Sürgetjük a Népszövetségnél a magyar kisebbségek védelmét

Minden magyar kultúrembernek a polgári egyenlőség alapján kell állnia ― hangoztatja Bethlen István. A miniszterelnök szerint ők a szabadelvűséget sohasem tekintették végcélnak, mert az csak egy van: a nemzet előrehaladása. Vázsonyi Vilmos arról beszél, hogy nincs olyan hitvány közöttük, aki a hatalmat az antant kezéből elfogadná. A kormány memorandummal fordul a Népszövetséghez a kisantant alaptalan vádaskodása miatt és sürgeti az elszakított magyar kisebbség békeszerződésben biztosított jogainak hathatós védelmét. Horthy Miklós kormányzó meglátogatja a fővárosi árterületet, s részletesen érdeklődik, történt-e gondoskodás azokról, akik hajlék nélkül maradtak.

Heinrich Ferenc portréja Fotó: Muzeumdigitar.hu

A Nemzeti Polgári Párt részéről Dési Géza arról beszél, hogy nekik is az a hitvallásuk, hogy „ma Magyarországon csak keresztény és nemzeti alapon lehet kormányozni. A párt azt nehezményezi, hogy egyes személyek és egyes csoportok nem követik sem a keresztény, sem a nemzeti irányt.” Figyelmeztet a politikus: „az egyik szélsőség szüli a másikat.” 

Egy józsefvárosi ellenzéki klub rendezvényén a Pesti Hírlap február 9-i híradása szerint Vázsonyi Vilmos, a Nemzeti Demokrata Polgári Párt vezetője és parlamenti képviselője a kormánypárti kritikákra válaszul követeli, hogy őt és a vele egy táborban lévőket ne nevezzék szélsőségesnek. Felteszi a kérdést: „ki meri azt állítani, hogy ők antant segítséggel akarják a mai rendszert megbuktatni?” Kijelenti: „senki se kívánja az antant segítségét és ha holnap elhoznák a hatalmat, nincs oly hitvány közöttünk, aki ezt az antant kezéből elfogadná. Mi nem kívánunk kormányt alakítani az antant védelme alatt.” 

Az Ujság arról ad hírt február 8-án, hogy értesüléseik szerint a magyar kormány memorandummal fordul a Népszövetséghez a kisantant alaptalan vádaskodása nyomán és a határon túlra szakított kisebbségek védelmének ügyében. „Miután Magyarország teljes jogú tagja a Népszövetségnek, teljes joga van ahhoz, hogy sérelmét a legilletékesebb fórum elé terjessze és elégtételt kérjen. Ezt annál is inkább megteheti, mert egyáltalán nem szolgáltatott okot arra, hogy szomszédaink csapatokat vonjanak össze a határon és sajtójukban olyan akciók vádjával illessék Magyarországot, amelyek a mesék birodalmába tartoznak. A magyar kormány a legilletékesebb helyen akarja megállapíttatni, hogy Magyarországnak nem kenyere a békebontás.” 

A memorandumban továbbá „a magyar kormány sürgetni fogja a békeszerződésben biztosított kisebbségi jogok hathatós védelmét és ennek alapján olyan viszonyok megteremtését, hogy az elszakított területeken élő kisebbségek emberi méltóságban élhessenek.” A dokumentum útján ezen kívül „alkalmat keres a magyar kormány arra, hogy a jóvátétellel kapcsolatosan tárgyilagos képet adjon a sorsunkról a döntő nagyhatalmaknak Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetéről.” A lap arra is kitér, hogy az Egységes Párt külügyi bizottságának az ülésén Daruváry Géza szakminiszter részletesen beszámolt a külpolitikai helyzetről, Belitska Sándor honvédelmi miniszter pedig „bejelentette, hogy a románok demobilizálták azokat a csapatokat, amelyeket annak idején a magyar határ mentén helyeztek el, állítólag önvédelmi célból.” 

A dunai árvíz hatalmas gondokat okoz a fővárosban, többek között Újpesten. A Pesti Hírlap arról tudósít február 13-án, hogy „megindult a víztömegek lefolyása, így megvan a remény arra, hogy három-négy napon belül el lehet távolítani a vizet az egész elöntött területről. […] A megyeri vízművek elől az országútról az apadás folytán önként szorult vissza a víz a Dunába, s a 87-es villamos már hétfőn délelőtt a Megyeri csárdáig juthatott. Az Egyesült Izzó kantinjában főznek ebédet a menekülteknek és csónakon viszik a cserkészek az ételt azoknak, akik az elöntött területen a padlásablakokból várják szabadulásukat.” Horthy Miklós kormányzó meglátogatja a megyeri árterületet Nádosy Imre országos rendőrkapitány és dr. Semsey Aladár újpesti polgármester társaságában. „A kormányzó részletesen érdeklődött, hogy történt-e gondoskodás azokról, akik hajlék nélkül maradtak és gondoskodtak-e az élelmezésükről. A polgármester közölte, hogy Újpest városa gondoskodik a szerencsétlenül járt lakosokról. A kormányzó ezután vízre szállt, s az árterületet végigjárta. Látogatást tett az árterületen József főherceg is, aki százezer koronát nyújtott át a polgármesternek az árvízkárosultak részére. […] A gyorssegély céljaira a népjóléti minisztérium is még hétfőn kiutalt egymillió koronát és engedélyt adott arra, hogy az élelmiszerekben szűkölködőket a Horthy-akció étkezési segélyéből is ellássák.” A cikk végén már arról írnak: „Miután az apadás fokozódó, a hét végére várható, hogy a Duna visszanyeri normális vízállását.”