Közfigyelem övezi a kormányt támogató Nemzeti Polgári Párt klubavató társasvacsoráját, amelyen miniszterek sora vesz részt és felszólal gróf Bethlen István kormányfő is. A Pesti Napló február 7-i beszámolója szerint Heinrich Ferenc, a házigazda pártelnök pohárköszöntőjében kijelenti: „rendíthetetlenül azon a középúton akar haladni, melyet a miniszterelnök saját útjául megjelölt. A Nemzeti Polgári Párt is a keresztény erkölcs alapján áll és a szó legnemesebb értelmében vett szabadelvűséget hirdeti.” Bethlen István beszédében úgy értékel, hogy az utóbbi időben „a külpolitikai események hatása alatt bizonyos enyhülés mutatkozik. A külpolitikában olyan események és olyan jelenségek mutatkoznak, melyek mindenesetre a magyar közvéleményt arra intik, hogy jó lesz az egymás közti harcnak véget vetni. Ezeknek a külpolitikai eseményeknek a behatása alatt hiszem és remélem, hogy elcsendesül a harci zaj a pártok között, a parlamentben és az országban.” Emlékeztet: a Nemzeti Polgári Pártnak, valamint az Egységes Pártnak „sok ellensége van ebben az országban” és ezek azt vetik Heinrichék szemére, hogy „erkölcstelen frigy, erkölcstelen barátság az, mely őt a ma uralmon levő párthoz fűzi.” Az Egységes Párt kormányfő elnöke azonban arra figyelmeztet: „erkölcstelen frigy politikai pártok közt csak az lehet, ahol a világnézeti ellentétek alapján álló pártok a hatalomban való részesülés kedvéért állanak össze. Ez, sajnos a magyar közéletben nem ritkaság.”
A szabadelvűséghez való viszonyulásról is beszél: „a polgári egyenlőség előfeltétele a demokráciának, mert a polgári egyenlőség az, amely a politikai jogokban részesíti ennek az országnak minden polgárát. S higgyék el, minden kultúrember ezen az alapon kell, hogy álljon. Mindaz, amit ebben a tekintetben mirólunk, a kormányról és arról a pártról, melynek élén állok, hirdetnek, nem igaz. Mi is ezen az alapon állunk, mert minden magyar kultúrembernek ezen az alapon kell állnia.” Meghatározza, mi az, amiben eltér a felfogásuk más, magukat liberálisnak tartó politikai alakulatokétól: „Ha van talán különbség – és őszintén bevallom, hogy nem tudom, van-e e tekintetben különbség ― úgy ez az, hogy mi a szabadelvűség tanait sohasem tekintettük sem végcélnak, sem dogmának. Mert végcél csak egy van és ez a nemzet előrehaladásának a célja.” Az Egységes Pártot és a Nemzeti Polgári Pártot egy platformon lévőnek látja, mint amelyek egyformán elutasítják a szabadság, egyenlőség magasztos eszméivel való visszaélést. „Én azt hiszem, ebben nem lehet különbség közöttünk, mert ez a párt is szabadelvű alapon állva, nemzeti alapon áll.” Cáfolja Bethlen, hogy egyoldalú agrárpárt lennének. Hangsúlyozza azonban, hogy az általános választójog következtében a tömegekre kell támaszkodni, hisz „hol vegyük ezeket a tömegeket más helyütt, mint az egészséges magyar falusi néplélek tömegéből. [...] Mi igenis támaszkodunk a falu széles rétegeire, de éppúgy a polgári társadalomra, arra a középosztályra is, mely az országban a múltban és a jelenben is hivatottsággal bírt a kormányzásban való részvételre.” Szerinte a „turáni” magyarság számára kevésbé vonzóak a kereskedelmi és ipari foglalkozások, és ezen változtatni kellene. „Meg vagyok győződve arról, hogy azok a nehézségek, melyek ma egyes társadalmi osztályok, egyes felekezetek között mutatkoznak, el fognak simulni, de csak akkor, amikor a magyar faj a kereskedelmet és az ipart is éppen olyan nemes foglalkozásnak fogja tekinteni. [...] Mi tudatában vagyunk annak, hogy az ölünkbe hullott függetlenség és önálló vámterület alkalmas arra, hogy a nemzeti életet teljessé tegyük azáltal, hogy az ipart és a kereskedelmet egyaránt fejlesszük.”
