Közfigyelem övezi a kormányt támogató Nemzeti Polgári Párt klubavató társasvacsoráját, amelyen miniszterek sora vesz részt és felszólal gróf Bethlen István kormányfő is. A Pesti Napló február 7-i beszámolója szerint Heinrich Ferenc, a házigazda pártelnök pohárköszöntőjében kijelenti: „rendíthetetlenül azon a középúton akar haladni, melyet a miniszterelnök saját útjául megjelölt. A Nemzeti Polgári Párt is a keresztény erkölcs alapján áll és a szó legnemesebb értelmében vett szabadelvűséget hirdeti.” Bethlen István beszédében úgy értékel, hogy az utóbbi időben „a külpolitikai események hatása alatt bizonyos enyhülés mutatkozik. A külpolitikában olyan események és olyan jelenségek mutatkoznak, melyek mindenesetre a magyar közvéleményt arra intik, hogy jó lesz az egymás közti harcnak véget vetni. Ezeknek a külpolitikai eseményeknek a behatása alatt hiszem és remélem, hogy elcsendesül a harci zaj a pártok között, a parlamentben és az országban.” Emlékeztet: a Nemzeti Polgári Pártnak, valamint az Egységes Pártnak „sok ellensége van ebben az országban” és ezek azt vetik Heinrichék szemére, hogy „erkölcstelen frigy, erkölcstelen barátság az, mely őt a ma uralmon levő párthoz fűzi.” Az Egységes Párt kormányfő elnöke azonban arra figyelmeztet: „erkölcstelen frigy politikai pártok közt csak az lehet, ahol a világnézeti ellentétek alapján álló pártok a hatalomban való részesülés kedvéért állanak össze. Ez, sajnos a magyar közéletben nem ritkaság.”
A szabadelvűséghez való viszonyulásról is beszél: „a polgári egyenlőség előfeltétele a demokráciának, mert a polgári egyenlőség az, amely a politikai jogokban részesíti ennek az országnak minden polgárát. S higgyék el, minden kultúrember ezen az alapon kell, hogy álljon. Mindaz, amit ebben a tekintetben mirólunk, a kormányról és arról a pártról, melynek élén állok, hirdetnek, nem igaz. Mi is ezen az alapon állunk, mert minden magyar kultúrembernek ezen az alapon kell állnia.” Meghatározza, mi az, amiben eltér a felfogásuk más, magukat liberálisnak tartó politikai alakulatokétól: „Ha van talán különbség – és őszintén bevallom, hogy nem tudom, van-e e tekintetben különbség ― úgy ez az, hogy mi a szabadelvűség tanait sohasem tekintettük sem végcélnak, sem dogmának. Mert végcél csak egy van és ez a nemzet előrehaladásának a célja.” Az Egységes Pártot és a Nemzeti Polgári Pártot egy platformon lévőnek látja, mint amelyek egyformán elutasítják a szabadság, egyenlőség magasztos eszméivel való visszaélést. „Én azt hiszem, ebben nem lehet különbség közöttünk, mert ez a párt is szabadelvű alapon állva, nemzeti alapon áll.” Cáfolja Bethlen, hogy egyoldalú agrárpárt lennének. Hangsúlyozza azonban, hogy az általános választójog következtében a tömegekre kell támaszkodni, hisz „hol vegyük ezeket a tömegeket más helyütt, mint az egészséges magyar falusi néplélek tömegéből. [...] Mi igenis támaszkodunk a falu széles rétegeire, de éppúgy a polgári társadalomra, arra a középosztályra is, mely az országban a múltban és a jelenben is hivatottsággal bírt a kormányzásban való részvételre.” Szerinte a „turáni” magyarság számára kevésbé vonzóak a kereskedelmi és ipari foglalkozások, és ezen változtatni kellene. „Meg vagyok győződve arról, hogy azok a nehézségek, melyek ma egyes társadalmi osztályok, egyes felekezetek között mutatkoznak, el fognak simulni, de csak akkor, amikor a magyar faj a kereskedelmet és az ipart is éppen olyan nemes foglalkozásnak fogja tekinteni. [...] Mi tudatában vagyunk annak, hogy az ölünkbe hullott függetlenség és önálló vámterület alkalmas arra, hogy a nemzeti életet teljessé tegyük azáltal, hogy az ipart és a kereskedelmet egyaránt fejlesszük.”
A Nemzeti Polgári Párt részéről Dési Géza arról beszél, hogy nekik is az a hitvallásuk, hogy „ma Magyarországon csak keresztény és nemzeti alapon lehet kormányozni. A párt azt nehezményezi, hogy egyes személyek és egyes csoportok nem követik sem a keresztény, sem a nemzeti irányt.” Figyelmeztet a politikus: „az egyik szélsőség szüli a másikat.”
Egy józsefvárosi ellenzéki klub rendezvényén a Pesti Hírlap február 9-i híradása szerint Vázsonyi Vilmos, a Nemzeti Demokrata Polgári Párt vezetője és parlamenti képviselője a kormánypárti kritikákra válaszul követeli, hogy őt és a vele egy táborban lévőket ne nevezzék szélsőségesnek. Felteszi a kérdést: „ki meri azt állítani, hogy ők antant segítséggel akarják a mai rendszert megbuktatni?” Kijelenti: „senki se kívánja az antant segítségét és ha holnap elhoznák a hatalmat, nincs oly hitvány közöttünk, aki ezt az antant kezéből elfogadná. Mi nem kívánunk kormányt alakítani az antant védelme alatt.”
Az Ujság arról ad hírt február 8-án, hogy értesüléseik szerint a magyar kormány memorandummal fordul a Népszövetséghez a kisantant alaptalan vádaskodása nyomán és a határon túlra szakított kisebbségek védelmének ügyében. „Miután Magyarország teljes jogú tagja a Népszövetségnek, teljes joga van ahhoz, hogy sérelmét a legilletékesebb fórum elé terjessze és elégtételt kérjen. Ezt annál is inkább megteheti, mert egyáltalán nem szolgáltatott okot arra, hogy szomszédaink csapatokat vonjanak össze a határon és sajtójukban olyan akciók vádjával illessék Magyarországot, amelyek a mesék birodalmába tartoznak. A magyar kormány a legilletékesebb helyen akarja megállapíttatni, hogy Magyarországnak nem kenyere a békebontás.”
A memorandumban továbbá „a magyar kormány sürgetni fogja a békeszerződésben biztosított kisebbségi jogok hathatós védelmét és ennek alapján olyan viszonyok megteremtését, hogy az elszakított területeken élő kisebbségek emberi méltóságban élhessenek.” A dokumentum útján ezen kívül „alkalmat keres a magyar kormány arra, hogy a jóvátétellel kapcsolatosan tárgyilagos képet adjon a sorsunkról a döntő nagyhatalmaknak Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetéről.” A lap arra is kitér, hogy az Egységes Párt külügyi bizottságának az ülésén Daruváry Géza szakminiszter részletesen beszámolt a külpolitikai helyzetről, Belitska Sándor honvédelmi miniszter pedig „bejelentette, hogy a románok demobilizálták azokat a csapatokat, amelyeket annak idején a magyar határ mentén helyeztek el, állítólag önvédelmi célból.”
A dunai árvíz hatalmas gondokat okoz a fővárosban, többek között Újpesten. A Pesti Hírlap arról tudósít február 13-án, hogy „megindult a víztömegek lefolyása, így megvan a remény arra, hogy három-négy napon belül el lehet távolítani a vizet az egész elöntött területről. […] A megyeri vízművek elől az országútról az apadás folytán önként szorult vissza a víz a Dunába, s a 87-es villamos már hétfőn délelőtt a Megyeri csárdáig juthatott. Az Egyesült Izzó kantinjában főznek ebédet a menekülteknek és csónakon viszik a cserkészek az ételt azoknak, akik az elöntött területen a padlásablakokból várják szabadulásukat.” Horthy Miklós kormányzó meglátogatja a megyeri árterületet Nádosy Imre országos rendőrkapitány és dr. Semsey Aladár újpesti polgármester társaságában. „A kormányzó részletesen érdeklődött, hogy történt-e gondoskodás azokról, akik hajlék nélkül maradtak és gondoskodtak-e az élelmezésükről. A polgármester közölte, hogy Újpest városa gondoskodik a szerencsétlenül járt lakosokról. A kormányzó ezután vízre szállt, s az árterületet végigjárta. Látogatást tett az árterületen József főherceg is, aki százezer koronát nyújtott át a polgármesternek az árvízkárosultak részére. […] A gyorssegély céljaira a népjóléti minisztérium is még hétfőn kiutalt egymillió koronát és engedélyt adott arra, hogy az élelmiszerekben szűkölködőket a Horthy-akció étkezési segélyéből is ellássák.” A cikk végén már arról írnak: „Miután az apadás fokozódó, a hét végére várható, hogy a Duna visszanyeri normális vízállását.”
