Ténylegesen csökkent az államadósság

Ötven százalékkal nőtt az elmúlt időszakban a lakossági állampapír-vásárlók aránya – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Borbély László András, az ÁKK vezérigazgató-helyettese.

–A pénzügyi válság legjobban talán az Államadósság-kezelő Központot állította kihívások elé. A hazai államadósság egyik legnagyobb problémája ugyanis nem is csak a tartozás nagysága, hanem az egyre csökkenő futamidők. A Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) 2008-ban felvett hitel hogyan befolyásolta a lejáratokat?
– Korábban a devizaadósság átlagos hátralévő futamideje 6 év felett volt, ami viszonylag kényelmes helyzetet eredményezett az adósságkezelőnek, mivel évente maximum 1,5-2 milliárd euró összegű megújítási igény jelentkezett. Mivel az IMF átlagosan négyéves futamidőre adta a kölcsönt, ez jelentősen lecsökkentette a devizaadósság futamidejét, és három év elteltével gyakorlatilag megduplázta a devizalejáratokat. Az emiatt ötmilliárd euró körüli szintre emelkedett évenkénti törlesztési kötelezettség jelentősen megnehezítette az adósságmegújítást. Változás e téren majd csak 2014 második felétől várható.

– Sokan mégis azért kritizálják a kormányt, mert nem állapodott meg az IMF-fel, emiatt tavaly 1202 milliárd forintra emelkedett a költségvetés bruttó kamatkiadása az előző évi 1101 milliárdról. Mi ennek az oka?
– Fontos, hogy ne csak a bruttó, hanem a nettó kamatkiadást is megvizsgáljuk, hiszen a költségvetésnek nemcsak kiadása, hanem bevétele is származik az adósságkezeléssel kapcsolatos műveletekből. Az elmúlt években ezek a bevételek 100–150 milliárd forint között mozogtak, tavaly is 145 milliárd forint volt ez a tétel. Érdemes ugyanakkor a GDP arányában mért kamatkiadásokat is összevetni. A magyar kamatteher valóban súlyos, hiszen a hazai államadósság a legfejlettebb európai országokéhoz hasonló, 80 százalék körüli szinten van, miközben például a nagyságrendileg hasonló adósságrátájú Németország, Hollandia vagy éppen Franciaország kamatkiadásaihoz képest GDP-arányosan sokkal többet költ a magyar állam erre a célra. Emiatt kétségkívül nehezebb helyzetben van a magyar költségvetés, hiszen a tartósan kiegyensúlyozottnak tartott 3 százalék alatti GDP-arányos hiány eléréséhez a nettó kamatkiadások nélküli egyenlegnek pozitívnak kell lennie. Ezért fontos az államadósság GDP-hez mért arányának csökkentése. Egyelőre csak annyit sikerült ez ügyben elérni, hogy az adósságterhek oldaláról a költségvetésre nehezedő nyomás érdemben nem növekedett. Azt ugyanakkor el kell ismerni, hogy az idei költségvetési előirányzatok alapján a nettó kamatkiadások GDP-hez mért arányának a kismértékű növekedése várható ebben az évben.

– A sajtóban ezekkel kapcsolatban olyan állítások jelentek meg, mint hogy a kormány lemondott az adósság elleni harcról. Valóban letették a fegyvert?
– Ezt csúsztatásnak tartom, hiszen a kamatkiadások és az államadósság alakulása között természetesen szoros kapcsolat van, ez azonban semmiképpen sem kizárólagos. A kamatkiadások alakulását ugyanis még számos tényező befolyásolja, például az adósság szerkezetének módosulása, továbbá a kamatszint és a különböző futamidejű hozamok egymáshoz viszonyított arányának változása. Ráadásul tavaly a központi kormányzat adóssága nemcsak a GDP arányához képest csökkent, hanem nominálisan, azaz forintban is: mintegy 240 milliárd forinttal kisebb lett a tartozás, mint egy évvel korábban. Ennek hatására a központi kormányzat adóssága GDP-arányosan közel 3,5 százalékponttal lett kisebb tavaly év végén, mint 2011-ben volt, vagyis nagy valószínűséggel 77-78 százalék közötti szintre mérséklődik a GDP tényleges alakulásától függően. Az adósság csökkenése természetesen a kamatkiadások mérséklődését indokolná, hogy ez várhatóan mégsem következik be, annak döntően az adósság szerkezeti átalakulása az oka. Tavaly ugyanis nem volt érdemi mennyiségű devizakötvény-kibocsátás, így a lejáró devizaadósság megújítása döntő részben forintban valósult meg. Az újonnan kibocsátott forintállampapírok azonban jóval magasabb hozamszinteken keltek el, mint amennyi a lejáró devizaadósság költsége volt. Tavaly egyébként a forintalapú kötvények átlaghozama az első negyedévi 8,69 százalékról 6,32-ra csökkent a negyedik negyedévben, miközben a diszkontkincstárjegyek felára 7,59-ről 5,98 százalékra mérséklődött, ami óriási eredmény.

További részletek a Magyar Nemzet csütörtöki számában.