Ejnye, Balázs Péter úr, „terebélyes asszonyság” Merkel?

Egy ellenzéki mondja a magáét, mi meg cáfoljuk őket, mert tévednek.

Balázs Péter, Bajnai Gordon kormányának volt külügyminisztere december 10-én este az ATV-ben nyilatkozott az aznap Merkel, Orbán és Morawiecki között megszületett uniós egyezségről. Az időnként az ellenzék lehetséges miniszterelnök-jelölt-jelöltjei között számontartott politikus több megjegyzése cáfolható és cáfolandó.

Például az, hogy kijelentette: a lengyelek és a magyarok mondvacsinált, komolytalan érvekkel utasították el a költségvetés és a helyreállítási alap jogállamisági követelményekkel való összekötését. Hiszen a lengyelek arra hivatkoztak, hogy liberális értékeket akarnak ilyen módon rájuk kényszeríteni, míg a magyarok a migráció erőltetése miatt berzenkedtek, de nincs igazuk, hiszen senki nem akar a lengyelek életébe beleszólni, és senki nem akar migránsokat a magyarokra kényszeríteni.

Ez azért nagyon vicces érvelés.

Balázs úr ezek szerint nem hallott még Helena Dalli esélyegyenlőségi biztosról, ami különös meglepetés számomra. Ez a máltai munkáspárti hölgy az Európai Bizottság elé terjesztette javaslatát, amelynek lényege, hogy ne járjon uniós támogatás azoknak a tagállamoknak, amelyek megsértik az LMBTQ-jogokat. Dalli asszony nem teketóriázott már korábban sem: hat olyan – egész véletlenül – lengyel várostól vont meg uniós támogatásokat, egyenként ötezer és 25 ezer euró értékben, amelyek LMBTQ-mentesnek nevezték magukat. Dalli hangsúlyozta: a melegjogok megsértésének pénzügyi szankcionálása a legjobb módja annak, hogy a tagállamok betartsák a jogállamisági követelményeket… És a példastatuálást a lengyeleken kezdte.

Tényleg, valóban, Balázs úr jól látja: semmilyen módon nem akarja az uniós fősodor a liberális értékeket a lengyelekre erőltetni. Ja, de.

Másfelől, mintha a bizottság éppen most tett volna le az asztalra egy migrációval foglalkozó koncepciót, amelynek lényege, hogy 34 millió migránst kell az unióban integrálni, lakást és állampolgárságot adni nekik. És a kötelező kvóta is még mindig napirenden van.

Szóval senki nem akar egy darab migránst sem a tagállamokra, így Magyarországra erőltetni. Ja, de igen.

Azután azt is mondta a volt külügyminiszter, hogy Orbánék fölöslegesen követelték, hogy a megállapodáshoz kapcsoljanak egy záradékot, melyben tételesen kimondják, hogy a jogállamiságon túlmutató olyan értékelemek, mint a migráció vagy a családpolitika, ne lehessenek feltételei a források kifizetésének, mert szerinte ezek a korábbi megállapodásban sem voltak benne.

Ez formailag igaz lehet, de csak formailag: éppen a fent említett példák mutatják feketén-fehéren, hogy a bizottság és a liberális fősodor, valamint a Soros-hálózat emberei (Dalli is az) újabb és újabb javaslatokkal állnak elő a jogállamisággal kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy ez tovább fog folytatódni a következő időszakban is, ezt nem nehéz kikövetkeztetni, szerény logika is elég hozzá. Egy rátermett politikus előre is lát, nem csak a jelenlegi állapotot nézi, vagyis Orbán és Morawiecki követelése a záradékkal kapcsolatban az egyetlen lehetséges reálpolitika és a nemzeti érdekek következetes – és előrelátó! – védelme.

Persze, akinek nem okoz gondot, hogy a brüsszeli mainstream mondja meg azt nekünk, magyaroknak, hogy hogyan éljünk és mihez tartsuk magunkat (Varga Judit szellemes megjegyzése: „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”), aki pályafutása során már megszokta, hogy váltakozó nagyhatalmak mondják meg nekünk, hogy „sto gyeláty” (lásd Lenin), annak tényleg felesleges minden ilyen, a szuverenitásunkat védő „tacepaó”.

Azt is kijelentette Balázs, hogy Orbán csak nyerni akar az unión, csak a pénz kell neki, cserébe semmit nem ad a közösbe, holott mi nettó nyertesei vagyunk a közös játéknak. Hozzátette: belátóbbnak, szerényebbnek kellene lennie Orbánnak – figyelmeztetett, mint Bástya elvtárs a Tanúban.

De éppen Orbán magyarázta el többször is: nagyjából négymilliárd jön bevételként, ám a piacunk megnyitásával az ide települt külföldi cégek hatmilliárd hasznot visznek ki az országból, az egyenleg tehát mínusz. Akkor miről is beszélünk? Milyen szerénységről? Vagy igazából öröklött rutinból azt akarta igazából mondani – á la Kovács László –, hogy merjünk kicsik lenni?

Inkább ne.

De én igazán mindent megértek, azt is, hogy ilyeneket mond a nyilvánvalóan a kormánnyal szemben álló Balázs. Egyedül azt nem értem, hogyan mondhatott egy olyat az az interjú elején, hogy jött egy „terebélyes asszonyság” (tudniillik Angela Merkel)?

Hogy mondhatott ilyet egy velejéig baloldali politikus? Hát hol marad a píszí, a hölgyek iránti maximális tisztelet? Legszívesebben én kérnék elnézést Balázs úr helyett.

Szóval egy ellenzéki mondja a magáét, mi meg cáfoljuk őket, mert vagy tévednek, vagy nem bontják ki az igazság minden részletét. Ezt el is fogadnám, ez a mai magyar politikai rögvalóság.

Csak az interjú elejét és azt a jelzőt, csak azt tudnám feledni…