Vagyis, a liberálisok halat adnak a szegényeknek, és nem hálót, amivel megtanulhatnának halat fogni.
Ezáltal pedig valójában bent tartják őket abban a helyzetben, amibe valóban sajnálatos módon belekerültek – a piac „áldásos” szelekciója következtében. Bent tartják egy csapdahelyzetben, amiből nem tudnak kitörni, sőt még függő viszonyba is kerülnek a liberális jótevőiktől, akik nagyon „megértik” őket, de igazi segítséget nem nyújtanak számukra.
Ezzel szemben áll a konzervatív-kereszténydemokrata világlátás, gazdasági szemlélet. Utóbbi szerint az egyszeri segélyek sorozata nem más, mint a szegénység problémájának prolongálása, kitolása az idők végezetéig. A szegénység ugyanis a liberális, pontosabban neoliberális, friedmaniánus gazdasági körülmények között állandóan újratermelődik, mert strukturális probléma.
Az igazi megoldás tehát nem ez, hanem a MUNKA, vagyis a munkalehetőségek megteremtése és ebben az állam hathatós segítsége, például a közmunkák megszervezésével. A munka maga a háló, amivel a szegényeknek esélyük lesz arra, hogy megtanuljanak horgászni – vagyis munkából megélni –, s így önmaguk tudják kihúzni magukat a szegénységből, ha van erre akaratuk és szándékuk.
Ezt tette az utóbbi években az Orbán-kormány, amelynek hatására látványos módon csökkent a szegények száma Magyarországon. Egyre több ember tanult meg halászni és gondoskodni önmagáról ahelyett, hogy a liberális jóemberek adományaiért esedezzenek.
Egy fontos tanulság még: felhívom a figyelmét mindenkinek arra, hogy ha egyik vagy másik ellenzéki politikustól azt hallja – mint most Berni asszonytól –, hogy nem szabad semmilyen látványos nemzeti eseményre pénzt költeni az államnak, mert az mind felesleges, helyette a szegényeknek kell segélyeket adni, akkor rögtön tudni lehet, hogy tőrőlmetszett liberális politikussal vagy párttal állunk szemben.
