Cáfoljuk a jugoszlávok alaptalan vádjait

Közli a Morning Post Bethlen István levelét, amelyben tételesen cáfolja a jugoszláv külügyminiszter vádjait. A miniszterelnök emlékeztet: a Népszövetségbe fel sem vettek volna bennünket, ha a békeszerződés rendelkezéseinek, leszerelési kötelezettségünknek nem teszünk eleget. Daruváry Géza külügyminiszter a francia Le Journalnak hangsúlyozza: szomszédainkkal szembeni békés szándékainkat azzal is bizonyítottuk, hogy a gazdasági kapcsolatok rendezésére tárgyalásokat kezdtünk. Célegyenesbe fordul a parlamenti házszabály szigorítása, amit a tettlegességig fajuló botrányos jelenetek és a törvényhozás munkáját bénító időhúzó obstrukciós beszédek indokolnak.

Raymond Poincaré                                                             Fotó: Wikipédia

Hasonló témakörökben Daruváry Géza külügyminiszterrel közöl terjedelmes interjút a francia Le Journal „Magyarország békében akar élni” címmel, amit a Budapesti Hírlap február 23-án szemléz. A tárcavezető megállapítja, hogy „a francia sajtó általánosságban pontosan van értesülve a legutóbbi eseményekről. Az a két vád volt ellenünk, hogy egyrészről csapatokat koncentráltunk a román határ mentén, másrészről pedig szándékosan megsértettük ezt a határt.” Daruváry Géza is hangsúlyozza, hogy a szövetségesközi katonai ellenőrző bizottság megállapította a vádak valótlanságát. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a románok nem fogadták el a nemzetközi vizsgálóbizottság kiküldésére vonatkozó javaslatunkat. Békés szándékainkat pedig azzal is bizonyítottuk, hogy a gazdasági kapcsolatok rendezésére tárgyalásokat kezdtünk. Példaként említi az Ausztriával kötött gazdasági egyezményt. „Hasonlóképpen folytatunk gazdasági tárgyalást a csehszlovák köztársasággal is, mostani tárgyalásunkból máris egyetértés jött létre a két bizottság között egy általános kereskedelmi egyezmény alapelvei felől. Reméljük, hogy rövid idő múlva megkezdhetjük a jugoszláv királysággal is a hasonló célú előzetes tárgyalást. Románia az egyetlen állam, amellyel a tárgyalások még nem kezdődtek meg. Szükséges feltételnek tartom azonban, hogy Magyarországot ne fenyegessék szomszédainak katonai akciói.” A magyar kormány mindezekre felhívta az antant kormányok figyelmét, s arra kértük őket, „támogassanak bennünket Közép-Európa általános nyugalmának fenntartására irányuló erőfeszítéseinkben.” 

Célegyenesbe fordul a parlamenti házszabály szigorítása, amit a legutóbb verekedésig fajuló botrányos jelenetek elszaporodásával, a törvényhozás munkájának akadályozásával, a rengeteg obstrukciós hozzászólással indokolnak. A Pesti Napló február 23-án azt közli: „Az Egységes Párt jogügyi bizottsága csütörtökön délután értekezletet tartott, amelyen kizárólag a házszabályszigorítás szerepelt. A bizottság a kérdés érdemére vonatkozóan nem döntött, csupán a házszabályok szigorításának szükségessége mellett szögezte le magát és albizottságot delegált, melynek sürgős feladatává tette, hogy tervezetet dolgozzon ki a szigorítás mértékére és módjára vonatkozóan, lehető rövid időn belül.” Az  értekezleten részt vesz Bethlen István miniszterelnök és Belitska Sándor belügyminiszter is, Nagy Emil képviselő pedig vázolja a házszabályrevízióra vonatkozó elaborátumot, elgondolást. A módosításról szóló vitában Bethlen „kijelentette, hogy mint a kormány feje, a házszabályrevízió kérdésében iniciatívával nem kíván előállni, sem pedig befolyást nem akar gyakorolni. A parlament eredményes munkásságának megóvása és a tanácskozás komolyságának megvédelmezése nem a kormány, hanem a parlament feladata. Kijelentette, hogy már csak azért sem kíván befolyást gyakorolni a házszabályszigorítás dolgában, mert a kormányt úgyis annyit támadják, folyton azzal vádolják, hogy a szabadságjogokat meg akarja nyirbálni, hogy ezzel a kérdéssel csak újabb gyúanyagot dobna be a közvéleménybe.” A Világ információi szerint Bethlen azt is kifejti, hogy bár „nem is akar befolyást gyakorolni senkire, mint a párt tagja, felhívja a figyelmet arra a hangra, amely a parlamentben az utóbbi időben lábra kapott, utal a legutóbbi napok eseményeire és emlékezetbe idézi, hogy ha az idemnitási vita másfél hónapig tartott, a mostani állapotok mellett a költségvetés tárgyalása fél esztendőt is igénybe vehet.” A lap arról is beszámol, hogy Nagy Emil, a tervezet egyik megalkotója az Országos Nemzeti Klub aznap esti összejövetelén a nemzetgyűlést a francia forradalom parlamentjéhez hasonlítja, s azt a veszélyt rajzolja föl, hogy „a közönségnek éppen legértékesebb része maholnap csak utálattal, megvetéssel néz a szószátyár parlamentre, ahol az ország megmentésére semmi rendszeres tanácskozás nem folyik.” A jogügyi bizottság tervéről elmondja: lényege az, hogy a törvényjavaslat előkészítését a bizottságok végezzék, a plénumban az indokolás és a végső döntés történjék. Az interpellációk, napirend előtti viták időtartamát pedig korlátozni kell.” Továbbá „a bizottságok munkájába belekapcsolnák az érdekképviseletek és szakértők meghallgatását, hogy ily módon a parlament a nemzet valódi szükségességéről tájékozódjék.” 

A február 23-i Pesti Hírlap úgy összegez, hogy a házszabály módosításában két felfogás jutott kifejezésre: az egyik a jelenlegi házszabály a hibák kiküszöbölésével, a másik indítvány pedig az 1913. évi Tisza István-féle házszabály, amely alig szorul módosításra, mert minden esetre tartalmaz intézkedéseket. „A Tisza-féle házszabály ugyanis már korlátozza a vitákat és módot ad a többségi akarat érvényesülésére, többek között a költségvetés tárgyalására húsz napot engedélyez, s a huszadik ülés utolsó órájában a vitát tekintet nélkül a még jelentkező szónokokra, be kell zárni, […] bizonyos esetekben tartalmazza már a felszólalásoknak egy félórában való megállapítását, azon kívül igen hatásos eszközöket foglal magában azok ellen a képviselők ellen, akik a rendet és nyugodt tanácskozást meghiúsítják, súlyos pénzbüntetéseket ró ki rájuk.” Iklódi-Szabó István, az indítványozó hangsúlyozza: „az 1913-as házszabály pénzbüntetéseit igen célszerűen lehetne alkalmazni azok ellen, akik személyeskedésekkel, sértésekkel botrányokat idéznek elő.”