Több megoldási javaslat is a kormány elé kerülhet a devizahitel-szerződések feltételeinek általános érvényű módosításával kapcsolatban a június 24-i kormányülésen – tájékoztatta a Magyar Nemzetet az előkészítés részleteit ismerő forrás. Mint ismeretes, kedden este Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter a Hír Tv-ben arról beszélt, hogy a jelenlegi jogszabályok szűk esetekben, meghatározott körülmények között lehetővé teszik azt, hogy egy szerződést jogszabállyal módosítsanak. A tárcavezető részleteket nem árult el, de kormányzati forrás szerint vélhetőleg arra a jelenleg is létező szabályozásra utalt a miniszterelnök-helyettes, amely a közérdek szempontjára hivatkozik egy ilyen módosítás esetében. – Még mindig túl sok embert érint a devizahitelek problémája, ezért álláspontunk szerint a közérdekre hivatkozás minden szempontból megállja majd a helyét – erősítette meg a lap munkatársának szerdán egy kormánytag.
Navracsics Tibor korábban arról is beszélt, hogy akkor lehet jogszabállyal módosítani egy szerződés feltételeit, ha valamilyen, a szerződéskötéskor fennálló körülmény előre nem látható módon alapvetően megváltozik, és nem róható fel ebből adódóan, hogy lehetetlenné válik a teljesítés. A Magyar Nemzet forrása hangsúlyozta: a kabinet ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a devizahitel-szerződésekkel kapcsolatban sem a tőkét, sem a kamatot érintő feltételekhez „nem nyúlhat hozzá”. A devizaárfolyammal kapcsolatos szabályokat azonban törvényileg módosíthatja, mivel az árfolyam „változott a szerződés megkötése óta”. Igennel felelt a lap azon felvetésére, hogy ezek szerint az árfolyam lehet az az elem, amelyre a miniszter célzott. Ismeretes, a Kúria nemrég úgy döntött egy eléje került ügyben, hogy a vitatott devizahitel-szerződést érvényesnek kell ugyan tekinteni, de az árfolyamrés mindössze plusz-mínusz fél százalék lehet.
A Magyar Nemzetnél azt is megtudták, hogy a kormány elé kerülő javaslatok között szerepelhet – a korábban megvalósított árfolyamgáthoz hasonlóan – rögzített árfolyam bevezetése, de szóba jöhet az árfolyam-különbözetből adódó többletköltségek megosztása is. – Ez utóbbival kapcsolatban jelenleg több lehetőséget is vizsgálnak az érintett tárcák szakemberei – tette hozzá a lap forrása. Kérdésükre elmondta, a többletköltségek harmadolása az egyik ilyen, de az is felmerülhet, hogy az érintett bankok állják ezen költségek egészét. A rögzített árfolyam mértékével kapcsolatban nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, ugyanakkor emlékeztetett arra a nemrégiben született horvát bírósági döntésre, amely szerint a hiteleket az eredeti, a felvételkor érvényes árfolyamon lehet visszafizetni.
A tervezett jogalkotással a kormányzat nyilván szeretné elkerülni, hogy olyan állapotok alakuljanak ki, mint amilyenek a rendszerváltozás után jellemezték a hazai hitelviszonyokat. Az egyéni próbálkozások, peres eljárások akkor nem vezettek sikerre, az ügyfelek és a hitelintézetek viszonya mind feszültebbé vált. Jelenleg is nagyon sok polgári eljárás folyik, bár ezek száma pontosan nem ismerhető. Kiderült, hogy a különféle bíróságokon meghozott ítéletek nem képesek átfogóan rendezni a helyzetet, a vitatott devizahitel-konstrukcióknak csak egy-egy elemét érintik. Több tízezer per esetleges megindítása ráadásul ellehetetlenítené az ítélkezést. A pénzügyi felügyelet és az ügyészség által kezdeményezhető, mindenkit érintő úgynevezett közérdekű kereset sem vezethetne sikerre. A Legfőbb Ügyészség a lappal nemrégiben azt közölte: a közérdekű per megindításának nincsenek meg a feltételei.
Az egyetlen út a jogalkotás lehet – az eddigi hazai joggyakorlat szerint ennek megvannak az alkotmányos feltételei. Sőt, hasonló esetekben az állam köteles is beavatkozni a szerződéses kapcsolatokba. Az Alkotmánybíróság (AB) 1991-ben hozott, precedensértékű határozata ugyanis azt tartalmazza: a polgári törvénykönyv alapján kivételes helyzetekben a törvényhozás módosíthatja a magánfelek szerződéseit. Kivételesnek a helyzet akkor tekinthető, ha a szerződéskötést követően beállott körülmények miatt a megállapodás valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a változás nem volt előre látható, a kockázat meghaladta a szokásos, normális mértéket, és az állami fellépés közérdekű, hiszen tömeges társadalmi igényt elégít ki.
Az Alkotmánybíróság hajdan részletezte azt is, milyen változást tekint akkora horderejűnek, amelyik megalapozhatja, hogy a jogalkotók összhangba hozzák a két régi alapvető jogelvet: a szerződés tiszteletben tartását (pacta sunt servanda) és a körülmények módosító erejét (clausula rebus sic stantibus). A határozat szerint ilyen lehet a jelentős gazdasági, esetleg politikai, pénzügyi és egyéb társadalmi átalakulás, például a háború, a válság vagy a szokatlanul nagy infláció. Ezek ugyanis olyan előre nem látható tényezők, amelyek – különösen a hosszú időre szóló jogviszonyokban – lényegesen befolyásolhatják a szerződők helyzetét, a jogok és a kötelezettségek arányát, s valamelyikük számára lehetetlenné tehetik a megállapodás változatlan fenntartását, teljesítését. – Ilyenkor kifejezetten szükséges az állami beavatkozás, a szerződési kötelezettségek megváltoztatása, megszüntetése, a megbomlott egyensúly helyreállítása – szögezték le.
Az AB 1991-es döntése azt is kifejti, hogy a húsz-harminc évre szóló szerződéses kapcsolatokban a résztvevőknek számolniuk kell a szerződéskötéskor hatályos rendelkezésekkel, köztük azzal: a polgári törvénykönyv szerint az előre nem látható, rendkívüli változások indokolttá tehetik, hogy az állam jogszabállyal módosítsa a megállapodások kikötéseit. Az Alkotmánybíróság kitért rá, a hasonló törvényi beavatkozás nem tekinthető visszamenőleges hatályúnak, hiszen alapvetően a még nem teljesített kötelezettségekre vonatkozik.
Végül érdemes felidézni, milyen körülmények között került sor az AB 1991-es határozatára. Az Alkotmánybíróságot a rendszerváltozás után tömegesen keresték meg az érintettek, köztük magánszemélyek, társadalmi szervezetek, szövetkezeti szövetségek, ügyvédi és jogtanácsosi irodák, falu- és lakóközösségek.
Összesen 177 beadványban 1796 ügyfél kérte: a testület semmisítse meg az akkori költségvetési és államháztartási törvényt, mert a szabályokkal az Országgyűlés beleavatkozott a hitelintézet és az ügyfelek között létrejött kapcsolatokba. Azt kifogásolták, hogy a 20-25-30 évre felvett lakáscélú kölcsönük eredeti, általában háromszázalékos kamatát a törvény a hátralévő időre 15 százalékra felemelte. A kedvezményes kamatot addig az állami költségvetés egészítette ki a piaci mértékre, 28-32 százalékra. Amikor a beadványok elutasításával az Alkotmánybíróság pontot tett a vita végére, megjegyezte: az állam felelőssége, hogy jogalkotással beavatkozik-e a szerződéses viszonyokba, az intézkedést azonban az AB mérlegre teheti. A bírák a jogi rendezést 1991-ben közérdekből szükségesnek tekintették.
Párhuzamos egyeztetés. Folyamatos az egyeztetés a Magyar Bankszövetséggel, a tárgyalások érintik a devizaalapú jelzáloghitellel rendelkezők körét is – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a távirati irodának. Varga hozzátette, hogy a tárgyalások nem érintik az autóra, tartós fogyasztási cikkre felvett hiteleket.
(Szilágyi–Jakubász–Kulcsár)
