Sajnos a magyar gazdaság a Bokros-csomagot követő időszakban tudott utoljára 3-4 százalékos növekedést produkálni – nyúlt vissza a kezdetekhez Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke csütörtökön egy budapesti konferencián. A 2000-es évek elején az államadósság GDP-arányosan még csupán 50-60 százalék között állt, 2006-tól azonban „elszabadult a gyeplő”. Nem csupán a „fiskális alkoholizmus”, vagyis a magas költségvetési hiány emésztette fel a magyar gazdaság erejét, de az is döntően hozzájárult a kialakult helyzethez, hogy folyamatosan külföldről finanszírozták a magyar adósságot. A bankok évről évre arra biztatták a lakosságot, hogy olcsón vegyenek fel hiteleket, és nyugodtan vállalják a növekvő terheket. Az ország kettős sérülékenységéhez hozzájárult a külső adósság magas szintje is, mely a teljes hitelállomány mintegy 40 százalékát tette ki, magyarázta a Magyar Nemzeti Bank alelnöke.
Elszabadult a frank, mégis megindult a törlesztés
2009 és 2011 között a forint stabilan állt az euróhoz képest, azonban a svájci frank árfolyamának elszabadulása elindított egy komoly folyamatot. Az elmúlt három hónapban viszont a hazai deviza is komoly, mintegy 12 százalékos csökkenést produkált az euróhoz képest. Drágább lett a külföldi tőkebevonás, a kormánynak pedig fontolóra kellett vennie, el tudja-e viselni a további hitelfelvételt, úgy, hogy a lakosság nagy részének szinte nem volt nettó megtakarítása. A sok negatív hírre egy örömteli is jutott: 2008-ról 2009-re fordulva a családok lassan, de biztosan nettó hitelfelvevőből törlesztőkké váltak, elkezdték visszafizetni a töméntelen mennyiségű felvett hitelt.
A magyar gazdaságpolitikának a jelen pillanatban szinte lehetetlen feladattal kell megküzdenie – emelte ki a közgazdász –, úgy kell adósságot finanszírozni, hogy a mindig megbízhatóan növekvő export sem biztos, hogy produkálni tudja majd a várt emelkedést. Ehhez komolyan hozzájárul a német export-import tevékenység visszaesése.
2012-ben végre sikerülhet, ami eddig még nem
Ezt az időszakot többek között a monetáris politika eszközeivel lehet átvészelni, jelezte Karvalits, azonban leszögezte, a kormánynak ehhez szigorú keretek között kell tartania a költségvetési hiányt. Eddig nem sikerült az áhított 3 százalék alá szorítani a deficitet, de úgy tűnik, 2012-ben megtörténhet az áttörés. A jegybank az infláció mozgásának tükrében úgy döntött, hogy kamatemeléssel járul hozzá a kilábaláshoz.
Amikor januárban az Orbán-kormány bejelentette a Széll Kálmán-tervet, mozgásba lendült a munkaerőpiac, és a kockázati felárak újra csökkenésbe kezdtek. Sajnos a külső piaci hatások és a vállalatoknak a minimálbér-emelésre adott válasza miatt a 2012-es évben szigorúbb költségvetést kellett kidolgoznia a kabinetnek – fejtette ki az alelnök.
Nem akarnak vagy nem képesek hitelezni?
Fontos megkülönböztetni, hogy a bankok akarnak-e, vagy képesek-e hitelezni. Az anyabankok korábban nyakló nélkül öntötték a forrásokat a hazai szektorba, ez az utóbbi időszakban megváltozott: a bankadó bevezetése és a végtörlesztés némiképp visszafogta a pénzáramlást.
2008-2009 a válság legsötétebb évei voltak, a kormányzati és a lakossági fogyasztás is drasztikusan visszaesett. 2011-ben a kormány az első nyugdíjpillérbe való visszalépés felajánlásával „nagyot húzott”, ezzel sikerült leszorítani az államadósságot, és hozzájárult a jövőre prognosztizálható GDP-növekedéshez is. Emellett a kabinet a lakosságot is rábírta, hogy növelje megtakarításait, ezzel a belső adósságtörlesztés is komolyan megindult, hangsúlyozta az alelnök. A kilábalás szempontjából hatalmas potenciál rejlik a hazai autóipari beruházásokban: az Audi- és a Mercedes-gyárak új munkaerőpiacot, ezáltal növekvő befizetést teremtenek.
A költségsokkok – az olaj- és az élelmiszerár drasztikus emelkedése – közepette a monetáris mozgástér, így a jegybank lehetőségei leszűkültek. A globális lakossági és kormányzati felmérések azt mutatják, hogy átmeneti növekedést követően új recesszió felé tartunk, festett sötét képet Karvalits Ferenc, de kiemelte: fegyelmezett költségvetési politikával, szigorú adósságkezeléssel van kiút a ebből a válságból is. Korábban a világ nagy része egyszerűen el sem tudta képzelni, hogy a növekvő globális gazdasági környezet közepette a fizetési mérleg felborulhat. A piaci helyzet drámai megváltozása gyökeresen átalakította az országok adósságtörlesztési dinamikáját. A bankok és a kormányok lassan alkalmazkodnak a kialakult körülményekhez.
Szép német remények
Az MNO megkérdezte a jegybank alelnökét, milyen növekedési kilátásokban reménykedhet a német gazdaság, mely komolyan befolyásolhatja Magyarország fiskális, monetáris politikáját. Karvalits Ferenc úgy vélte, a hatalmas mértékben növekvő német foglalkoztatottság szép reményekre jogosít fel. A magyar vállalatoknak viszont inkább arra kell koncentrálniuk, hogy a német megbízások terén megelőzzék a régiós versenytársak közé tartozó cseh, lengyel és szlovák cégeket. Leszögezte: a magyar gazdaság finanszírozási képessége jelenleg jó, az MNB tartalékai bizonyos mértében nőttek, és ezek az adósságválság közepette nem elhanyagolható tények.
Kérdésre válaszolva úgy vélekedett, az eurózóna egésze nincs válságban, az egyes tagállamok közti aránytalanságok okozzák a problémát. A legfontosabb kérdés nem az, hogy összeomlik-e a zóna, hanem az, hogy a tagállamok képesek-e alkalmazkodni az új helyzethez, szigorítani tudnak-e hosszú távú gazdaságpolitikájukon.
origo.hu
Luxusnyaraló csak milliárdosoknak? – Így szálltak el az árak a Balatonnál
