Lujza 2024. március 2.
logo
Ez történt száz éve

Vádat emelnek a csongrádi terroristák ellen

Megyeri Dávid
2024.01.12. 03:22 2024.01.12. 08:16
Vádat emelnek a csongrádi terroristák ellen

Metsző kritikával illeti gróf Károlyi Imre a puccsal hatalomra került Károlyi Mihály könyvét. Szerinte a szerző a saját őseit, családját is bármikor kész kedvezőtlen színben feltüntetni. Kétségbe vonja, hogy azt maga a volt forradalmi kormányfő írta, mivel nem tud helyesen írni magyarul. A csongrádi véres merényletet követően a kormány elhatározza, hogy a robbanóanyagok rejtegetőinek megbüntetéséről terjeszt legközelebb törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé. Az alattomos, több emberéletet követelő terrorcselekmény ébredő elkövetői vallomást tesznek. Bethlen István miniszterelnök beszámol a T. Házban a külföldi kölcsönről folytatott tárgyalások fejleményeiről.

Károlyi Mihály egykori forradalmi, államcsínnyel hatalomra jutott miniszterelnök és köztársasági elnök az Egy egész világ ellen című kötetéről ír recenziót a 8 Órai Ujság január elsejei számában gróf Károlyi Imre. A Reflexiók Károlyi Mihály könyvéhez címmel megjelenő cikk felütése tartalmazza a szerző tömör, lényegre törő értékítéletét: „Tisztességes gondolkozású és épeszű magyar embert undorral vegyes harag és szégyenérzés kell hogy eltöltsön, mikor ezt a könyvet olvassa. Undor lesz a predomináns érzés. Ennek az embernek ült fel a nemzet túlnyomó része és ennek az embernek a kezébe tette le sorsának irányítását, nemzeti létének talán legkritikusabb pillanatában.” Károlyi Imre szerint ennél nincs szégyenletesebb fejezete a magyar történelemnek. Maga a könyv pedig annyira hű képet nyújt írója öntelt, hiányos felelősségérzetének, szereplési vágyának, perverz gondolkodásmódjának, hogy „Magyarországon belül aligha tehet kárt nemzeti szempontból és a forgalombahozataltól való eltiltás szerintem fölösleges volt”. Kitér rá, miért használja Károlyi Mihály esetében az „állítólagos író” kitételt. Mivel ő szolgáltathatta hozzá hazugságok tömegével, zavaros gondolataival az anyagot, ám „az egészet átfésülnie, sajtó alá rendeznie voltképpen megírnia olyan valakinek kellett, aki magát értelmesen és helyesen tudja kifejezni”. A puccsal hatalomra került volt államfő ugyanis „grammatikailag és ortographice helyesen írni egy nyelven sem tud, magyarul sem”. Károlyi Imre szerint a másik Károlyi saját családját is képes hamisan negatív megvilágításba helyezni. „Jellemző rá nézve, hogy vörös fonalként húzódik végig könyvében az a teljesen pathologikus jelenség: a saját fészkébe való belérondítás; saját fajtájának, osztályának, őseinek, családjának, családi tradícióinak ócsárlása, kifigurázása, piszkolása.” Saját őseit, családját is bármikor kész kedvezőtlen színben feltüntetni. „A szatmári békét megkötő Károlyi Sándorról példának okáért éppoly jól tudja ő, mint én, hogy soha semmiféle donációt nem kapott József császártól, hogy családunkban egyáltalában soha nem volt semmiféle »donációs« birtok, mégis tetszik neki ennek ellenkezőjét állítani, mert ez feltűnési vágyának, népszerűséghajhászásának, állítólagosan veleszületett hiperdemokratikus hajlamainak és gondolkozásának így felel meg jobban.” A cikkíró szerint a képmutatást magas szinten műveli Károlyi Mihály. „Ő soha nem vette észre azt a hihetetlen hipokrízist, amely állítólag meggyőződésként hirdetett elvei, világnézete és valóságos életmódja között fönnállott. […] Ruhatárával egy fél városrész lakosságát lehetett volna felruházni. Amire csak kedve támadt, arra sohasem sajnálta olvasatlanul szórni a pénzt. […] heteken át kártyázott a Nemzeti Kaszinóban minden éjszakán át milliókban és onnét ment záróra után, dolgavégeztekor állítólagos meggyőződését hirdetni és vakondmunkáját folytatni.” A gróf a másik Károlyi személyiségét is elemzi. „Testileg, szellemileg és jellembelileg teljesen degenerált, defekt egyéniség. […] Mérhetetlenül hiú természete feltűnésre, szereplésre késztette őt elsősorban és mindenek fölött. Ennek kielégítésére minden mód, minden eszköz megfelelt.” Politikai kaméleonként jellemzi rokonát. „Politikai pályafutását elkezdte mint szabadelvű-párti képviselőjelölt, azután agrár-konzervatív OMGE-elnök.” Ezt a pozícióját azonban nem magának köszönhette, hanem annak, hogy nagybátyjuk, Károlyi Sándor törekvései folytatójának hitték. „Jóformán átmenet nélkül csapott át egyre radikálisabb elveket valló Justh-pártivá egyszerűen azért, mert ezen az oldalon bővebben volt része az általa annyira igényelt körülhízelgésben. Ha ezt megkapta volna a másik oldalon, talán megmaradt volna a megkezdett politikai csapáson. Így azonban egyre balfelé tolódott, úgyhogy a háborút közvetlenül megelőző években már tulajdonképpen szocialista nézetei voltak.” 

Gróf Károlyi Imre. Forrás: Wikipédia

A kormány lépéseket tesz a nagy felháborodást kiváltott csongrádi merényletet követően. Karácsonykor ugyanis ― mint megírtuk ― egy polgári rendezvényre, a városi izraelita nőegylet báljára – amelyen az egész lakosság, felekezeti hovatartozástól függetlenül hagyományosan részt vett – bombát dobtak. Az Est január 6-án Statárium a bombamerényletekre című cikkében ad hírt a kormányülésről. „A minisztertanácson elsősorban Nagy Emil igazságügy-miniszter bemutatta azt a törvényjavaslatot, amelyet a robbanóanyagok rejtegetőinek megbüntetéséről terjeszt legközelebb a nemzetgyűlés elé. Értesülésünk szerint súlyos büntetés vár ezeknek az anyagoknak a rejtegetőire. Ezen kívül a statáriumot kiterjesztik a bombamerénylőkre is.” A köztisztviselőkkel kapcsolatban szintén szigorításokat terveznek. Mint írják, „a minisztertanács egy korábbi rendeletre hivatkozva elhatározta, hogy mostantól kezdve szigorúbban ellenőrizteti azt, vajon nincsenek-e tisztviselők, akik tagjai volnának olyan egyesületeknek, amelyek tagjaikat külön eskü letételére kötelezik. Ugyancsak az említett rendelet tiltotta meg a tisztviselőknek azt is, hogy titkos egyesület tagjai legyenek.” Az ellenőrzés úgy fog megtörténni, hogy „az állam minden tisztviselője tartozik bejelenteni felettes hatóságának, hogy mely egyesületnek a tagja. Ezeket a bejelentéseket sürgősen felül fogják vizsgálni, azokra a tisztviselőkre pedig súlyos megtorlás vár, akik valamely tagságukat elmulasztanák bejelenteni.” 

Közben befejezéséhez közeledik a csongrádi bombamerénylet nyomozása a január 9-i sajtóbeszámolók szerint. Még a január elsejei Az Est közölte, hogy az alattomos, több emberéletet követelő terrorcselekmény fajvédő elkövetői vallomást tettek. A kilenc merénylő közül Sinkó László 24 éves helybeli gazdalegény volt az, aki a gránátot bedobta a Magyar Király szálloda első emeleti báltermének ablakán, Bölönyi Miklós foglalkozás nélküli tanította ki a gránát kezelésére, ám az értelmi szerző Piroska János tartalékos főhadnagy volt, aki szüleihez érkezett haza. A lap szerint egy tanú elmondta: „A beavatottak rögtön a bűntény megtörténtekor tudták, hogy a Piroska testvérek és barátaik követték el a merényletet. A nyomozás ebben az irányban kezdődött, s mindjárt lefogták az egész társaságot, amelynek tagjai az Ébredő Magyarok Egyesülete csongrádi szervezetének tevékeny terroristái.” 

A Magyarország január 10-én már közli, hogy egy fő, Zubek Mihály kivételével elutasítja Piroska János és György, Kasztel Sándor és Bölönyi Miklós fellebbezését, és elrendeli további fogvatartásukat. A szegedi ügyészségen beterjeszti Balázs Sándor ügyész a vádindítványt, amelynek értelmében „Sinkó Lászlót és Bölönyi Miklóst gyilkosság bűntettének tettestársaiként vádolta meg, a többi hat gyanúsítottat pedig mint gyilkosság bűntettének bűnsegédi bűnrészeseit. Mind a nyolc vádlott ellen vádat emelt 24 rendbeli gyilkosság bűntettének kísérlete miatt, a vádindítvány 3. pontja szerint pedig gyilkosságra való szövetkezés bűntette címén is vádat emelt a nyolc gyanúsított ellen.” 

Bethlen István miniszterelnök beszámol a T. Házban a külföldön folytatott kormányzati kölcsöntárgyalások fejleményeiről. Arról beszél a sajtóhíradások szerint, hogy a majdani tranzakciónak nincsenek titkos feltételei, szabadon köthetünk kereskedelmi szerződéseket, s a jegybank a kormánytól független és autonóm szervezet lesz, valamint hogy az általunk fizetendő jóvátételről egy másik kölcsön hivatott majd gondoskodni. A Pesti Hírlap úgy értékel január 9-én, hogy kinyitották az ország előtt a jövő kapuját, és a kölcsön a „kapupénz”. Azt írják: „Az antant jelölte ki, s a külföldi kölcsön tövisekkel, durva göröngyökkel rakta tele ezt az utat, melyet lerongyoltan, meztelen lábbal kell járhatóvá kitaposnunk, s a fejünkkel kell lehengerelni. Senkinek se tetszhetik az a távlat, amit a külföldi kölcsön előttünk megnyit. De amint budapesti irodalmi nyelven szokták mondani: »le kell nyelni a békát«. Föl fogjuk venni a kölcsönt, bár elegendőnek se tartjuk, s a feltételei is kellemetlenek. Bethlen miniszterelnök ma részletesen beszámolt, s bár határozatot a nemzetgyűlés a dolog természeténél fogva nem hozhatott, körülbelül tisztában lehetünk a történendőkkel.” A lap mérlegeli az előnyöket és hátrányokat. „Mit tagadjuk? Bizony beleavatkozik a külföld egy kicsit Magyarország belügyeibe. De erre már a trianoni szerződés is jogot ad. A katonai ellenőrzéstől kölcsön nélkül sem szabadulunk. A pénzügyi biztos kiküldése csak gyakoribbá teszi az ellenőrzést, hogy a hasunkba lássanak.” 

 

 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.