Nagy figyelem övezi gróf Bethlen István miniszterelnök hódmezővásárhelyi képviselői beszámolóját. A Budapesti Hírlap május 13-án így ír róla: „A miniszterelnököt a város pályaudvarán ünnepiesen fogadták és a városi tanács élén Soós István dr. polgármester, az Egységes Párt nevében pedig Genersich Antal dr. egyetemi tanár üdvözölte.” Bethlen válaszában kifejti: „nemcsak beszámolni jött Hódmezővásárhelyre, hanem bizalmat szeretne önteni a város becsületes magyar közönségébe a jövő iránt, mert az ország mai helyzetében elsősorban hitre, bizalomra és reményre van szükség.” A látványos külsőségekre is kitér a tudósítás: „A fogadás után a miniszterelnök és kísérete hosszú kocsisorban hajtatott a fellobogózott és virágokkal díszített városon át a városházára, ahol Aigner Károly dr. főispán és felesége villásreggelivel várta a vendégeket.”
Az Est emlékeztet arra is, hogy tavaly még másmilyen volt a kormányfő fogadtatása: „Egy esztendővel ezelőtt még saját választókerülete is ridegen fogadta Bethlent. Az idők azóta változtak. A miniszterelnök győztesen tért vissza. A négyesfogatok hosszú sorát lovasbandérium nyitotta meg és a Kossuth térre vezető fő utca mentén az ünneplő közönség sűrű sorokban, orgonabokrétákat lobogtatva éljenzett.” A köszöntő szavakra úgy reagál: „úgyszólván az járt jól ebben az országban az utolsó évek során, aki a nemzet romlásában bízott. […] Ma megváltozott a helyzet, végre egy reménysugarat hoztunk a magyar jövő tekintetében.”
A Fekete Sas Szálló nagytermében az összegyűlt tömeg percekig tartó tapssal fogadja a miniszterelnököt, aki beszédében az utóbbi év kormányzati munkáját a Budapesti Hírlap szerint úgy jellemzi: ő „sem a pesszimizmusnak, sem a túlzott optimizmusnak nem a szószólója, hanem azt hirdeti, hogy a magyar nemzetet egészséges optimizmusnak kell eltöltenie, amikor az újjáépítő munka megindul.” Az Est tudósítása alapján emlékeztet, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a nemzet, amelyeket a trianoni diktátum okozott, azaz: „az ország területének feldarabolása, a nemzet lefegyverzése és a pénzügyi blokád”. Utal rá, hogy igazságtalanul vádolták a kormányt azzal, hogy a pénzügyi és gazdaságpolitikája „volt az oka a folytonos valutasüllyedésnek, mely végeredményben gyökerét képezte a bajoknak.” Lloyd George brit miniszterelnökre hivatkozik, aki a genovai konferencián a jóvátételt „úgy jellemezte, hogy a tehenet le akarják vágni, belőle bifszteket akarnak csinálni és ugyanakkor ezt a tehenet meg is akarják fejni.” Bethlen szerint „a jóvátételi politikának a mentalitása valóban hasonlít annak a rossz gazdának a mentalitásához, aki a tehenet meg akarja fejni, de a takarmányt tőle megvonja, lehetetlenné teszi annak megerősödését, azonban hasznot akar húzni belőle. Mi öt éven keresztül koplalásra voltunk ítélve.” Kifejti: fokozatosan visszatérnek a gazdaság és a szabadságjogok tekintetében is a normális viszonyokhoz. Szót ejt a baloldali emigrációról, ami miatt sokan támadják a kormányt nyugaton, azt állítva, hogy nem engedik őket haza. „Nagy és súlyos teher a nemzetre az a propaganda, amelyet külföldön tartózkodó emigránsok ellenséges indulattal Magyarországgal szemben folytatnak. Nem arról van szó, hogy a Kun Bélák és a Kunfiak vagy a hasonló nevű vezető emigráns urak, sőt csekélyebb nevű emigránsok hazatérhessenek és máról holnapra újból politikai faktorrá avattassanak.” Egyértelművé teszi: pusztán arról van szó, hogy azok, akik a bolsevizmus megszűnése után félelemből megszöktek, de az ország ellen külföldön semmit sem követtek el, „hazatérhessenek azon esetben büntetlenül, ha ezt a bíróság rájuk nézve kimondja”.
