Szélsőjobboldali puccskísérletet lepleznek le a hatóságok

Államellenes bűncselekmények gyanújával letartóztatnak mintegy húsz személyt, akik az Ébredő Magyarok Egyesületének tagjai. A sajtó szerint katonai szervezeteket akartak létesíteni, s puccsra készültek a kormány megbuktatására. Az ébredők rokonszenvtüntetést hirdetnek az olasz nagykövetséghez, amit nem engedélyez a rendőrség. Ólmosbottal támadja meg az ÉME egyik tisztségviselője a lakásán az egyik napilap felelős szerkesztőjét. Stromfeld Aurélt, a Vörös Hadsereg volt vezérkari főnökét, akit kommunista összeesküvés gyanúja miatt tartóztattak le, szabadlábra helyezik.

A T. Házban Kiss Menyhért képviselő exponálja magát az ügyben, s napirend előtti felszólalásában arról kérdezi a belügyminisztert: miután szerinte a letartóztatottak nem gyanúsíthatók semmiféle bűncselekménnyel, „hajlandó-e azonnal intézkedni a szabadon bocsátásuk iránt.” Rakovszky Iván tévedésnek nevezi, hogy ártatlanok volnának a letartóztatottak, mert „nagyon súlyos és nagyon komoly államellenes bűncselekménnyel vannak gyanúsítva, erre vonatkozóan objektív bizonyítékok állanak rendelkezésre, a nyomozás érdekében azonban többet nem hajlandó mondani.” Megjegyzi: Kiss képviselő „rossz szolgálatot tesz az Ébredő Magyarok Egyesületének is, mikor ok nélkül összefüggésbe hozza az egyesülettel a bűnügyet.” Hozzáteszi a lap: „A Ház a miniszter válaszát általános helyesléssel fogadta.”. 

Másnap a lap már azt közli: „Puccs készült a mai kormányzati rendszer megbuktatására”. A szeptember 2-i számban arról írnak: „sikerült megtudni, hogy a Molnár utcában letartóztatott fiatalemberek, akiknek legtöbbje az Ébredő Magyarok Egyesületének tagja, fantasztikus tervekkel átszőtt puccsot akartak végrehajtani a mai kormányzati rendszer megbuktatására. A puccs sikeres végrehajtásához vállalkozó szellemű fiatalembereket toboroztak, jórészt erdélyi menekülteket, akikkel elhitették azt is, hogy a toborzásnak és a puccs keresztülvitelének a kormányzati rendszer megbuktatásán felül messzebbmenő céljai vannak: az elszakított területeknek, legelsőbben Erdélynek a felszabadítása.” Az újság szerint a toborzás meglehetően sikeres volt, hiszen jelentős számú hiszékeny embert szedtek össze a puccs szervezői. A házkutatások alkalmával a detektívek megtalálják a toborzást elrendelő okmányt is, ám azt még nem lehet megállapítani, hogy ki bocsátotta ki. 

A Pesti Napló szeptember 2-án arról ad hírt, hogy az ÉME Sörház utcai székházában megtalálták azt a blankettát, ami egyértelműen bizonyítja az ébredők szerepét a szervezésben. „A rendőrségnek a szervezők utáni kutatása mégsem maradt eredménytelen. […] megtalálták azokat a nyomtatványokat, amelyeket a belépők írtak alá. A nyomtatvány az Ébredő Magyarok Egyesületének blankettája volt, amelyen csupán annyit változtattak, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének a nevét áthúzták és fölébe írták, hogy az aláíró a toborzott csapatba lép be.” Arra is találtak egy írásos utasítást, hogy miként és kik között kell toborozni. „Eszerint a toborzás az egyetemi ifjúság között kezdendő meg, azután a Duna–Tisza közti gazdáknál folytatandó, sőt olyan tanács is foglaltatik ebben az írásban, hogy a toborzás érdekében más irányokban is kíséreljék meg az agitációt.” A nyomozás felfedi, hogy a toborzás végrehajtója egy bizonyos Apor Viktor egykori főhadnagy volt. 

Egy nap múlva a rendőrség hivatalos jelentést ad ki az ébredők akciója körüli nyomozásról. A Budapesti Hírlap szeptember 5-én továbbra is puccskísérletként aposztrofálja a tiltott toborzást, s ismerteti a dokumentumot, amely szerint megállapítást nyert, hogy „ennek a gyülekezetnek a vezetője Apor-Vogel Viktor leszerelt népfölkelő főhadnagy, az ÉME nemzetvédelmi osztálynak tagja, aki ellen a miskolci büntetőtörvényszéknél megvesztegetés bűntette miatt bűnvádi eljárás folyik, s a vizsgálati fogság után feltételes szabadságon van. Apor-Vogel Viktor saját beismerése szerint is a vendéglőben elfogott társaival csapatot gyűjtött és 41 embert toborzott be. A toborzás célja eddigelé határozottan megállapítható nem volt.” Apor-Vogelen kívül végül heten kerülnek előzetes letartóztatásba, s őket átadják az ügyészségnek. Arról is beszámolnak: „A kihallgatások azonban még folynak a főkapitányságon, hogy a tanúk és a gyanúsítottak vallomásából pontosan megállapítsák a toborzás céljait.” 

Károlyi-palota, volt olasz nagykövetség, ma Pollack Mihály tér 10.                                                  Forrás: Kitervezte.hu

A Pesti Napló szeptember 7-én arról számol be, hogy az ébredők rokonszenvtüntetését az olasz nagykövetség előtt nem engedélyezi a rendőrség. A terv szerint az ÉME székháza előtt akartak gyülekezni, hogy onnan átmenjenek az Eszterházy utcai követségi épület elé, ahol egy küldöttség ment volna fel a nagykövethez, Castagneto herceghez. A hatóság nem engedélyezi „az ébredőknek ebből az alkalomból kiadandó plakátjának a kiragasztását sem.” A falragasz szövegét idézi a lap: „Belső ellenségünk, a destrukció, szövetkezve külső ellenségeinkkel, a megalázás külpolitikáját hirdeti úgy a sajtóban, mint a magyar szellemben és az olasz hatalommal szemben a bitorló kisantant lábai elé borul.” 

Közben éppen az ébredők akcióját ürügyül használva támadást indítanak az ország ellen Prágából. A Budapesti Hírlap Cseh sajtóhadjárat címmel szeptember 6-án a Prager Pressét idézi, amely fenyegetően azt írja: „Arra kívánjuk figyelmeztetni a magyar kormányt most, mikor újabb jelét adta annak, hogy az ébredő magyarokkal szemben gyönge és nem mer ellenük fellépni, hogy Genfben még nincs elrendezve a magyar ügy.” Leszögezik: nincs szanálás konszolidálás nélkül. A Ceské Slovo pedig így ír: „Ismét bebizonyosodott, hogy mennyire jogosultak a kisantant követelései.” A Tribuna úgy vélekedik: „a magyar kölcsön kilátásai nyilvánvalóan kezdenek rosszabbodni. Genfben csak előkészítő ülés lesz és a Népszövetség a magyar kölcsönnel nem fog hivatalosan foglalkozni. Az Ébredő Magyarok annyira komplikálják Magyarország belső viszonyait, hogy emiatt a gazdasági talpraállás kilátástalan.” 

Példátlan sajtóellenes atrocitásról számol be Az Est szeptember 4-én „Ólmosbottal támadták meg lakásán az Új Nemzedék felelős szerkesztőjét” címmel. Arról írnak, hogy Márffy József, az Ébredő Magyarok IX. kerületi csoportjának vezetője Cavallier Józsefet támadta meg, mert a napilap szerkesztője ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor igazítja helyre egy rá vonatkozó cikknek Márffyt illető állításait, ha az ügyészségen kiderül az ártatlansága. Az ébredő vezető ezután kereste fel ólmosbottal felszerelkezve a szerkesztőt otthonában, ám a családtagok közbeléptek. Maga az Uj Nemzedék azt közli szeptember 4-én: „A támadót megfékezése után átadták a rendőrségnek, amely könnyű testi sértés és életveszedelmes fenyegetés miatt indított ellene eljárást.” A lap mérsékelt hangnemben úgy ír: „Ezt a támadást természetesen nem írhatjuk az Ébredő Magyarok Egyesületének rovására, amelyben rengeteg jóhiszemű, jó szándékú és tisztességes ember tömörült. De végre itt az ideje, hogy a vezetőség nyíltan és őszintén megbélyegezze azt a söpredéket, amely tagjai sorába lopakodott és hol ekrazittal, hol ólmosbottal és más gyilkoló szerszámokkal sodorja veszedelembe a közbiztonságot és az országot.” 

Stromfeld Aurélt szabadlábra helyezték ― adja hírül Az Est szeptember 2-án. Azt írják a kommün alatti magyar, úgynevezett Vörös Hadsereg vezérkari főnökéről, hogy kommunista összeesküvés gyanúja miatt tartóztatták le tíz társával együtt, s ellenük a királyi ügyészség az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló bűntett miatt nyújtott be vádiratot. A budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsa kétnapos tárgyalást követően azonban a volt monarchiabeli vezérkari ezredes és társai ügyében egyedül Chrepka Jánost helyezte vád alá. „Stromfeld Aurélt és mindazokat, akiket vétség miatt tartottak őrizetben, azonnal szabadlábra helyezték, amibe a királyi ügyészség belenyugodott.”