Nem az oroszok iránti szerelemről van szó!

Az álbaloldal látványos támadást intézett az Orbán-kormány ellen Paks miatt.

Megalapozatlan, mert a szerződéstervezetről eddig szerzett információk alapján a beruházási konstrukció előnyösnek látszik. (Az orosz fél tízmilliárd eurós hitelt ad a bővítésre, ezt harminc év alatt kell törleszteni, a két új atomerőmű hazai tulajdonba kerül, s a beruházásban 40 százalékban magyar vállalkozók vesznek részt, ami tízezer új munkahelyet jelenthet stb.) Ráadásul a Roszatom „hozzáértése” nem lehet kétséges, jelenleg 14 országban építenek vagy kezdenek építeni reaktorokat, Finnország éppen most köt velük szerződést. Szóval ez azért nem is olyan „ro(s)sz atom”.

Természetesen vannak bizonytalanságok a 2023 után érvényesíthető árral és a megtérüléssel kapcsolatban, de vajon látott valaki piacgazdaságban olyan harminc évre szóló projektet, amelynek minden eleme előre, előnyösen kőbe véshető és garantált a haszon? (Talán csak Horn Gyulánál volt ilyen, aki a magyar stratégiai, közszolgáltató állami cégeket a kilencvenes években úgy adta el külföldi multiknak nagyon előnytelenül, hogy még garantált is hozzájuk nyolcszázalékos biztos profitot. Így könnyű.)

S végül az ellenzék nem kívánja megérteni a magyar–orosz megállapodás mögött meghúzódó gazdaságfilozófiát. Ennek lényege az, hogy egy olyan közepes nagyságú ország, mint Magyarország, akkor teszi helyesen, ha nem egy hatalmi centrumhoz kötődik, hanem gazdasági kapcsolatai variábilisak, sokszínűek, szuverének, s így kellő mozgástere van az ország szempontjából optimális döntések meghozatalához.

A magyar–orosz megállapodás nem szeretet kérdése, nem lefekvés és seggnyalás kérdése; ez a döntés nem az ideológiák, értékek, hanem a gazdasági racionalitás és pragmatizmus kérdéskörébe tartozik, ott kell értelmezni és nem máshol. Mert ha nem így lenne, akkor az ellenzéknek már régen arról is kellene kiabálnia, hogy az Egyesült Államok „lefeküdt” Kínának. És Szaud-Arábiának. Vagy Németország Oroszországnak. Vagy az EU Kazahsztánnak. Ugyan már!

Éppen ezért a márciusban újra meginduló Békemenet természetesen nem az oroszokkal kötött szerződés megvédésére irányul majd, mert az egy gazdasági döntés, amellyel kapcsolatban legfeljebb annyit mondhatunk, hogy bízunk a döntés ésszerűségében.

A Békemenet ezzel szemben egy olyan kormány melletti demonstrációról szól, mely kormány továbbra is kiáll a civilek által fontosnak tartott értékek mellett, mint a nemzeti szuverenitás, a polgári szabadság, a demokrácia és a közjó.