A monetáris tanács tagjai úgy fogalmaztak, hogy további kamatcsökkentésre akkor kerülhet sor, ha az elkövetkező hónapokban beérkező adatok alátámasztják a kedvező pénzügyi piaci folyamatok tartósságát és megerősítik, hogy a középtávú inflációs kilátások összhangban állnak a 3 százalékos céllal. A monetáris tanács a gyenge keresleti környezet tartós fennmaradására számít, az inflációs célt 2014-ben, az inflációt érintő átmeneti sokkok hatásainak kifutása után elérhetőnek tartja. A tanács az elemzői várakozásoknak megfelelően 0,25 százalékponttal, 6,25 százalékra csökkentette az alapkamatot keddi ülésén.
Simor: Szűk többség volt a csökkentés mellett
A monetáris tanács előtt a 6,5 százalékos alapkamat tartására, valamint 0,25 százalékos csökkentésére vonatkozó javaslat volt, a szűk többség a csökkentésre szavazott, így az alapkamat 6,25 százalékra módosult – mondta Simor András, az MNB elnöke sajtótájékoztatón.
A „szűk többség” arra utalhat, hogy a tanács ismét 4:3 arányban szavazott a kamatcsökkentésről, akárcsak az elmúlt két alkalommal. Simor András elmondta, hogy az infláció tartósan a cél fölött maradhat. A legutóbbi inflációs jelentés óta kiderült, hogy a pénzromlás szeptemberben 6,6 százalékra gyorsult – jelezte. Az MNB prognózisa szerint az idén 5,8 százalékkal, jövőre 5,0 százalékkal nőnek a fogyasztói árak.
Elemzők: nem volt meglepetés a kamatvágás
A Reuters brit hírügynökség által megkérdezett banki elemzők túlnyomó többsége is kamatvágást várt. A befektetők részben a piaci folyamatok elmúlt hónapban tapasztalt viszonylag kedvező alakulása, részben pedig a monetáris tanács előző két hónapban követett stratégiája miatt számított most is kamatcsökkentésre – értékelt Jobbágy Sándor, a CIB Bank szenior elemzője. Kifejtette: a monetáris tanács tagjainak többsége az augusztusi és szeptemberi 25 bázispontos csökkentést elsősorban a gazdasági növekedés, illetve a belső kereslet gyengeségével, valamint a hitelezés támogatásának szükségességével indokolta. Emellett a kamatcsökkentésre szavazó tanácstagok érvelése a kedvező piaci folyamatokra, így a magyar eszközöktől elvárt kockázati felár csökkenésére épült, valamint arra, hogy a céltól hosszabb távon is eltérő infláció elsősorban egyszeri, a monetáris politika hatáskörén kívül eső tényezők miatt áll fenn.