Rendkívüli országos kongresszust tartanak a szocialista szakszervezetek a mai Bródy Sándor utcai régi képviselőházban 366 küldött részvételével, a Budapesti Hírlap április elsejei tudósítása szerint „az ipari és mezőgazdasági munkások, valamint a tisztviselők és a kereskedelmi alkalmazottak súlyos gazdasági helyzetének megvitatására.” Rottenstein Mór, a kongresszus elnöke megnyitó beszédében „hangoztatta, hogy az értekezlet teljes nyíltsággal kíván rámutatni a nyomorra, amelyben az ipari és mezőgazdasági munkások, úgyszintén a tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak élnek és egyúttal rá kíván mutatni a veszedelemre is, amely az ország gazdasági életét a dolgozó tömegek nyomora következtében fenyegeti.” A szakszervezeti tanács titkára, Gál Benő a vita során előterjeszti a határozati javaslatot, amely a követeléseiket tartalmazza. Ennek értelmében többek között követelik a mindenkori létminimumok megállapítását és biztosítását, új munkabér-politikát, amelynek vezető szempontja az embervédelem és a dolgozók fogyasztóképességének megóvása, a nyolcórás munkanap törvénybe iktatása, az üzletek vasárnapi munkaszünete, a boltok este hat órai zárórája, továbbá a munkanélküliség elleni biztosítás.
A vita azonban felszínre hozza a szocialistákon belüli ellentéteket, és kemény kritikát kap a párt parlamenti frakciója is. „A határozati javaslatról megindult vita során éles, elkeseredett bírálatok hangzottak el, nemcsak a kormány gazdaságpolitikájára, hanem a szociáldemokrata párt mai vezetősége és a párt nemzetgyűlési frakciója ellen is. Volt felszólalás, sőt konkrét indítvány is, amely a szocialista képviselőket, mivel gyengéknek bizonyultak arra, hogy a munkásság érdekében eredményeket tudjanak kivívni, mandátumuk lemondására kívánja felszólítani.” A képviselők ezt másként látják. A „belső harcot hirdetőket” Gál Benő és Farkas István képviselőknek kellett higgadtságra inteniük, utóbbi rámutat: „a nemzetgyűlési frakció lemondása nem segítene a munkásság helyzetén.”
Kabók Lajos is a belső harc veszedelmére hívja fel a figyelmet és hangoztatja: „A munkásság mai nyomorúságából nem következhetik más, mint az egész gazdasági életre kiterjedő általános sztrájk.” A Budapesti Hírlap úgy kommentál: „A nemzetgyűlésen ember-ember ellen való harc folyik. Hol találja meg ilyen világban védelmét az, aki nem verekszik, hanem dolgozik? Magyarország összeomlása tette tönkre a magyar munkásságot. Nem teszünk vádat most néhány vezérük ellen, akik ennek az összeomlásnak nagy okai voltak. Mert semmiféle váddal sem lehet már jóvátenni a múltat és minden okoskodás csak a keserűséget növeli, pedig ebből több van már úgyis, mint kellene. Magyarország újjáépítéséhez szükségünk van a magyar munkásságra s kérjük is segítségüket.” Hangsúlyozzák: „Nehéz lesz utat törni a romok közül, de megcsináljuk, ha nem egymás ellen, hanem egymásért leszünk magyarok.”