időjárás 4°C Artúr, Vince 2022. January 22.
logo

Ferenc testvéren megint kitört az őszödizmus, most éppen Trianon kapcsán

Fricz Tamás
2020.06.01. 13:27
Ferenc testvéren megint kitört az őszödizmus, most éppen Trianon kapcsán

Lárifári, ez a Feri csak nem nyugszik.

Nem elég, hogy még mindig jelen van a magyar politikai életben, sőt ha nem káprázik a szemem, és jól látom, a parlamentben is ott kígyózik, de újra és újra előszödösödik.

Most éppen sajnos Trianonról voltunk kénytelenek megismerni nézeteit, melyeket Faebook-oldalán tett közzé.

Nem nagy örömmel, de nézzük meg magvas gondolatait, főleg, hogy filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozott a jog, az igazság és a normák viszonyáról.

Azt állítja, hogy „a politikában és a történelemben nincs igazság. Jog van. A jog az erősek igazsága, természete szerint mindig a rész igazsága, az uralkodó többség vagy kisebbség igazsága, illetve az, amit ők annak tartanak, nyilvánítanak.”

Később azt írja: „a magyarok sokaságának háborgása (sic!) ellenére Trianon nemzetközi jogi értelemben vett jogszerűségét egyetlen komoly közjogi tényező sem vitatja. A megállapodást megkötő részes államok elfogadták, tudomásul vették, aláírták. Trianont ki gyászolja, ki ünnepli, de egyvalami nem kérdés: a megállapodás, illetve az azt felváltó párizsi békeszerződés érvényes és hatályos.”

Azon egy másodpercig sem döbbenhetünk meg, hogy Gyurcsány a trianoni békediktátumról úgy beszél, mint egy hűvös kívülálló, aki nagy „realitásérzékkel” megállapítja, hogy van, aki Trianont gyászolja, van, aki ünnepli – hát istenem, ilyen az élet, tehetné még hozzá. C’est la vie! (Vagy inkább, Ferenc szovjetes múltjára utalva: C’est la zsizny.)

Honnan értené a hetente bérmálkozó, hogy Trianon a magyar hazafiak számára nem hűvös elemzés témája, hanem elsősorban érzelmi kérdés? Honnan értené, amikor éppen az áll tőle a legtávolabb, amit úgy nevezünk, hogy hazafiság, patriotizmus?

De már a szemünk sem rebben, hogy egy újabb hazafiatlanra sikeredett szöveget írt meg.

Arra viszont érdemes felhívni a figyelmet, hogy még a saját, kívülálló fejtegetéseiben is ellentmondás van, nem is kicsi, de nagy. Azt írja ugyanis, hogy a politikában és a történelemben nincs igazság, csak jog van, ami viszont az erősek igazsága.

A jogot tehát – ami a fentiekből következik – az erősek, vagyis a hatalmat gyakorlók alkotják meg. Ez a jog tehát nem abszolút, hanem relatív jog, hatalomfüggő és hatalomhoz kötődő, vagyis attól függően változik, hogy éppen ki kerül hatalomra egy országon belül vagy a nemzetközi politikában.

De akkor – és ezt már nem viszi tovább Ferenc testvér hűvös elemzésében – a trianoni békediktátum sem más, mint a győztesek, az „erősek”, a hatalmat gyakorlók „joga”, ami azonban, ha a jövőben más és mások lesznek az „erősek”, minden további nélkül megváltozhat. És majd akkor azt sem fogja vitatni „egyetlen komoly közjogi tényező” sem – mert nem lesz hozzá elég fegyvere és ereje.

Ha az igazság annyira relatív, amennyire azt Ferenc testvér beállítja, akkor Trianon is addig él, amíg a jelenlegi konstellációk fennállnak. Ez következik abból, amit leír az őszödi hős. És ez reményekre adhatna okot (nem neki persze).

Ráadásul nincs igaza ebben sem: az európai történelemben a vesztfáliai béke (1648) óta az államok területi függetlensége és szuverenitása alapvető elvvé vált a nemzetközi viszonyokban, miként az első világháború időszakára a nemzeti-etnikai önrendelkezés elve is normává vált, különösen Wilson amerikai elnök 1918 januárjában elmondott 14 pontja értelmében.

Vagyis Trianon előtt már érvényben voltak azok a nemzeti, területi és etnikai normák a nemzetközi viszonyokban, amelyek nem az „erősek” jogai és igazságai voltak, hanem mindenki által elfogadott kiindulópontok nemzetközi megállapodások esetében.

Ezért nem mondható az, hogy semmi más nem történt, mint hogy az erősek akarata érvényesült Trianonban, mert hát – a’ la Gyurcsány – ilyen az élet. Nem, Magyarországgal szemben az európai nagyhatalmak példátlan, soha nem látott módon megszegték azokat a nemzetközi viszonyokat szabályozó alapelveket, amelyeket évszázadok alatt ők maguk dolgoztak ki és alkalmaztak. És ez bűn volt, menthetetlen bűn Magyarországgal szemben, amit senki mással szemben nem követtek el. És ez fáj nekünk a mai napig.

De mit érthet ebből Gyurcsány, akinek még csak nem is harangoztak hazafiságról, normákról, nemzettudatról?

A velünk élő Őszöd és az őszödizmus tehát folytatódik – de minek is?