Szél Bernadett nem érti – mi sem értjük őt

Vis maior esetén gyors, azonnali döntésekre van szükség.

2020. 03. 23. 13:01
Szl Bernadett
Budapest, 2018. mrcius 21. Szl Bernadett, a Lehet Ms a Politika (LMP) trselnke, orszggylsi kpvisel beszl az Orszghz eltti sajttjkoztatn 2018. mrcius 21-n. Az esemnyen az ellenzki kpviselkkel kzsen tiltakozott az elhelyezs nlkli kilakoltatsok ellen a Vros Mindenki csoport. MTI Fot: Mohai Balzs Fotó: MTI
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mindannyiunk érdekében remélem, hogy Szél Bernadettnek a napokban tett facebookos felhördülése a veszélyhelyzet négyötödös parlamenti meghosszabbításával kapcsolatban mégsem lesz az utolsó szó az ellenzék oldaláról – ma mindez kiderül.

Úgy tűnik, hogy Szél nem érti a jelenlegi helyzetet, nem fogja fel, hogy a veszélyhelyzetnek éppen az a sajátossága, hogy az ország irányítása, a hatalomgyakorlás és a fékek és ellensúlyok rendszere ilyenkor alapjaiban eltér a megszokott állapotoktól. Vis maior (háború, földrengés, cunami, terrortámadások, emberek tömegeit veszélyeztető járványok stb.) esetén gyors, azonnali döntésekre van szükség, amelyek elhárítják a katasztrófát vagy csökkentik azok következményeit, védik az emberi életet, a vagyontárgyakat és a normális élétmód elemi feltételeit igyekeznek helyreállítani.

Ilyenkor éppen azért van szükség a kormány „szabad kezére”, arra, hogy rendeletekkel akár törvényeket is felfüggeszthessen, mert veszélyhelyzetben a körülmények napról napra, óráról órára változhatnak, romolhatnak, s ez azonnali és gyors beavatkozásokat igényel. Ilyenkor nem lehet bizottságosdit játszani, végtelenül hosszú vitákat lefolytatni és – egyszerűen szólva – tökölni. Cselekedni kell, mégpedig azonnal.

A kormánypártok „felhatalmazási” törvénytervezete márpedig azért nagyon indokolt és aktuális, mert a koronavírus-járvány az egyedi esetekről átment a csoportos megbetegedések szakaszába, és sajnos feltételezhető, hogy most állunk a legveszélyesebb időszak előtt, amikor elkezdődnek a tömeges megbetegedések. Nyilvánvaló, hogy sajnos még nem kifelé megyünk a járványból, hanem befelé, vélhetően most következik a legnehezebb egy-két hónap, s talán utána fokozatosan fellélegezhetünk (ha Isten is úgy akarja).

Vagyis mostantól még gyorsabb, határozottabb és intenzívebb munkát kell folytatnia a kormánynak, az operatív törzsnek és minden állami szervnek, rendőrségnek, katonaságnak, határvédelemnek. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy háborús időkben a mindenkori ellenzék tudomásul veszi a hatalomgyakorlás megváltozását, a parlament szerepének csökkenését vagy felfüggesztését. Bár elég lett volna 14 nap arra, hogy elhárítsuk a magyar emberekre irányuló közvetlen járványveszélyt. De sajnos nem itt tartunk, s ez következményekkel jár.

A magyar kormány eddig kitűnően vizsgázott a veszélyhelyzet kezelésében, lépései gyorsak, mégis átgondoltak, mértéktartók, de ha kell, kemények. Sok európai országban már minket emlegetnek példaként, akiket követni lenne érdemes, például a gazdaságvédelmi lépéseinkben (hiteltartozások felfüggesztése, járulékok elengedése stb.). Természetesen a magyar kormány sem hibátlanul végzi a dolgát, de az az ország vesse rá az első követ, amely egy ilyen, száz éve nem látott és nem tapasztalt helyzetben mindent hibátlanul csinál. Ilyen csak a mesében van. Ezzel együtt a kormány bizonyította, hogy megállja a helyét a vis maior körülmények között, döntései gyorsak, arányosak, s nem kapkodóak és bizonytalanok (lásd utóbbira példának Karácsony Gergely főpolgármestert). Magyarul: a szükséghelyzet meghosszabbításával a parlament egy olyan kormánynak adhat felhatalmazást a cselekvésre, amelyik az elmúlt napokban bizonyította, hogy ura a helyzetnek (már a 2013-as árvíz idején is az volt).

Nézzük meg ezzel szemben az Európai Unió példáját! A brüsszeli gépezet – vagyis inkább gigabürokrácia – még akkor is képtelen volt döntéseket hozni, amikor már látszott, hogy egész Európában elterjed a koronavírus. Az unió, az Európai Bizottság a saját jogszabálydzsungelének a foglya, s amikor gyors döntésekre lenne szükség, akkor nem képes erre, s talán éppen azért, mert nem érzi maga mögött a tagállamok, illetve az európai állampolgárok egyértelmű felhatalmazását és bizalmát.

Ezzel szemben a hazai kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar emberek döntő többsége egyetért a kormány rendkívüli válságkezelő lépéseivel, a Századvég felmérése pedig azt mutatja, hogy a megkérdezettek 87 százaléka szerint a pártoknak félre kell tenniük az ellentéteiket, és nemzeti összefogásra kell törekedniük. Ezt vallja a baloldali szavazók 81 százaléka is (!), ami önmagáért beszél. Mindebből az is következik, hogy a magyar emberek szerint a jelenlegi veszélyhelyzetben a kormány támadása helyett a kormány támogatása az egyetlen elfogadható és normális magatartás, s ez várható el az ellenzéki pártoktól is.

A baloldali szavazók, a baloldali értékrendű emberek bölcsebbnek bizonyulnak, mint egyes balliberális, ellenzéki politikusok, köztük Szél Bernadett.

Képesek-e tanulni ebből, vagy a politikai haszonszerzés és a politikai gyűlölet mindent felülír náluk?

Először a mai nap, majd a következő napok és hetek megadják erre a választ.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.