Elhárított szuverenitáscsorbítási kísérletek

A szocialista szakszervezetek kongresszusán a vezetőség kemény kritikát kap, a parlamenti frakciót lemondásra szólítják föl. A sajtóban emlékeztetnek: az ország összeomlása tette tönkre a magyar munkásságot, amelynek néhány vezérük volt a fő okozója. Az állam pénzügyi rendbetételét célzó javaslatok ellen a szocialisták és a fajvédők harcot hirdetnek, akik lapvélemények szerint nem is különböznek annyira egymástól. Bethlen István miniszterelnök a gazdasági élet újjászületését várja a szanálási programtól.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A régi képviselőház a mai Bródy Sándor utcában, ma Budapesti Olasz Kultúrintézet  (Forrás: Wikipédia)

Az április 2-ai 8 Órai Ujság rámutat: azok, akik a kongresszuson a munkásság gazdasági helyzetét sötét színekkel festették le, „megfeledkeztek róla, hogy az ipari munkásságnál hasonlíthatatlanul nehezebb helyzetben tengődik a magyar középosztály túlnyomó többsége, a szellemi pályák mártírjai, a háború, az összeomlás, a forradalmak legtöbbet szenvedett áldozatai.” 

Eközben a külföldi kölcsönhöz kapcsolódó úgynevezett szanálási javaslatokat tárgyalja a T. Ház, ellenzéki össztűzben. A 8 Órai Ujság április 3-án arról ír: „Most már kétségtelen, hogy a kormányt támogató pártok mellett az ellenzéki pártok egy tekintélyes része is hajlandó a javaslatok sima és gyors letárgyalását támogatni és csupán egy kisebb frakció, élükön a szociáldemokratákkal, vonul élesen harcba a javaslat ellen.” A Gömbös Gyula vezette szélsőjobboldal szintén mindent megtesz a külföldi kölcsön ellen. „A fajvédők igen éles és erőszakos vitát terveznek a javaslat ellen és azt hangoztatják, hogy mindenáron meg akarják akadályozni a javaslat törvényerőre emelkedését és az egész vonalon sorompóba állítják szónokaikat.” Erről Gömbös Gyula levélben tájékoztatja Bethlen István miniszterelnököt. 

A lap a Szélsőségek találkozása című április 3-i elemzésében rávilágít: „Ma már csak a magyar politika két szélső sarkpontján álló csoport hirdet kérlelhetetlen harcot a szanálási törvény ellen. Az egyik, a fajvédőknek kis, fantaszta csoportja, a másik a szociáldemokrata tábor, mely ezzel az állásfoglalásával ímhol elérkezett oda, ahová szükségképpen el kellett érkeznie: a taktikai vagy talán még szorosabb fegyverbarátság platformjára a színezetében más, de végső eredményében talán nem is olyan különböző szélsőség képviselőivel.” A cikkíró úgy vélekedik, hogy a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal közel áll egymáshoz. „A taktika a két csoport számára, úgy látszik, fölötte áll a világnézeti különbségeknek is, vagy talán a két világnézet között nincs is oly áthidalhatatlan szakadék, mint ahogy hirdetik?” 

Az ország gazdasági életének újjászületését várja a szanálási törvényjavaslatoktól ― derül ki Bethlen István miniszterelnök nemzetgyűlési felszólalásából. Az április 6-i Pesti Hírlap tudósítása szerint kifejti: várják a költségvetés egyensúlyának helyreállítását, „a pénzügyi blokád megszűnését és a külföldi tőkék érdeklődését és ezáltal a közgazdasági életünk megtermékenyülését. Várjuk, hogy az eddigi reparációra (jóvátételre – a szerző) lefoglalt erőforrásainkat saját céljainkra használhatjuk, várjuk, hogy az eddigi ellenőrzést enyhébb forma váltja fel.” Sajnálattal tapasztalja azonban, hogy „emigráns körök, valamint egyes magyar körökkel összeköttetésben állók részéről kísérlet történt arra, hogy a külhatalmaknak joga legyen az ország belügyeibe való beavatkozásra.” Amióta ezek a kísérletek nem teljesültek, azóta egyes tényezők még agresszívebben támadják a szanálási javaslatokat. Az ellenzék viharos kiabálásától övezve a kormányfő figyelmezteti azokat, akiket illet: „nagyon nehezen tudja komolyan venni a siránkozásukat a nemzeti szuverenitás állítólagos feláldozása miatt, amikor a nemzet szuverenitásának komoly csorbítására éppen az ő részükről történtek kísérletek.”