Hiszen az elmúlt 13 évben még egy politikus volt, aki átlátta, hogy Gyurcsánynak takarodnia kell a közéletből, s ez a szegedi polgármester, Botka László volt, aki 2017 őszén felszólította Gyurcsányt a távozásra. S aztán mi lett ebből az egészből? Az, hogy Botkát megbuktatták – nyilván a mi Ferink hathatós közreműködésével –, s akkor is előállt a szokásos régi „szemét” a baloldalon.
Vagyis az előzmények nem túl biztatóak Mesterházy számára sem.
Annyit azonban mégis megjegyeznék, hogy ő volt az egyetlen a teljes szocialista, baloldali táborban, aki később bocsánatot kért a határon túliaktól a 2004. december 5-i, a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás miatt, amelynek során a szocik, természetesen az akkor már miniszterelnök Gyurcsány vezetésével, elképesztő módon léptek fel a határon túli nemzettársainkkal szemben.
S az is tény, hogy Mesterházy az első nyilatkozataiban arról beszél: egy olyan szocdem pártot akar, amelyik nemzeti alapokon áll, s a nemzeti szuverenitás védelmét is fontosnak tartja.
Szép szavak, persze zsigerből mondhatnánk, nem is alaptalanul: felejtsük el, ki veszi ezt komolyan.
Mégis azt mondom: amire égetően szüksége van ennek az országnak, az az, hogy legyen végre egy nem hazaáruló, nem a nemzetközi-globalista köröknek magát alávető baloldala is, amelyik képes a nemzeti minimumokban együttműködni a nemzeti-konzervatív kormánnyal.
Csak halvány remény Mesterházy kísérlete, semmi több ez irányban.
