Ígéretet tesz gróf Bethlen István miniszterelnök a fővárosi választások őszi megrendezésére a Friss Ujság június 25-i nemzetgyűlési tudósítása szerint. Kijelenti: „A kormány sürgősen rendezendőnek tartja a fővárosi kérdést, ezért járult ma hozzá, hogy az idemnitással egy időben tűzessék napirendre a fővárosi javaslat is. A mai törvényen kívüli állapotnak a megszüntetése ugyanis nemcsak a fővárosnak, hanem az egész országnak érdeke. A törvényjavaslat napirendre tűzéséhez abban a feltevésben járultam hozzá, hogy mind az idemnitás, mind a fővárosi javaslat még a nyári szünet előtt elintézést nyer, miután a nyári szünet a kormányzat és a nemzetgyűlés szempontjából szükséges. Biztosítom a nemzetgyűlést arról, hogy ha a fővárosi javaslat a nyári szünet előtt elintézést nyer, feltétlenül még ebben az évben megtartjuk a fővárosi választásokat.”
Várnai Dániel szocialista képviselő június 24-én indítványozza a parlament közoktatásügyi és pénzügyi bizottságában, hogy „a forradalmak után megrendszabályozott tanárok, tanítók és óvók ügyének általános revízióját a kormány rendelje el”. A Pesti Napló cikke szerint Klebelsberg Kunó kultuszminiszter reagál arra felvetésre, amely a Károlyi-féle forradalom, illetve a kommün mellett kiálló, velük kollaboráló pedagógusok szankcionálásának eltörlésére irányul. Kifejti: „mint resszortminiszter nem térhet el az összkormány álláspontjától., amely szerint az egyéni revízió indokolt esetben akceptálható ugyan, de általánosítani ezt nem lehet”. Úgy véli, az általános revízió nem keltene közmegnyugvást, mert ha a baloldal számára megnyugtató is lenne, a jobboldalon annál nagyobb ellenszenvet váltana ki. Hozzáteszi: „Nem áll azonban az általános revízió a legtöbb elbocsátottnak az érdekében sem, mert ezek már elhelyezkedtek, s rájuk nézve kellemetlen volna, ha viselt dolgaikat szellőztetnék. A kommün alatt rettenetesen szenvedett társadalom még nem felejtette el a kommün borzalmait és a mostani revízió ítéletei megegyeznének az első ízben hozott ítélettel.” Kérte emiatt az indítvány elvetését, amit a bizottság határozatban támogatott.
Komoly hazai sajtóvisszhangja van, hogy a brit lapok pozitívan vélekednek Magyarország gazdasági kilátásairól. A Budapesti Hírlap arról számol be Magyarország jó talaja a külföldi tőkének című cikkében június 26-án: „Londonból jelentik, hogy az angol lapok sorra behatóan foglalkoznak Magyarország talpra állításának dolgával. A Manchester Guardian, a Morning Post és a Financial Times hosszabb kivonatot közöl Smith főbiztos genfi jelentéséről, s a Financial Times vezércikkében azt írja, hogy a magyar kölcsön megjelenítését igen kedvező jelenségek kísérik. Ezek a jelenségek sűrű egymásutánban azt bizonyítják, hogy az ország szilárd elhatározással munkálja annak a talajnak az előkészítését, amelyen a külföldi tőkésekhez kell fordulni. Jóformán napról napra érkeznek jelentések a fejlődés útján tett újabb lépésekről, amelyek arra vallanak, hogy Magyarország becsületes szándékkal lát hozzá a maga gazdasági talpra állításához és a lehető legnagyobb gyorsasággal végzi az erre vonatkozó előkészületeket.” Mint írják, a devizaközpont korábbi hatáskörét most az új Nemzeti Bankra ruházták át, „olyan feltételekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a külföldiek tőkét fektessenek be Magyarországon és hogy a magyar adósságok rendezésére magyar bankjegyeket lehessen kivinni külföldre”. A Financial Times szerint hazánknak szerencsét kell kívánni azért a végleges eredményért is, amellyel a jegybank létrehozása jár. Rámutatnak: „Ez az eredmény kedvezőbb, mint az, amelyet az Osztrák Bank ért el az első aláírás alkalmával. Magyarország pénzügyi helyzete alapjaiban igen egészséges. Ez fogja képessé tenni az országot arra, hogy legyőzze a kezdet nehézségeit, amellyel minden zilált valutájú országnak meg kell küzdenie, mielőtt az állandó javulás útjára léphetne.”
Egy református lelkész támogatásgyűjtő amerikai körútjáról ír a 8 Órai Ujság június 26-án, amelyet a baloldali emigráció képviselői igyekeztek megzavarni. A volt nemzetgyűlési képviselő a Magyar Nemzeti Szövetség megbízásából az Egyesült Államok magyarlakta központjaiban tart nagy visszhangot kiváltó, sikeres előadásokat a magyarországi ínséges viszonyokról. Hock János volt Károlyi Mihály-párti politikusnak, az 1918-as úgynevezett Nemzeti Tanács egykori elnökének emberei azonban, akik jó ideje New Yorkban és más magyar orientációjú területeken tartózkodnak, hírét veszik Birtha József programjának és lépnek, amikor Philipsburgban tart előadást. „Birtha beszéde nagy hatást keltett az egybegyűlt magyarságra, a nagy számban összesereglett közönség körében azonban ott rejtőztek Hocknak, a most itt tartózkodó emigráns vezérnek az emberei, akik csak az alkalmat lesték arra, mikor zavarhatják meg Birtha előadását. Meg is találták azt, amikor Birtha Tisza István grófról emlékezett meg, magasztaló szavakkal. Ebben a pillanatban a felbujtott Hock-csapat forradalmárjai magukból kikelve kezdtek kiabálni és percekre csaknem lehetetlenné tették Birtha előadását, akit bérencnek és csirkefogónak titulálva akartak kizavarni a teremből.” A lelkész visszautasítja a felbérelt rendzavarók szidalmait, s a hallgatóság is adakozik, ám „ez újabb rohamra késztette a forradalmárokat, akik miatt az estély folytatása lehetetlenné vált”.
