Ó, drága Ámériká! Ó, drága Scheppele asszony! Ó, drága szabadság!

Amerika – igaz, kedves balliberálisok? – a szabadság őshazája.

Scheppele asszony! Tudja ön, hogy az EBESZ úgy döntött, csak korlátozott számban küld megfigyelőket a magyar parlamenti választásokra? A magyar Külügyminisztérium korábban, annak rendje és módja szerint, felkérte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, hogy a választásokra küldjön hozzánk megfigyelőket. Az EBESZ egy küldöttsége nemrég nálunk járt, hogy felmérje a helyzetet, tárgyalt a kormány tagjaival, ellenzéki szervezetekkel, a média és a civil társadalom képviselőivel.

A tárgyalások eredményeképpen az EBESZ honlapján közleményében azt ajánlja, hogy egy korlátozott választási megfigyelő missziót küldjenek Magyarországra az április 6-ai választások megfigyelésére. Bár a misszió felkeresne korlátozott számú szavazóhelyiséget a szavazás napján, a választások aznapi lebonyolításának szisztematikus ellenőrzését nem tervezi.

Szóval az EBESZ nemhogy aggódna a magyar parlamenti választások miatt, hanem kifejezetten megbízik a magyar hatóságokban.

Persze, hogy tud erről, Schepelle asszony. De ön retteg tovább.

Bevallom, mi is rettegünk. Attól, hogy ilyen mélyre zuhant a valahai gyönyörű amerikai „álom”. Rettegünk ettől az újamerikai mentalitástól, amely előre megmondja egy ország választásáról, hogy az milyen lesz. Nos, Scheppele alkotmányjogász asszony személyében itt áll előttünk a szép, új, amerikai rémálom: a mindent tudó, mindenkinél okosabb, mindenkit irányítani és mindent befolyásolni akaró Amerikai Egyesült Államok. Köszi, ebből nem kérünk!

Persze, persze: értjük mi az álbaloldali és ál-balliberális rettegőket. Értjük a galamus.hu-t, értjük a Scheppele-vel jó kapcsolatokat ápoló Halmai Gábor volt SZDSZ-közeli alkotmányjogászt, értjük Balogh S. Évát (aki korábban a Yale Egyetemen oktatott, jelenleg a Hungarian Spectrum című blogjában gyűlöli Orbán Viktort és a jobboldalt, s közli időnként Scheppele írásait). Értjük jól őket: rettegésük tárgya, hogy ha az Orbán-kormány hatalmon marad, akkor vélekedésük szerint Magyarországon totális diktatúra lesz és rasszizmus lesz és antiszemitizmus lesz, és nem lesz helye a baloldali embereknek ebben az országban.

Megmondom őszintén: rossz lehet ilyen hangulatban élni. Mert ha valaki valóban ennek az oltári baromságnak a félelmében tölti napjait, akkor teljesen meg kell értenem, hogy minden eszközt – nemest és nemtelent is – megragad ahhoz, hogy bármilyen módon, de a Fidesz–KDNP veszítse el a választásokat. Például, ha már az emberek láthatóan ragaszkodnak az Orbán-kormányhoz, tehát demokratikus módon nem lehet megdönteni a kormányt, akkor antidemokratikus és piszkos eszközökhöz kell folyamodni. Előre kell jelezni, hogy a választásokon csalások lesznek, s a választások után pedig „ezerrel” illegitimmé, sőt illegálissá kell nyilvánítani a választási eredményeket, kicsikarva egy újabb választást.

Ez az új, amerikai módszer a „szabadság” és a „demokrácia” megvédésére, á la Kim Lane Scheppele asszony, Charles Gáti professzor, Paul Lendvay úr és társaik bel- és külföldről.

Egyet le kell szögeznünk: nem a választások lesznek piszkosak. Hanem ezek az „amerikai” módszerek azok.

És persze ígérjük, hogy jó fiúk leszünk, és nem feltételezzük, hogy a galamus.hu azért közölte magyarul a Scheppele-cikket megjelenés előtt, mert valahogyan szoros kapcsolatban áll az alkotmányjogásszal. Jó fiúk leszünk, és nem feltételezzük, hogy Krugman, Galamus.hu, Halmai, Balogh S. Éva, Scheppele asszony bármiben is szorosan együttműködnének. Nem, nem: itt nincs semmilyen összeesküvés-elméletnek helye. Ismétlem: összeesküvés-elméletnek nincs helye. Érthető? Akkor jó.

Egy hónap van a választásokig. Az álbaloldali ellenzék a padlón, az Összefogás inkább Összevisszafogás lett. A kormánypártok stabilan vezetnek a közvélemény-kutatások szerint. Egy normális demokráciában, ahol a demokratikus politikai kultúra érvényesül, az ellenzék ezt emelt fővel tudomásul veszi, s minden tisztességes kampányeszközt bevet annak érdekében, hogy a hátralévő időben faragjon a hátrányából. Ám ha ez mégsem sikerül, akkor elfogadja az eredményt és gratulál a győztesnek, mint ahogyan ez normális nyugati demokráciákban szokás. Mint ahogyan egyébként az Egyesült Államokban a vesztes elnökjelöltek is gratulálnak a győztesnek, és felkérik a vesztes oldal szavazóit, hogy az új elnököt fogadják el saját elnöküknek is. Ez valóban szép, demokratikus hagyománya az Államoknak.

Ám van egy másik hagyománya is. Az, amit az elmúlt negyven évben bizonyos ázsiai és afrikai és latin-amerikai országokkal művelt, ahol beavatkozott a belső folyamatokba az ottani kollaboráns politikai és gazdasági szereplők hathatós segítségével.

Utóbbiból, köszönjük, nem kérünk. Ez már egy másik világ, és egy másik kor, Scheppele asszony. Megkezdődött egy új kor!