Pápai kitüntetés a magyar kormányfőnek

Nyugati körútja befejező szakaszában Bethlen István magyar kormányfő Rómában Benito Mussolini olasz miniszterelnökkel folytat tárgyalásokat, aki támogatja a magyar gazdasági terveket. Az itáliai sajtó szerint elemi érdekük a segítésünk. XI. Pius pápa a legnagyobb egyházi kitüntetést, a Pius-rend nagykeresztjét adományozza a magyar miniszterelnöknek. A britek élénk érdeklődést tanúsítanak hazánk újjáépítése iránt, amivel ellensúlyozni akarják, hogy a franciák a kisantant határtalan fegyverkezési terveit támogatják. A jóvátételi bizottság nem zárkózik el a helyreállítási hitel iránti magyar kívánságok teljesítése elől, ám pénzügyi-gazdasági helyzetünk vizsgálatára bizottságot küldenek hozzánk. Bethlen szerint külpolitikai helyzetünk lényegesen javult, mert a külföld érzékeli, hogy a magyar kormány szilárd alapokon áll és nem ugrunk be semmilyen provokációnak.

A Pesti Napló arról tudósít: „Gróf Bethlen ma részletesebben ismertette javaslatait és főképpen azokra a Magyarország és Olaszország között életbe léptetendő ideiglenes intézkedésekre terjeszkedett ki, amelyeknek meg kell előzniök az olasz–magyar kereskedelmi szerződés megkötését.” Bethlen István a Giornale d’ Italiának kijelenti: „Kormányom Magyarországot és a magyar nemzetet ki akarja vezetni a jelenlegi káoszból és erről az útjáról nem térítheti el semmiféle provokáció sem.”

A május 17-i Giornale di Romát szemlézi a lap, amely hosszú interjút is közöl Bethlennel, aki kifejti, hogy a magyar kormány törekvése „megegyezik Mussoliniével, az olasz nép bálványozott vezérével, aki mindenekelőtt szintén a politikai és gazdasági belső konszolidációt írta ki zászlajára”.

A Giornale di Roma kijelenti: „Olaszországnak egyenesen létérdeke Magyarország támogatása és gazdasági rekonstrukciójának biztosítása, mert különben az Adriára gravitáló szláv népek a magyarság testén keresztül megteremthetnék egységüket. Végül igen meleg szavakkal emlékezik meg a magyarság szenvedéseiről, amelyeket a csehektől, a jugoszlávoktól és a románoktól kell eltűrnie.”

Aznap estebédet ad az olasz miniszterelnök magyar kollégája tiszteletére, majd rákövetkező nap ismét hosszas tanácskozást folytatnak. Május 19-én a Budapesti Hírlap idézi a Voce Republicanát, amely „A második Tisza Rómában cím alatt vezércikkben foglalkozik a magyar kérdéssel és fenntartás nélkül meghajlik Bethlen István gróf külpolitikai ügyessége előtt”.

Az olaszországi látogatásról és tárgyalássorozatról május 22-én adnak ki jelentést, amelyben az szerepel: „Mussolini biztosította gróf Bethlent, hogy a magyar kívánságokat a legnagyobb figyelemmel teszik vizsgálat tárgyává, s az olasz királyi kormány a lehetőség határain belül foglalkozni fog oly megoldás létrehozatalával, amely méltányos számításba veszi Magyarország elengedhetetlen gazdasági és pénzügyi szükségleteit, tiszteletben tartva egyszersmind a békeszerződésből folyó kötelezettségeket.”

A Budapesti Hírlap május 23-án arról számol be, hogy XI. Pius pápa a legnagyobb egyházi kitüntetést, a Pius-rend nagykeresztjét adományozta a magyar kormányfőnek. „A kitüntetéshez csatolt dekrétumban a pápa kijelenti, hogy ezzel a cselekvésével nem a gyakorlatnak hódol, hanem a miniszterelnök személye iránt érzett nagyrabecsülésének és Magyarország iránt érzett nagy szeretetének akarja jelét adni. Délután 6 órakor Bethlen István gróf miniszterelnök az új rendjellel ékesítve audiencián jelent meg a Vatikánban, ahol nagy dísszel fogadták. A pápai audiencia félóra hosszat tartott.”

XI. Pius pápa, László Fülöp festménye                                                    Forrás: Wikipédia

Közben a jóvátételi bizottság május 23-ra halasztott döntése előtt a kisantant országai mindent elkövetnek a számunkra negatív fejlemények előidézése érdekében. A Magyarország május 16-án azt közli: „Az a sajtókampány, amely a magyar kérdés körül az angol és francia sajtóban folyik, ma sem szünetelt.” Néhány angol és francia lap reflektál a kisantant híradásaira, „amelyek azt állítják, hogy a magyar költségvetés egyes tételei Magyarország titkos fegyverkezését titkolják el”. A Manchester Guardian figyelmeztet: „A jóvátételi bizottság meg fogja vizsgálni ezt az állítást, amely természetesen annál kevésbé felelhet meg a valóságnak, mert hiszen a költségvetés a bizottság előtt fekszik és mint ismeretes, Magyarországon teljes lehetetlenség az állami kiadások bármely tételét is eltitkolni.” A Magyarország szerint azonban a legfigyelemreméltóbb a Daily Cronicle vezércikke, amely élesen szembefordul a franciákkal és a kisantanttal, mivel szerinte „a jóvátételi bizottságban obstrukciót űznek, hogy meghiúsítsák az angol–olasz tervet, amely Magyarország javára szolgál”. A brit lap úgy véli, „Franciaország el van tökélve gáncsot vetni az angol kormány részéről jövő minden olyan támogatásnak, amely Európa valamely államát gazdaságilag talpra akarja állítani”. Értékelésük szerint „Angol parlamenti körökben élénk érdeklődést tanúsítanak Magyarország újjáépítése iránt és a brit kormánynak ezt a törekvését úgy fogják föl, hogy elhárító rendszabály akar lenni Franciaország igyekezetével szemben, amellyel a kisantant országainak határtalan fegyverkezési terveit támogatja”.

Május 24-én a Budapesti Hírlap címoldalán hozza: A jóvátételi bizottság nem zárkózik el a magyar kívánság teljesítése elől. Mint írják: nem utasítják el hazánknak a zálogjogok felfüggesztésére vonatkozó kérését, a felfüggesztés azonban csak ideiglenes lesz és csak bizonyos állami bevételekre fog vonatkozni. „A zálogjogok felfüggesztéséhez csak egy magyar részről bemutatandó kölcsöntervezet előterjesztése után fog hozzájárulni. A kölcsön egy részét a jóvátétel fizetésére kell fordítani.” Kikötik továbbá, hogy a békeszerződés minden pontját teljesítenünk kell, s ellenőrzésnek kell alávetnünk magunkat. Az ország pénzügyi-gazdasági helyzetének vizsgálatára továbbá bizottságot küldenek Magyarországra.

A Pesti Napló az árnyoldalakra is felhívja a figyelmet: „Első pillanatra is nyilvánvaló, hogy ez a döntés nem felel meg az optimisztikusabb várakozásoknak, és hogy amint Bethlen hazatérő útjában is jelezte ezt, hosszabb huzavonára kell elkészülnünk, míg gazdasági helyzetünknek külföldi kölcsönnel való orvoslása lehetővé válik.”

Bethlen István a Pesti Naplónak adott május 24-i interjújában úgy értékel: „Magyarország külpolitikai helyzete lényegesen megjavult azokhoz az időkhöz képest, amidőn a béketárgyalások alkalmából Párizsban időztek a magyar meghatalmazottak.” Ez szerinte elsősorban annak köszönhető: „a külföldnek az a benyomása Magyarországról, hogy a magyar kormány szilárd alapokon nyugszik, és hogy az ország belső rendjét minden körülmények között képes és akarja is fenntartani. Ezenkívül úgyszólván köztudatba ment át az, hogy a magyar nemzet erős nemzeti érzéstől áthatott nemzet, amely meghatározott célok felé öntudatosan halad.” Bethlen István úgy látja, tekintélyemelkedésünk annak is köszönhető, hogy nem ülünk fel a provokációknak. „Lassanként mindenütt tudatára ébrednek már annak, hogy ez az erős nacionalista érzéstől hevített ország nem hagyja magát ostoba módon provokációkkal beugratni. Egy olyan országnak pedig, amely igen nehéz helyzetekben meg tudta eddig állani a helyét anélkül, hogy kalandokba bocsátkozott volna, a presztízse csak nőhet a világ előtt. Ez az oka annak, hogy nagyobb presztízsünk van ma, mint két évvel ezelőtt, és hogy odakünn mindenütt megfelelő tisztelettel, szívesen fogadtak bennünket, úgyhogy én másról, mint jó impressziókról, ebben a tekintetben nem számolhatok be.”