Kárpáti szerint a tervezetben meghatározott építészeti követelmények olyanok, mintha harminc évvel ezelőtti műszaki színvonalra szabták volna őket. Pedig a korszerű építészeti technológiák felhasználásával ma már gond nélkül elérhető akár a passzívházak energiafelhasználási szintje is, de az „alacsony energiafelhasználású” épületek színvonala mindenképp. A gyenge építőipari követelményekkel az állam belekényszeríti a vevőket egy olyan helyzetbe, amin később már nem lehet, vagy nagyon költséges változtatni.
A Nemzeti Energiastratégia három alappilléren áll: az egyik az ellátás biztonságának növelése, a másik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, a harmadik a függőség csökkentése – emlékeztet a szakember. A stratégiai célt szolgálná, ha az épületek energiafelhasználását jobban csökkentenénk, a gépészeti felújítások mellett a megújuló energiaforrások arányát pedig növelnénk.
Siralmas összkép
Magyarország teljes energiafelhasználásának 40 százalékát az épületek használják fel. Ez rémisztő arány, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a magyarországi épületek átlag kétszer annyi energiát használnak el, mint a nyugat-európaiak. Ez számokban kifejezve úgy fest, hogy míg az átlagos magyar épület 250 kWh/m2/év energiát használ fel évente, addig a nyugat-európai átlag 120-150-et. Mindez amiatt van, mert épületeink jelenleg túl sok hőt veszítenek a falakon, a nyílászárókon keresztül, korszerűtlenek a gépészeti berendezéseink, és nem vagyunk tudatos energiahasználók, azaz kellően takarékosak.
A Magyarországon lévő 4,2 millió lakás 90 százaléka nem felel meg még a jelenlegi minimumkövetelményeknek sem. Ha teljesíteni akarjuk a Nemzeti Energiastratégia céljait, az elkövetkező 20 év során évente legalább 200 ezer lakásegységet kellene felújítani. A Nemzeti Energiastratégia ugyanis 2020-ig a szén-dioxid-kibocsátás 20 százalékos, 2030-ig 30 százalékos csökkentését határozza meg.
Az lenne a jó, ha az épületfelújítások megfelelő energetikai és gazdaságossági számítások komplex figyelembevételével történnének. Magyarországon azonban sajnos nagyon kevesen gondolkodnak komplex módon – véli Kárpáti, aki szerint sok magánépíttető áll a felújításhoz amatőr módon, ráadásul a beépített anyagok kiválasztásánál is sokkal inkább az árat nézik, mint az ár-érték arányt. Tervezés és optimalizálás nélkül felújított házak, panelépületek általában 20-30 százaléknyi energiamegtakarítást érnek el. A szakértő által tervezett, méretezett, optimalizált felújítással 50-70 százalékos megtakarítás is elérhető, ezen nem volna szabad spórolni. Az új építkezéseknél – megfelelő komplex energetikai tervezéssel – a hagyományos építkezéshez képest 80 százalékkal alacsonyabb energiaköltség is elérhető az épület működtetése során.
A számok magukért beszélnek
De lássuk mindezt számokban kifejezve! Az építhető házak iránt támasztott minimumkövetelmény a C kategóriát jelentő 160 kWh/m2/év energiafelhasználás (ez az, amelyet a lakások 90 százaléka sem képes teljesíteni). A legjobbat jelölő A+ kategória ennek az 50 százaléka, azaz 80 kWh/m2/év. Amelyek még ettől is jobbak, azokat nevezzük aktív, „energia+”, vagy passzívházaknak. Ez utóbbiaknak a 15 kWh/m2/év szint alatti értéket produkálókat szoktuk nevezni. Jellemző – emeli ki a MAKÉSZ alelnöke –, hogy miközben Magyarországon „felállva tapsoljuk” az A+ kategória 80-as szintjét elérő épületeket, addig Svédországban a minimumkövetelmény 90 kWh/m2/év, vagyis nálunk az a csúcs, ami Svédországban kis híján a minimumkövetelmény. A régi rendelettel is épp az volt a baj, hogy túlságosan gyenge értékeket határozott meg, és még ennek betartatásában sem volt következetes. Az lenne a jó, ha az új rendelet szakítana ezzel a pazarló házak építését generáló gyakorlattal, és már most figyelembe vennék a 2020-as előírásokat. Persze, az energiahatékony ház drágább, de hosszú távon ez a többletköltség bőven megtérül az épület használójának.
Tragédia, hogy még az elmúlt öt évben is sok olyan ház épült, amely a minimálisan előírt C kategóriának sem felel meg. Ennek oka, hogy az előírás betartását utólag nem ellenőrizték. Még ma is találhatóak kereskedelmi forgalomban olyan silány minőségű – jóllehet olcsó – nyílászárók, amelyek nem felelnek meg a hőátbocsátási előírásoknak. Ez is az ellenőrzés, illetve szankcionálás hiánya miatt lehetséges.
Hiba a fejekben
A legnagyobb ingatlanforgalmazók tapasztalatai szerint a lakásvásárlók fejében még mindig nem tudatosult kellően, hogy mennyire fontos a megvásárolandó ingatlan energiafelhasználása. Bár a családi házas piacon már van kereslet az energiahatékony házak iránt, a lakáspiacon a vevők még egyáltalán nem foglalkoznak az energiafelhasználással. Emiatt a beruházók sem abban érdekeltek, hogy jó házat építsenek, hanem abban, hogy olcsót. A beruházók akkor fognak jó házakat építeni Magyarországon is, ha ilyenekre lesz kereslet. Kárpáti József egy hasonlattal támasztja mindezt alá: húsz évvel ezelőtt, amikor 32 forint volt egy liter üzemanyag, előszeretettel vásároltunk autókat hatalmas motorokkal. Az áremelések után ezek a kocsik értéküket vesztették. Így fognak járni a ma épülő, de energiafaló épületek is – állítja. Érthetetlen ellentmondás, hogy bár egyre drágább minden energiahordozó, még sincs kellő igény az optimalizált, energiahatékony épületfelújításra. A MAKÉSZ alelnöke szerint éppen ezért lenne jó, ha legalább az építési előírások és azok következetes betartatása ezt a jövőbe mutató célt szolgálná már ma is.
