Újból az úgynevezett ébredő magyarok ügyei tartják lázban a közvéleményt, amikor többeket letartóztatnak a soraikból. A Budapesti Hírlap szeptember elsején közli: „Tegnap éjszaka a rendőrség nagyobb arányú és következéseiben igen komoly természetű bűncselekmény előkészületeit leplezte le. Az Ébredő Magyarok Egyesületének több alkalmazottja van súlyosan kompromittálva az ügyben, amelynek kusza részletei még egyáltalában nincsenek tisztázva. Annyit máris megállapított a rendőrség tegnapi és mai nyomozása, hogy államellenes bűncselekmények előkészítéséről volt szó, amelyeknek sötét politikai háttere van.”
Kiderül, hogy a hatóságok már készültek a rajtaütésre. „Az egész ügy leleplezését megelőzően nagyobb szabású tanácskozás volt a főkapitányságon Rakovszky Iván belügyminiszter és Marinovich Jenő főkapitány között és ezután indult meg az eljárás. Ma délelőtt a rendőrség vezetői szintén hosszabb tanácskozást tartottak a továbbnyomozás megvitatása céljából, este pedig nagy rendőri készültséggel megszállották az ébredők Sörház utcai székházát, ott házkutatást tartottak és számos iratot vittek el.”
A lap az előzményeket is ismerteti. „Tegnap este nyolc óra tájban a Molnár utca 8. számú házat, amelyben Tapcsagics Mujaga, népies nevén »Csicsó bácsi« korcsmája volt, nagyszámú rendőri készültség vette körül.” Az akcióban 18 rendőr, valamint több kerületi és belügyminisztériumi detektív vett részt. A vendéglőben tartózkodó, harci eszközökkel felfegyverzett társaságra váratlanul csaptak le. „Kilenc órakor a rendőrök megrohanták a korcsmát és a benn tartózkodó 30-40 embert igazolásra szólították föl. Az egyik asztalnál mintegy tizenöt ember ült, fiatalemberek ólmosbotokkal és bikacsökökkel felszerelve és több iparos külsejű ember.” Közülük tizenkét személyt állítottak elő a Szerb utcai rendőrkapitányságra. Ezután az ÉME alkalmazottai közül ketten a kapitányságra futottak, hogy közbenjárjanak elfogott társaik érdekében, ám ezeket is azonnal őrizetbe vették, s mint gyanúsítottakat, őket is kihallgatták. A letartóztatottak nevét is nyilvánosságra hozzák és közlik: „Az elfogottak ellen az a vád, hogy körülbelül hat hét óta bizonyos politikai célokra jogtalan toborzást végeznek. Katonai szervezeteket akarnak létesíteni, amelyekkel az állami és társadalmi rendet veszedelmeztetik, továbbá fegyvereket és egyéb anyagokat gyűjtenek. A vallomásokból kiderült, hogy a főváros valamennyi kerületében rendszeresen toboroztak állás nélküli fiatalembereket, alakulatok szervezése céljából, amelyek állítólag irredenta irányú tevékenységet is folytattak volna.” Bejelentik: húsz személyt állítottak elő, s a rendőrség sok helyen házkutatást is tartott. Andréka Károly főkapitány-helyettes bejelenti, hogy a rendőrség az Ébredő Magyarok Egyesületének belvárosi, Sörház utcai székházában házkutatást tartott. A Budapesti Hírlap azt írja: a házkutatás több órán keresztül tartott. „A rendőrség közben megszállotta az egész épületet és megerősített rendőrszemek állottak a ház előtt. A rendőrségnek a munkája főképpen az volt, hogy megállapítsa: milyen szerepe volt az Ébredő Magyarok Egyesületének a tegnap őrizetbe helyezett ÉME-tisztviselők tervezett bűncselekményével kapcsolatosan.” Bővebb tájékoztatást nem adnak a hatóságok, ám annyit elárulnak: „nagy mennyiségű iratot, jegyzőkönyvet, levelet foglalt le a rendőrség, amelyeknek az áttanulmányozását még a mai napon megkezdték a főkapitányságon.”
A T. Házban Kiss Menyhért képviselő exponálja magát az ügyben, s napirend előtti felszólalásában arról kérdezi a belügyminisztert: miután szerinte a letartóztatottak nem gyanúsíthatók semmiféle bűncselekménnyel, „hajlandó-e azonnal intézkedni a szabadon bocsátásuk iránt.” Rakovszky Iván tévedésnek nevezi, hogy ártatlanok volnának a letartóztatottak, mert „nagyon súlyos és nagyon komoly államellenes bűncselekménnyel vannak gyanúsítva, erre vonatkozóan objektív bizonyítékok állanak rendelkezésre, a nyomozás érdekében azonban többet nem hajlandó mondani.” Megjegyzi: Kiss képviselő „rossz szolgálatot tesz az Ébredő Magyarok Egyesületének is, mikor ok nélkül összefüggésbe hozza az egyesülettel a bűnügyet.” Hozzáteszi a lap: „A Ház a miniszter válaszát általános helyesléssel fogadta.”.
Másnap a lap már azt közli: „Puccs készült a mai kormányzati rendszer megbuktatására”. A szeptember 2-i számban arról írnak: „sikerült megtudni, hogy a Molnár utcában letartóztatott fiatalemberek, akiknek legtöbbje az Ébredő Magyarok Egyesületének tagja, fantasztikus tervekkel átszőtt puccsot akartak végrehajtani a mai kormányzati rendszer megbuktatására. A puccs sikeres végrehajtásához vállalkozó szellemű fiatalembereket toboroztak, jórészt erdélyi menekülteket, akikkel elhitették azt is, hogy a toborzásnak és a puccs keresztülvitelének a kormányzati rendszer megbuktatásán felül messzebbmenő céljai vannak: az elszakított területeknek, legelsőbben Erdélynek a felszabadítása.” Az újság szerint a toborzás meglehetően sikeres volt, hiszen jelentős számú hiszékeny embert szedtek össze a puccs szervezői. A házkutatások alkalmával a detektívek megtalálják a toborzást elrendelő okmányt is, ám azt még nem lehet megállapítani, hogy ki bocsátotta ki.
A Pesti Napló szeptember 2-án arról ad hírt, hogy az ÉME Sörház utcai székházában megtalálták azt a blankettát, ami egyértelműen bizonyítja az ébredők szerepét a szervezésben. „A rendőrségnek a szervezők utáni kutatása mégsem maradt eredménytelen. […] megtalálták azokat a nyomtatványokat, amelyeket a belépők írtak alá. A nyomtatvány az Ébredő Magyarok Egyesületének blankettája volt, amelyen csupán annyit változtattak, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének a nevét áthúzták és fölébe írták, hogy az aláíró a toborzott csapatba lép be.” Arra is találtak egy írásos utasítást, hogy miként és kik között kell toborozni. „Eszerint a toborzás az egyetemi ifjúság között kezdendő meg, azután a Duna–Tisza közti gazdáknál folytatandó, sőt olyan tanács is foglaltatik ebben az írásban, hogy a toborzás érdekében más irányokban is kíséreljék meg az agitációt.” A nyomozás felfedi, hogy a toborzás végrehajtója egy bizonyos Apor Viktor egykori főhadnagy volt.
Egy nap múlva a rendőrség hivatalos jelentést ad ki az ébredők akciója körüli nyomozásról. A Budapesti Hírlap szeptember 5-én továbbra is puccskísérletként aposztrofálja a tiltott toborzást, s ismerteti a dokumentumot, amely szerint megállapítást nyert, hogy „ennek a gyülekezetnek a vezetője Apor-Vogel Viktor leszerelt népfölkelő főhadnagy, az ÉME nemzetvédelmi osztálynak tagja, aki ellen a miskolci büntetőtörvényszéknél megvesztegetés bűntette miatt bűnvádi eljárás folyik, s a vizsgálati fogság után feltételes szabadságon van. Apor-Vogel Viktor saját beismerése szerint is a vendéglőben elfogott társaival csapatot gyűjtött és 41 embert toborzott be. A toborzás célja eddigelé határozottan megállapítható nem volt.” Apor-Vogelen kívül végül heten kerülnek előzetes letartóztatásba, s őket átadják az ügyészségnek. Arról is beszámolnak: „A kihallgatások azonban még folynak a főkapitányságon, hogy a tanúk és a gyanúsítottak vallomásából pontosan megállapítsák a toborzás céljait.”
A Pesti Napló szeptember 7-én arról számol be, hogy az ébredők rokonszenvtüntetését az olasz nagykövetség előtt nem engedélyezi a rendőrség. A terv szerint az ÉME székháza előtt akartak gyülekezni, hogy onnan átmenjenek az Eszterházy utcai követségi épület elé, ahol egy küldöttség ment volna fel a nagykövethez, Castagneto herceghez. A hatóság nem engedélyezi „az ébredőknek ebből az alkalomból kiadandó plakátjának a kiragasztását sem.” A falragasz szövegét idézi a lap: „Belső ellenségünk, a destrukció, szövetkezve külső ellenségeinkkel, a megalázás külpolitikáját hirdeti úgy a sajtóban, mint a magyar szellemben és az olasz hatalommal szemben a bitorló kisantant lábai elé borul.”
Közben éppen az ébredők akcióját ürügyül használva támadást indítanak az ország ellen Prágából. A Budapesti Hírlap Cseh sajtóhadjárat címmel szeptember 6-án a Prager Pressét idézi, amely fenyegetően azt írja: „Arra kívánjuk figyelmeztetni a magyar kormányt most, mikor újabb jelét adta annak, hogy az ébredő magyarokkal szemben gyönge és nem mer ellenük fellépni, hogy Genfben még nincs elrendezve a magyar ügy.” Leszögezik: nincs szanálás konszolidálás nélkül. A Ceské Slovo pedig így ír: „Ismét bebizonyosodott, hogy mennyire jogosultak a kisantant követelései.” A Tribuna úgy vélekedik: „a magyar kölcsön kilátásai nyilvánvalóan kezdenek rosszabbodni. Genfben csak előkészítő ülés lesz és a Népszövetség a magyar kölcsönnel nem fog hivatalosan foglalkozni. Az Ébredő Magyarok annyira komplikálják Magyarország belső viszonyait, hogy emiatt a gazdasági talpraállás kilátástalan.”
Példátlan sajtóellenes atrocitásról számol be Az Est szeptember 4-én „Ólmosbottal támadták meg lakásán az Új Nemzedék felelős szerkesztőjét” címmel. Arról írnak, hogy Márffy József, az Ébredő Magyarok IX. kerületi csoportjának vezetője Cavallier Józsefet támadta meg, mert a napilap szerkesztője ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor igazítja helyre egy rá vonatkozó cikknek Márffyt illető állításait, ha az ügyészségen kiderül az ártatlansága. Az ébredő vezető ezután kereste fel ólmosbottal felszerelkezve a szerkesztőt otthonában, ám a családtagok közbeléptek. Maga az Uj Nemzedék azt közli szeptember 4-én: „A támadót megfékezése után átadták a rendőrségnek, amely könnyű testi sértés és életveszedelmes fenyegetés miatt indított ellene eljárást.” A lap mérsékelt hangnemben úgy ír: „Ezt a támadást természetesen nem írhatjuk az Ébredő Magyarok Egyesületének rovására, amelyben rengeteg jóhiszemű, jó szándékú és tisztességes ember tömörült. De végre itt az ideje, hogy a vezetőség nyíltan és őszintén megbélyegezze azt a söpredéket, amely tagjai sorába lopakodott és hol ekrazittal, hol ólmosbottal és más gyilkoló szerszámokkal sodorja veszedelembe a közbiztonságot és az országot.”
Stromfeld Aurélt szabadlábra helyezték ― adja hírül Az Est szeptember 2-án. Azt írják a kommün alatti magyar, úgynevezett Vörös Hadsereg vezérkari főnökéről, hogy kommunista összeesküvés gyanúja miatt tartóztatták le tíz társával együtt, s ellenük a királyi ügyészség az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló bűntett miatt nyújtott be vádiratot. A budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsa kétnapos tárgyalást követően azonban a volt monarchiabeli vezérkari ezredes és társai ügyében egyedül Chrepka Jánost helyezte vád alá. „Stromfeld Aurélt és mindazokat, akiket vétség miatt tartottak őrizetben, azonnal szabadlábra helyezték, amibe a királyi ügyészség belenyugodott.”
