hat hónapos idemnitással.” Az előző költségvetés mandátumának féléves meghosszabbításán túl más nézeteltérések is terítékre kerülnek. „A szeretet ünnepére pedig olyképpen mondanak búcsút egymásnak a képviselők, hogy a mai délutáni ülésen még egyszer megszerezték maguknak azt a kellemes izgalmat, amivel úgy látszik, a parlamenti viharok járnak és még egyszer megmondták egymásnak a különböző pártbeliek leplezetlen jó véleményüket.” Az első felzúdulás akkor kerekedik, amikor Propper Sándor szocialista képviselő sok ezer munkás meggyilkolásáról beszél. Karafiáth Jenő kormánypárti képviselő egyik előző napi felszólalásával polemizál „és tiltakozik az ellen, hogy a szociáldemokraták nem jöhetnek fölemelt fővel az országgyűlés házába”. Szerinte Karafiáth vélekedésével ellentétben van joguk Garami Ernőt, a régi vezetőjüket éljenezni. Azt is elmondja, hogy Garaminak „azért kellett elhagynia az országot, mert életveszedelemben volt”. Karafiáth állításával szemben arról beszél, hogy „igenis, a szociáldemokraták is sokallják a kommün áldozatait, de ugyanúgy sokallják az ellenforradalom áldozatait, a hetvenezer letartóztatottat és tönkretett családot, Somogyi, Bacsó, Cservenka és még vagy tízezer ártatlan munkás legyilkolását”. Iménti vádak elhangzása után óriási zaj tör ki, s a Ház kormánypárti jobboldala kórusban hazugságot emleget. Huszár Károly parlamenti alelnök sokáig rázza a csengőt, hogy helyreálljon a rend, majd azt mondja: „A képviselő úr azt állítja, hogy ebben az országban tízezer munkást gyilkoltak meg. Felszólítom a képviselő urat, hogy ezt az állítását bizonyítsa be. Mert ha nem tud bizonyítani, én a képviselő úrtól a szót meg fogom vonni.” Propper Sándor úgy reagál, hogy „köztudott dolgokról van szó”, s hozzáteszi, hogy egy ellenzéki képviselő, Rupert Rezső „egy felszólalása keretében említette”. Utal rá, hogy „a dolognak egyik része tisztázott” Váry Albert „A vörös uralom áldozatai Magyarországon” című könyvében, „a másik rész jönni fog, csupán technikai kérdés az egész. Az egyik részt már feldolgozták, a másik része még nincs feldolgozva. Amikor itt lesz, aktaszerűen be fogjuk bizonyítani, addig tessék türelemmel lenni.” Az elnök erre ismételten figyelmezteti a szocialista honatyát, hogy „itt egy olyan kijelentést tett, amelyet ha valónak kell tekinteni, alkalmas arra, hogy ezt az országot az egész világ előtt a legsötétebb színben tüntesse fel. (Úgy van! Úgy van! Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ezt akarja!) Minthogy a képviselő úr azt állította, hogy ebben az országban tízezer munkást gyilkoltak meg, felszólítom a képviselő urat, méltóztassék megmondani, hogy hol gyilkolták meg őket. (Úgy van! Úgy van! Taps a jobboldalon) Propper Sándor: Mihelyt az adatok együtt lesznek, be fogom mutatni.” Ezt követően Huszár Károly megvonja a szót a szocialista politikustól, majd meg is indokolja eljárását. „Én itt e helyen a magyar törvényhozás elnöke vagyok, féltékenyen kell őriznem a nemzet becsületét. De nemcsak a becsületét, hanem az igazságot is. Mindenki tudja, hogy én a képviselő urak szólásszabadságát a legszélsőbb mértékben mindeddig biztosítottam és ha a képviselő úr bizonyítékkal áll elő, bármikor szabadon fog beszélni, ha én ülök itt, meg fogom védeni mindenki ellen. De olyan dolgot állítani, amelyről mindenki tudja ebben az országban, hogy a valóságnak meg nem felel, ez csak arra lehet jó, hogy ennek a szerencsétlen, nyomorult, szegény magyar nemzetnek ezer és új ellenséget szerezzen.”
