Bethlen István kormányfő megtartja nagy érdeklődéssel várt beszédét az Országgyűlésben. A Pesti Hírlap január 26-án azt írja: „A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén gróf Bethlen István miniszterelnök elmondotta előre beharangozott beszédét, amely elé minden oldalról nagy várakozással tekintettek. […] A miniszterelnök másfél órás beszédében nem hozott semmi különösebb meglepetést. A külpolitikával foglalkozva szóvá tette a kisebbségi sérelmeket, és míg megállapította, hogy a nagyantant és a kisantant nem respektálja a szerződésekben foglalt kisebbségi jogokat, amelyeknek érvényesítésére a kormány mindent megtesz, másfelől elítélte az oktalan irredentizmust. A miniszterelnök külpolitikai természetű fejtegetései a Ház minden oldalán tetszéssel találkoztak, belpolitikai fejtegetései azonban nemigen fogják felmelegíteni a lelkeket, különösen a baloldalon ülő politikusokét nem.”
Bethlen István kijelenti: „Amikor mi a trianoni szerződést aláírtuk, ugyanakkor köteleztük magunkat arra, hogy a szomszédainkkal és az összes többi állammal békében akarunk élni. Azonban amikor ezt a szerződést aláírtuk, arra nem köteleztük magunkat, hogy ezt a szerződést igazságosnak, jónak deklaráljuk. Arra nem köteleztük magunkat, hogy annak megváltoztatására a rendelkezésre álló békés eszközökkel ne törekedjünk. Nem köteleztük magunkat, hogy a magyar nemzet igazságait az illetékes fórumok előtt ki ne fejtsük és arra törekedjünk, hogy az igazságai érvényesüljenek.” Utal a kormányfő arra a mellékletre is, amely nem zárja ki a békediktátum egyes területi rendelkezéseinek a felülvizsgálatát. „Hogy erre jogunk van, bizonyíték rá maga az a kísérőlevél, amellyel a trianoni szerződés nekünk átadatott. Már maga az ebben foglalt elismerés beismerése a magyar nemzet azon jogának, hogy ezekkel a kérdésekkel akár a parlament, akár a társadalom, akár a kormány foglalkozhat.” A miniszterelnök cáfolja az irredentizmusra vonatkozó vádaskodást, hiszen nem elszakadásra akarnak bárkit is bírni, s ez a nemzetközi jog alapján sem eshet kifogás alá. Szerinte „nem irredenta az sem, ha mi a kisebbségi kérdésekkel foglalkozunk, nem irredenta az sem, ha rámutatunk arra az elnyomásra, amelyben idegen uralom alá került magyar fajtestvéreink sínylődnek. […] Jogunk van ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert hiszen a trianoni szerződés integráns része a kisebbségi jog. Bírjuk tehát a jogot, hogy ezen kisebbségek helyzetével foglalkozzunk, a Népszövetség előtt helyzetüket feltárjuk”, és mindazon lépéseket megtegye a magyar parlament, kormány és közvélemény, amelyek a helyzetük javítására szükségesek. Bethlen visszautal arra a sajtókampányra is, ami hazánk ellen zajlott, és amelyben fegyverkezéssel lettünk megvádolva. Emlékeztet rá, hogy miután Magyarországot lefegyverezték, ez valótlanság. A magyar kisebbségek helyzetéről tartott, a szomszédok által kifogásolt népgyűlések pedig összhangban voltak a trianoni szerződéssel. Nyomatékosan hangsúlyozza azonban: „A magyar társadalom jogos felháborodása azon bánásmód miatt, amelyben kisebbségeink szomszédaink részéről részesülnek, most már minden mértéket meghalad.” Ezt pedig nem lehet fenyegetésekkel elnémítani, csak egy módon: „Ha az a bánásmód szüntettetik meg, amelyben kisebbségeink részesülnek.” Kijelenti: „Európának be kell látnia, hogy a nyugalmat nem lehet azáltal biztosítani, hogy ha csak Magyarországtól követelik, hogy a trianoni és egyéb szerződésekben vállalt kötelezettségeit betartsa, hanem csak akkor, ha követelik és ezt keresztül is tudják vinni, hogy mindazok, akik velünk szemben kötelezettségeket vállaltak, azokat be is tartsák.” Rámutat: nem elegendő, hogy ha azokat a panaszokat, amelyekkel évek óta a nagyhatalmakhoz fordulnak, a Népszövetséghez utalják, ám annak nincs megfelelő hatásköre, amellyel a velünk szemben betartandó kötelezettségeket be tudná tartatni. A kormányfő azt is felemlegeti: „Bizonyos politikai körök szeretik néha a magyar kormányt, különösen olyan esetekben, amikor a magyar kormánytól valamit követelnek, erősnek deklarálni.” Szerinte azonban a magyar kormány csak addig lehet erős, amíg a nemzet igazságait képviseli, „mert azt a kormányt, amely nem a nemzet igazságait képviseli, hanem arra volna kész, hogy a nemzet igazságainak elfojtásához nyújtson segédkezet, ennek a nemzetnek haragja abban a percben elsöpörné”. Ez pedig nem felelne meg sem Európa, sem a béke érdekeinek. Bethlen utal arra, hogy itthonról is segítik a külföldi ellenpropagandát, miután „a sikeres külpolitikának még egy másik, belpolitikai feltétele is van, éspedig az, hogy a mi helyzetünket silányabbnak, rosszabbnak, belpolitikai viszonyainkat túlzott színekben ne fessék, mert különben saját magunk ellen csinálunk propagandát külföldön és támogatjuk azt a propagandát, ami amúgy is megvan”…
