Gyurcsány már nem lottóötös

A Gyurcsány Ferenc nevű politikai kalandorral kapcsolatban tiszta és világos beszédre van szükség.

Salgótarján, 2017. november 18. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke, korábbi miniszterelnök beszédet mond a pártja országos választási programbemutató salgótarjáni rendezvényén 2017. november 18-án. MTI Fotó: Komka Péter Fotó: Komka Péter

Ez így hangzik: Gyurcsányt a 2006-os őszödi beszéd, s kiváltképp az őszi rendőrattakok után a nemzeti oldalon sokan lottóötösnek tartották. Nos, megítélésem szerint ez ma már nem így van: az őszödi hazudozó immáron nem lottóötös a nemzeti oldal számára.

És ha ez igaz, abból lényeges következtetések vonhatók le a politikai cselekvés szempontjából.

De tisztázzuk:

miért lehetett 2006–2010 között lottóötös Gyurcsány az akkor ellenzékben lévő Fidesz–KDNP számára, s miért nem az most?

Az eseményeket csak röviden felidézve: a volt miniszterelnök a 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került, Balatonőszödön elmondott hírhedt beszédének következtében állandósultak a tüntetések a Kossuth téren és az ország szinte minden városában, amire válaszként a Gyurcsány által irányított rendőrség brutális módon, az emberi jogokat lábbal taposva verte szét a békésen tüntetőket október 23-án (és más napokon is).

Ezek után az ország nagy része követelte Gyurcsány távozását, aki minden felmérés szerint a leginkább megvetett és elutasított politikussá vált Magyarországon.

Gyurcsány azonban nem mondott le, aminek következtében az országban egyszerre politikai és morális válság alakult ki,

Gyurcsány egyszerre lett indokolt megvetés, gúnyolódás és harag tárgya, hiszen elképesztő módon, minden demokratikus normát és elvárást sutba dobva ragaszkodott a hatalmához.

Nos, ebben az időszakban alakult ki jobboldali körökben – nem mindenkiben persze – az a vélemény, hogy amíg Gyurcsány kormányon marad, az kifejezetten lottóötös az akkori ellenzék számára, mert egyre jobban erodálja a szoclib kormányzatot és megágyazza a nagyarányú, akár kétharmados győzelmet a Fidesz–KDNP számára.

Vagyis, az őszödi hazudozó ugyan káros és ártalmas személy, púp az ország hátán, de ha nem mond le, nem adja meg az esélyt az MSZP-nek – amely akkor még számottevő szervezeti háttérrel és választói bázissal rendelkező párt volt –, hogy megújuljon egy kevéssé leamortizált politikussal az élen. És minél tovább marad kormányfő, már csak egy kávét kell kérni és hátradőlni, mert Gyurcsány jelenléte önmagában garantálja az ellenzék győzelmét.

Ez a logika 2010-ban tökéletesen érvényesült.

2021 márciusában azonban gyökeresen más a helyzet.

A változás lényege a következő:

2006-ban volt egy nagy párt a baloldalon, az MSZP, amelyet Gyurcsány – azzal, hogy nem távozott – néhány év alatt tönkretett.

Ezzel szemben 2021-ben a ballib oldalon másod- és harmadrangú, tehetségtelen politikusokból álló kispártok léptek kényszeredetten szövetségre egymással, ám ebből a sivár mezőnyből messze kiemelkedik a rutinos, politikai kavarásban és ármánykodásban kiemelkedő Gyurcsány, aki gyakorlatilag megeszi reggelire a hazudozásban és politikai botránykeltésben magukat mutogató, de hatékony stratégia híján lévő pártocskákat.

Tehát a baloldalt most is Gyurcsány vezeti,

de amíg 2006-ban távozása reményt jelenthetett volna a szocialistáknak, addig, ha most távozna az őszödi hazudozó, akkor a teljes balliberális oldal szétesne, mert bármilyen elutasított figura ma is Gyurcsány, ezzel együtt is ő tartja össze a szivárványos szövetséget. Nem lenne senki, aki a helyére léphetne, 2022-ig biztosan nem.

A helyzet tehát száznyolcvan fokos fordulatot vett, Gyurcsány távozása a közéletből – melynek igényét Kocsis Máté plasztikusan fogalmazta meg nemrég a parlamentben –, például törvényesen igazolható okok miatt, kifejezetten üdítő és végtelenül egészséges fordulat lenne, megtisztulna a levegő, elvonulnának a sötét fellegek és jöhetnének a boldog szép napok Magyarországon.

Dixi: akinek van füle a hallásra, meghallja.

(A borítóképen Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció [DK] elnöke beszédet mond. Fotó: MTI / Komka Péter)