Ténylegesen csökkent az államadósság

Ötven százalékkal nőtt az elmúlt időszakban a lakossági állampapír-vásárlók aránya – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Borbély László András, az ÁKK vezérigazgató-helyettese.

GB
2013. 01. 17. 4:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

–A pénzügyi válság legjobban talán az Államadósság-kezelő Központot állította kihívások elé. A hazai államadósság egyik legnagyobb problémája ugyanis nem is csak a tartozás nagysága, hanem az egyre csökkenő futamidők. A Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) 2008-ban felvett hitel hogyan befolyásolta a lejáratokat?
– Korábban a devizaadósság átlagos hátralévő futamideje 6 év felett volt, ami viszonylag kényelmes helyzetet eredményezett az adósságkezelőnek, mivel évente maximum 1,5-2 milliárd euró összegű megújítási igény jelentkezett. Mivel az IMF átlagosan négyéves futamidőre adta a kölcsönt, ez jelentősen lecsökkentette a devizaadósság futamidejét, és három év elteltével gyakorlatilag megduplázta a devizalejáratokat. Az emiatt ötmilliárd euró körüli szintre emelkedett évenkénti törlesztési kötelezettség jelentősen megnehezítette az adósságmegújítást. Változás e téren majd csak 2014 második felétől várható.

– Sokan mégis azért kritizálják a kormányt, mert nem állapodott meg az IMF-fel, emiatt tavaly 1202 milliárd forintra emelkedett a költségvetés bruttó kamatkiadása az előző évi 1101 milliárdról. Mi ennek az oka?
– Fontos, hogy ne csak a bruttó, hanem a nettó kamatkiadást is megvizsgáljuk, hiszen a költségvetésnek nemcsak kiadása, hanem bevétele is származik az adósságkezeléssel kapcsolatos műveletekből. Az elmúlt években ezek a bevételek 100–150 milliárd forint között mozogtak, tavaly is 145 milliárd forint volt ez a tétel. Érdemes ugyanakkor a GDP arányában mért kamatkiadásokat is összevetni. A magyar kamatteher valóban súlyos, hiszen a hazai államadósság a legfejlettebb európai országokéhoz hasonló, 80 százalék körüli szinten van, miközben például a nagyságrendileg hasonló adósságrátájú Németország, Hollandia vagy éppen Franciaország kamatkiadásaihoz képest GDP-arányosan sokkal többet költ a magyar állam erre a célra. Emiatt kétségkívül nehezebb helyzetben van a magyar költségvetés, hiszen a tartósan kiegyensúlyozottnak tartott 3 százalék alatti GDP-arányos hiány eléréséhez a nettó kamatkiadások nélküli egyenlegnek pozitívnak kell lennie. Ezért fontos az államadósság GDP-hez mért arányának csökkentése. Egyelőre csak annyit sikerült ez ügyben elérni, hogy az adósságterhek oldaláról a költségvetésre nehezedő nyomás érdemben nem növekedett. Azt ugyanakkor el kell ismerni, hogy az idei költségvetési előirányzatok alapján a nettó kamatkiadások GDP-hez mért arányának a kismértékű növekedése várható ebben az évben.

– A sajtóban ezekkel kapcsolatban olyan állítások jelentek meg, mint hogy a kormány lemondott az adósság elleni harcról. Valóban letették a fegyvert?
– Ezt csúsztatásnak tartom, hiszen a kamatkiadások és az államadósság alakulása között természetesen szoros kapcsolat van, ez azonban semmiképpen sem kizárólagos. A kamatkiadások alakulását ugyanis még számos tényező befolyásolja, például az adósság szerkezetének módosulása, továbbá a kamatszint és a különböző futamidejű hozamok egymáshoz viszonyított arányának változása. Ráadásul tavaly a központi kormányzat adóssága nemcsak a GDP arányához képest csökkent, hanem nominálisan, azaz forintban is: mintegy 240 milliárd forinttal kisebb lett a tartozás, mint egy évvel korábban. Ennek hatására a központi kormányzat adóssága GDP-arányosan közel 3,5 százalékponttal lett kisebb tavaly év végén, mint 2011-ben volt, vagyis nagy valószínűséggel 77-78 százalék közötti szintre mérséklődik a GDP tényleges alakulásától függően. Az adósság csökkenése természetesen a kamatkiadások mérséklődését indokolná, hogy ez várhatóan mégsem következik be, annak döntően az adósság szerkezeti átalakulása az oka. Tavaly ugyanis nem volt érdemi mennyiségű devizakötvény-kibocsátás, így a lejáró devizaadósság megújítása döntő részben forintban valósult meg. Az újonnan kibocsátott forintállampapírok azonban jóval magasabb hozamszinteken keltek el, mint amennyi a lejáró devizaadósság költsége volt. Tavaly egyébként a forintalapú kötvények átlaghozama az első negyedévi 8,69 százalékról 6,32-ra csökkent a negyedik negyedévben, miközben a diszkontkincstárjegyek felára 7,59-ről 5,98 százalékra mérséklődött, ami óriási eredmény.

További részletek a Magyar Nemzet csütörtöki számában.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.