Bethlen sikeresen tárgyal Londonban

Párizs után Londonban folytatja tárgyalásait a Magyarországnak nyújtandó kölcsön ügyében Bethlen István miniszterelnök. A The Timesnak adott interjújából kiderül: ez az első alkalom, hogy magyar kormányfő személyesen jelenik meg a szövetséges államokban. Az angol sajtó szerint tehetségével Bethlen mély benyomást tesz mindenkire. A brit kormány támogatja hazánk szanálási akcióját, s kész a nemzetközi kölcsön garanciájának átvállalásában közreműködni. A prágai kormányközeli lap azt írja: Csehországnak is érdeke, hogy Magyarország kijusson a gazdasági válságból és segítséget kapjon. A brit közvéleményt Románia ellen hangolja, hogy nem hajlandók a nemzetközi bíróság döntését elfogadni az erdélyi magyar birtokok elkobzásának ügyében.

Diplomáciai offenzíváját Párizs után Londonban folytatja gróf Bethlen István miniszterelnök Kállay Tibor pénzügyminiszterrel együtt az országnak adandó kölcsön érdekében. Az Ujság május 10-én a brit fővárosból arról számol be, hogy sikeresnek tűnnek a tárgyalások. „Bethlen István gróf miniszterelnök, amióta megérkezett, egymás után folytatja tanácskozásait államférfiakkal, megbeszéléseit pénzügyi szakemberekkel és interjúkat ad a lapok munkatársainak. […] Az újságírók a legnagyobb megértéssel fogadták a mindenre kiterjedő ismertetést, amelynek világos áttekinthetősége és a miniszterelnök előadásának meggyőző ereje a lapok képviselőit mind meglepte.” 

A The Times interjút is közöl Bethlennel, aki „megemlítette, hogy Magyarország teljesen békés szándékkal viselkedik szomszédai iránt, mert érdeke, hogy mindenkivel, különösen pedig a környező államokkal, barátságos viszonyban éljen. A legfontosabb probléma az, hogy az ország pénzügyileg és gazdaságilag talpra álljon. Ennek egyik legfőbb feltétele, hogy szomszédaival olyan gazdasági megegyezést teremtsen, amely alkalmat ad arra, hogy a kölcsönös bizalom és békés szándék, valamint a barátságos együttélés érzése megerősödjék.” A Pesti Hírlap a The Times munkatársával folytatott beszélgetéséből azt is idézi, hogy a magyar miniszterelnök emlékeztet: „ez az első alkalom, amikor a magyar kormány feje személyesen jelenik meg a szövetséges államokban. Reméli, hogy módjában lesz Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetét megjavítani, valamint beszámolni arról, hogy a kormánynak mik a szándékai Magyarország mostani állapotában.” Biztosítja továbbá Angliát arról, hogy hazánk békésen viszonylik a szomszédaihoz, mert a kölcsönös bizalom szükséges a szomszédokkal kötendő nélkülözhetetlen gazdasági szerződésekhez. 

Kállay Tibornak, a pénzügyi tárca vezetőjének a szavait is idézi a The Times, aki arról nyilatkozik: Magyarországnak pénzügyei rendezése céljából azért van szüksége külföldi kölcsönre, mivel a korona értéke állandóan csökken, s így elengedhetetlen az állam pénzügyeinek rendbehozatala. „Minthogy a legjobb pénzügyi tanácsot Londonban remélik megkaphatni, ezért óhajtják ezt az ügyet az angol kincstár és a londoni pénzvilág vezető férfiaival megbeszélni.” 

A Morning Post szintén beszélgetést közöl a magyar kormányfővel, amelyben leírják: „A tervbe vett külföldi kölcsön egy része arra szolgálna, hogy a magyar korona árfolyamát stabilizálja, s hogy a magyar állam költségvetésében mutatkozó hiányt fedezni lehessen, a másik része pedig Magyarország számára külföldi hitelt nyújtana.” 

A Westminster Gazette teljes részletességgel ismertetik a kabinet rekonstrukciós programját. Hozzáteszik: „Magyarország ügye rendkívül sürgősnek látszik. Magyarország nem tud jóvátételt fizetni, ha nem akarja magát a legborzasztóbb következményeknek kitenni. Egész Európának érdekében áll a magyar probléma megoldása, mert Magyarország romlása egészen bizonyosan valamennyi szomszédját is súlyosan érintené.” 

A Pesti Napló ugyanaznap arról ad hírt, hogy „Bethlen István gróf miniszterelnök Szapáry gróf londoni magyar követ kíséretében látogatást tett az angol külügyminisztériumban, ahol először sokáig tanácskozott Curzon lord külügyi államtitkárral, azután Sir Eyre Crewe államtitkárral, akiknek a magyar helyzetről teljes felvilágosítást nyújtott.” Később Bethlen és Kállay a Rotschild-bankház és a londoni pénzügyi körök több illusztris tagjával folytat megbeszéléseket. A Budapesti Napló arra is kitér: a Westminster Gazette „megállapítja, hogy gróf Bethlen mint államférfiú mindenkire mély benyomást tesz és általános a vélemény róla, hogy nagy a tehetsége és ügyessége.” A magyar miniszterelnök életútjáról is beszámolnak a brit sajtóban. „A Daily Express megkapó történetet közöl arról, hogyan menekült meg Bethlen István gróf a bolsevizmus idején Kun Béla üldözése elől. Kiemeli a miniszterelnök nagy erélyét, amellyel megszervezte az ellenforradalmat és Magyarországon újra rendes állapotokat teremtett.” A brit lap a magyar kormány pénzügyi programját is közli. 

Gróf Szapáry László       Fotó: Wikipédia

A Pesti Hírlap május 12-én vezető címlapos hírként ad tájékoztatást a Nagy-britanniai tárgyalások eredményéről. Londoni tudósítójuk azt írja: „Gróf Bethlen István miniszterelnöknek az angol kormány mértékadó tagjaival folytatott tárgyalásai arra az eredményre vezettek, hogy a jóvátételi bizottság angol és olasz delegátusait felhívták, hogy a bizottságban a magyar állami tulajdonokra vonatkozó zálogjog felfüggesztését javasolják és ily módon a szanálási akciót Magyarország érdekében lehetővé tegyék, amint a Népszövetség Ausztria érdekében is megtette. Az angol kormány egyidejűleg késznek mutatkozik arra, hogy a nemzetközi kölcsön garanciájának átvállalásában közreműködik.” 

Május 13-án a napilapok lehozzák Kállay Tibor pénzügyminiszternek a jóvátételi bizottság számára előterjesztett beadványát. A Budapesti Hírlap úgy összegez: „ Az expozé két részre oszlik. Az egyik része a pénzügyminiszternek élőszóval is előterjesztett, megokolt kérelmét foglalja magában, mely arra az eredményre jut, hogy válságos és összeomlás előtt álló közgazdasági állapotainkon csak egy kisebb, rövid lejáratú és egy nagyobb, hosszú lejáratú külföldi kölcsön segíthet. A második rész a kérelem alátámasztásául szolgáló tényeket, bizonyítékokat és adatokat tartalmazza.” 

Május 10-én a Magyarország arról ír: a prágai külügyminisztérium hivatalos lapjában, a Zahranicni Politikában az jelenik meg, hogy szerintük Franciaország „a legigazibb képviselője az új közép-európai rendnek, s ezentúl is a legkövetkezetesebb ellensége minden oly áramlatnak, amely a cseh függetlenséget fenyegethetné. Franciabarát politikánk azonban […] nem lehet német- vagy magyarellenes, mert nemcsak gazdasági érdekek parancsolják, hogy észszerű viszonyban legyünk szomszédainkkal, hanem az is, hogy Európának örökre ellenséges fajokra való szétszakításában nem láthatjuk a politikai bölcsesség végső jelszavát.” A cseh szocialisták lapja, a Právo Lidu szintén békülékeny húrokat penget. Arról számolva be, hogy „a kisantant államainak nagy szerepet szán a jóvátételi bizottság a Magyarországnak nyújtandó könnyítések dolgában, azt hangsúlyozza, hogy ez a szerep csak tárgyilagos lehet és ellenséges érzületnek nem szabad benne kifejezésre jutnia, mert tisztán a közép-európai békét, valamint a politikai, gazdasági konszolidációt kell tekintetbe venni. Csehországnak is érdeke, hogy Magyarország kijusson a gazdasági válságból és segítséget kapjon.” 

A Pesti Napló Machiavellizmus című május 10-i vezércikkében arra figyelmeztet, hogy óvatosan kell kezelni a számunkra kedvezőnek tűnő prágai megnyilatkozásokat. „A politikai bölcsesség nagymesterének alapvető tanítása az volt, hogy az uralkodó és a hatalom kezelője tanuljon meg másképpen beszélni és másképpen cselekedni. Szava simogasson, míg keze tőrt szorongat és agya döfésre készül. Vajon a nagy Niccolo tanítványa-e Benes cseh külügyminiszter, aki lapjában a békességet hirdeti Németországgal és a magyarsággal? Vajon amikor azt írja vagy íratja, hogy a csehek franciabarát politikája nem lehet német- vagy magyarellenes, nincs-e szíve rejtekén gonosz ártó szándék ellenünk.” Emlékeztetnek, hogy a cseh külügyminiszter szelíd szavaival ellentétben a tények mást mutatnak: „körös-körül, északon, keleten és délen bizalmatlanság, gyanakodás, rossz szomszédság övez bennünket, mint fojtogató örv. […] Bethlen útját a nyugat nagy metropoliszaiban, amelyre az önfenntartás természetes ösztöne sarkantyúzott bennünket, a kisantant, jelesül Csehország részéről gonosz kommentárok kísérik. […] Ezért a szép szavakon túl, e szavaknak megfelelő tetteket is kérünk Benestől. Tetteket, amelyek rácáfolnak aggódó gyanakvásunkra és őszinte békeszándékról, becsületes közeledésről tesznek tanúságot.” 

A Pesti Hírlapnak rövid interjút ad a megbeszélések sikeréről Bethlen István. A május 15-i számban kifejti: az volt a benyomása Londonban, „hogy teljes mértékben ismerik Magyarország súlyos pénzügyi és gazdasági helyzetét és ezzel számolva, segíteni is akarnak. Keresik a módját is, hogy Magyarország pénzügyi és gazdasági rekonstrukciója hogyan valósítható meg. A zálogok és a kölcsön kérdése azonban Párizsban a jóvátételi bizottságnál dől el, valószínűleg a jövő héten. Albizottsági ülés foglalkozott már a magyar üggyel, de határozata még nem végleges. A mi érdekünk az, hogy mentől hamarább megtörténjen a döntés, mert ezután is még egy sereg munka vár és sok idő telik el, míg kölcsönhöz lehet jutni.” 

A magyar tulajdonú erdélyi birtokok kisajátításának ügyéről ír a Budapesti Hírlap május 9-én. „Londonból jelentik, hogy angol körökben igen rossz benyomást tett az a magatartás, amelyet Románia a népszövetségi tanács legutóbbi tárgyalása alkalmával tanúsított. A közvéleményt Románia ellen hangolta az a körülmény, hogy semmiképp sem volt hajlandó nemzetközi bíróság döntését elfogadni az erdélyi birtokkisajátítások ügyében.” A magyar nemzetiségű tulajdonosok birtokainak elkobzásával kapcsolatban a hangulat ellensúlyozására „Ciotori, a Népszövetség mellett működő román bizottság titkára sietett hosszabb nyilatkozatot küldeni a Times szerkesztőjének.” A román álláspontot védő levélre a The Timesban Torday Emil, a Londonban élő neves magyar etnográfus, Afrika-kutató válaszol. „Torday rámutat arra, hogy ha Romániának olyan jól áll a szénája, amint Ciotori állítja, akkor miért húzódozik a nemzetközi törvényszék döntésétől? Ciotorinak azzal a kijelentésével szemben, hogy Románia szem előtt fogja tartani azokat a szerződéseket, amelyeket aláírt, Torday hivatkozik Florescu román igazságügy-miniszterre, aki csak nemrégiben hirdette, hogy a kisebbségekre vonatkozó határozatok megtartását magasabb állami érdekekből mellőzni fogják.”