Vádat emelnek a csongrádi terroristák ellen

Metsző kritikával illeti gróf Károlyi Imre a puccsal hatalomra került Károlyi Mihály könyvét. Szerinte a szerző a saját őseit, családját is bármikor kész kedvezőtlen színben feltüntetni. Kétségbe vonja, hogy azt maga a volt forradalmi kormányfő írta, mivel nem tud helyesen írni magyarul. A csongrádi véres merényletet követően a kormány elhatározza, hogy a robbanóanyagok rejtegetőinek megbüntetéséről terjeszt legközelebb törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé. Az alattomos, több emberéletet követelő terrorcselekmény ébredő elkövetői vallomást tesznek. Bethlen István miniszterelnök beszámol a T. Házban a külföldi kölcsönről folytatott tárgyalások fejleményeiről.

Gróf Károlyi Imre. Forrás: Wikipédia

A kormány lépéseket tesz a nagy felháborodást kiváltott csongrádi merényletet követően. Karácsonykor ugyanis ― mint megírtuk ― egy polgári rendezvényre, a városi izraelita nőegylet báljára – amelyen az egész lakosság, felekezeti hovatartozástól függetlenül hagyományosan részt vett – bombát dobtak. Az Est január 6-án Statárium a bombamerényletekre című cikkében ad hírt a kormányülésről. „A minisztertanácson elsősorban Nagy Emil igazságügy-miniszter bemutatta azt a törvényjavaslatot, amelyet a robbanóanyagok rejtegetőinek megbüntetéséről terjeszt legközelebb a nemzetgyűlés elé. Értesülésünk szerint súlyos büntetés vár ezeknek az anyagoknak a rejtegetőire. Ezen kívül a statáriumot kiterjesztik a bombamerénylőkre is.” A köztisztviselőkkel kapcsolatban szintén szigorításokat terveznek. Mint írják, „a minisztertanács egy korábbi rendeletre hivatkozva elhatározta, hogy mostantól kezdve szigorúbban ellenőrizteti azt, vajon nincsenek-e tisztviselők, akik tagjai volnának olyan egyesületeknek, amelyek tagjaikat külön eskü letételére kötelezik. Ugyancsak az említett rendelet tiltotta meg a tisztviselőknek azt is, hogy titkos egyesület tagjai legyenek.” Az ellenőrzés úgy fog megtörténni, hogy „az állam minden tisztviselője tartozik bejelenteni felettes hatóságának, hogy mely egyesületnek a tagja. Ezeket a bejelentéseket sürgősen felül fogják vizsgálni, azokra a tisztviselőkre pedig súlyos megtorlás vár, akik valamely tagságukat elmulasztanák bejelenteni.” 

Közben befejezéséhez közeledik a csongrádi bombamerénylet nyomozása a január 9-i sajtóbeszámolók szerint. Még a január elsejei Az Est közölte, hogy az alattomos, több emberéletet követelő terrorcselekmény fajvédő elkövetői vallomást tettek. A kilenc merénylő közül Sinkó László 24 éves helybeli gazdalegény volt az, aki a gránátot bedobta a Magyar Király szálloda első emeleti báltermének ablakán, Bölönyi Miklós foglalkozás nélküli tanította ki a gránát kezelésére, ám az értelmi szerző Piroska János tartalékos főhadnagy volt, aki szüleihez érkezett haza. A lap szerint egy tanú elmondta: „A beavatottak rögtön a bűntény megtörténtekor tudták, hogy a Piroska testvérek és barátaik követték el a merényletet. A nyomozás ebben az irányban kezdődött, s mindjárt lefogták az egész társaságot, amelynek tagjai az Ébredő Magyarok Egyesülete csongrádi szervezetének tevékeny terroristái.” 

A Magyarország január 10-én már közli, hogy egy fő, Zubek Mihály kivételével elutasítja Piroska János és György, Kasztel Sándor és Bölönyi Miklós fellebbezését, és elrendeli további fogvatartásukat. A szegedi ügyészségen beterjeszti Balázs Sándor ügyész a vádindítványt, amelynek értelmében „Sinkó Lászlót és Bölönyi Miklóst gyilkosság bűntettének tettestársaiként vádolta meg, a többi hat gyanúsítottat pedig mint gyilkosság bűntettének bűnsegédi bűnrészeseit. Mind a nyolc vádlott ellen vádat emelt 24 rendbeli gyilkosság bűntettének kísérlete miatt, a vádindítvány 3. pontja szerint pedig gyilkosságra való szövetkezés bűntette címén is vádat emelt a nyolc gyanúsított ellen.” 

Bethlen István miniszterelnök beszámol a T. Házban a külföldön folytatott kormányzati kölcsöntárgyalások fejleményeiről. Arról beszél a sajtóhíradások szerint, hogy a majdani tranzakciónak nincsenek titkos feltételei, szabadon köthetünk kereskedelmi szerződéseket, s a jegybank a kormánytól független és autonóm szervezet lesz, valamint hogy az általunk fizetendő jóvátételről egy másik kölcsön hivatott majd gondoskodni. A Pesti Hírlap úgy értékel január 9-én, hogy kinyitották az ország előtt a jövő kapuját, és a kölcsön a „kapupénz”. Azt írják: „Az antant jelölte ki, s a külföldi kölcsön tövisekkel, durva göröngyökkel rakta tele ezt az utat, melyet lerongyoltan, meztelen lábbal kell járhatóvá kitaposnunk, s a fejünkkel kell lehengerelni. Senkinek se tetszhetik az a távlat, amit a külföldi kölcsön előttünk megnyit. De amint budapesti irodalmi nyelven szokták mondani: »le kell nyelni a békát«. Föl fogjuk venni a kölcsönt, bár elegendőnek se tartjuk, s a feltételei is kellemetlenek. Bethlen miniszterelnök ma részletesen beszámolt, s bár határozatot a nemzetgyűlés a dolog természeténél fogva nem hozhatott, körülbelül tisztában lehetünk a történendőkkel.” A lap mérlegeli az előnyöket és hátrányokat. „Mit tagadjuk? Bizony beleavatkozik a külföld egy kicsit Magyarország belügyeibe. De erre már a trianoni szerződés is jogot ad. A katonai ellenőrzéstől kölcsön nélkül sem szabadulunk. A pénzügyi biztos kiküldése csak gyakoribbá teszi az ellenőrzést, hogy a hasunkba lássanak.”