Néhány nappal ezelőtt sokan arról írtak, azt jósolták, hogy vélhetően Botka László szegedi polgármester – aki mellett látványosan kiállt Gyurcsány – és Mesterházy Attila volt MSZP-s elnök is belép a „kisgömböc” DK-ba, ezzel lényegében véve Gyurcsány valóban szinte minden valamirevaló szocialista politikust magához csábít. Vagyis a DK teljes egészében „felfalja” a baloldalt.
Nos, nem ez történt, Mesterházy Attila némileg váratlan húzással nem a DK – tehát a személyes megsemmisülés – felé vette az irányt, hanem önálló pártot alapított Szakács Lászlóval, a DK volt képviselő-jelöltjével együtt. Nevük: Szocialisták és Demokraták Pártja.
Persze lehet legyinteni erre az egészre, de én – mint külső szemlélő – ezt nem teszem. Nem döntöm el gyorsan ezt azzal, hogy már megint valami érdektelen mozgolódás zajlik az egyébként is darabjaira hullott bal-, balliberális oldalon.
Azért nem teszem, mert meggyőződésem, hogy a teljes baloldali ellenzék legfőbb problémája már nagyon régóta az, hogy egy Gyurcsány Ferenc nevű politikai szélhámos – akinek már régen a közéleten kívül lenne a helye! – egyszerre uralja, zsarolja, kényszeríti, fenyegeti és, ha kell, erőszakosan letapossa a baloldali riválisait.
Teljességgel nyilvánvaló, hogy – persze sok más ok mellett! – a baloldalt döntően azért verte „bucira” a Fidesz immáron sorban negyedszer, mert annak az élén egy olyan ember áll, aki a 2006-os őszödi beszédével és az általa vezetett rendőri brutalitásokkal végleg – ismétlem: végleg! – elvesztette az összes tekintélyét (ha egyáltalán volt valaha ilyen), s azóta folyamatosan és szakadatlanul a legnépszerűtlenebb hazai politikusnak számít.
Vele, az ő irányításával nyilvánvalóan nem nyerhet soha a baloldali, balliberális oldal parlamenti választást Magyarországon.
Ez nekünk, konzervatív és nemzeti állampolgároknak a lehető legjobb forgatókönyv.
Ettől függetlenül, elemzői szemmel nézve számomra teljességgel érthetetlen, hogy az ellenzéki oldalon – most a Mi Hazánkat hagyjuk ki – a mai napig senki nem értette meg ennek a végtelenül egyszerű tételnek a jelentőségét. Eleddig senki nem volt képes arra, hogy felfogja: ha valaha még nyerni akarnak, ha valaha még kormányt akarnak alakítani Magyarországon, akkor az első dolguk az, hogy Gyurcsány Ferencet persona non grata-nak nevezik ki, és eszerint járnak el.
Nos, ebből a szempontból érdekes számomra Mesterházy Attila lépése: önálló pártalapításával egy halvány kísérletet tett arra, hogy leváljon a Gyurcsány-féle köldökzsinórról.
Ez persze önmagában még nem jelent semmit: abszolút nincs kizárva – hiszen baloldali politikusoknál következetességet ritkán látunk –, hogy végül a Szocialisták és Demokraták 2026-ig csatlakoznak a DK-hoz, szövetségre lépnek vele, és együtt indulnak a választásokon. Akkor az egész dolog nem volt más, mint egy látványos hókuszpókusz Mesterházy részéről.
Hiszen az elmúlt 13 évben még egy politikus volt, aki átlátta, hogy Gyurcsánynak takarodnia kell a közéletből, s ez a szegedi polgármester, Botka László volt, aki 2017 őszén felszólította Gyurcsányt a távozásra. S aztán mi lett ebből az egészből? Az, hogy Botkát megbuktatták – nyilván a mi Ferink hathatós közreműködésével –, s akkor is előállt a szokásos régi „szemét” a baloldalon.
Vagyis az előzmények nem túl biztatóak Mesterházy számára sem.
Annyit azonban mégis megjegyeznék, hogy ő volt az egyetlen a teljes szocialista, baloldali táborban, aki később bocsánatot kért a határon túliaktól a 2004. december 5-i, a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás miatt, amelynek során a szocik, természetesen az akkor már miniszterelnök Gyurcsány vezetésével, elképesztő módon léptek fel a határon túli nemzettársainkkal szemben.
S az is tény, hogy Mesterházy az első nyilatkozataiban arról beszél: egy olyan szocdem pártot akar, amelyik nemzeti alapokon áll, s a nemzeti szuverenitás védelmét is fontosnak tartja.
Szép szavak, persze zsigerből mondhatnánk, nem is alaptalanul: felejtsük el, ki veszi ezt komolyan.
Mégis azt mondom: amire égetően szüksége van ennek az országnak, az az, hogy legyen végre egy nem hazaáruló, nem a nemzetközi-globalista köröknek magát alávető baloldala is, amelyik képes a nemzeti minimumokban együttműködni a nemzeti-konzervatív kormánnyal.
Csak halvány remény Mesterházy kísérlete, semmi több ez irányban.
Lehet, hogy ez is semmivé foszlik. De ne köpködjük meg azonnal: várjuk meg, mit tart be az ígéreteiből.
