Mentőöv közérdekből

Egy árfolyamgáthoz hasonló rögzített árfolyam bevezetésével, vagy az árfolyam-különbözetből adódó többletköltségek mérséklésével is segítheti a kormány a devizahiteleseket.

A tervezett jogalkotással a kormányzat nyilván szeretné elkerülni, hogy olyan állapotok alakuljanak ki, mint amilyenek a rendszerváltozás után jellemezték a hazai hitelviszonyokat. Az egyéni próbálkozások, peres eljárások akkor nem vezettek sikerre, az ügyfelek és a hitelintézetek viszonya mind feszültebbé vált. Jelenleg is nagyon sok polgári eljárás folyik, bár ezek száma pontosan nem ismerhető. Kiderült, hogy a különféle bíróságokon meghozott ítéletek nem képesek átfogóan rendezni a helyzetet, a vitatott devizahitel-konstrukcióknak csak egy-egy elemét érintik. Több tízezer per esetleges megindítása ráadásul ellehetetlenítené az ítélkezést. A pénzügyi felügyelet és az ügyészség által kezdeményezhető, mindenkit érintő úgynevezett közérdekű kereset sem vezethetne sikerre. A Legfőbb Ügyészség a lappal nemrégiben azt közölte: a közérdekű per megindításának nincsenek meg a feltételei.

Az egyetlen út a jogalkotás lehet – az eddigi hazai joggyakorlat szerint ennek megvannak az alkotmányos feltételei. Sőt, hasonló esetekben az állam köteles is beavatkozni a szerződéses kapcsolatokba. Az Alkotmánybíróság (AB) 1991-ben hozott, precedensértékű határozata ugyanis azt tartalmazza: a polgári törvénykönyv alapján kivételes helyzetekben a törvényhozás módosíthatja a magánfelek szerződéseit. Kivételesnek a helyzet akkor tekinthető, ha a szerződéskötést követően beállott körülmények miatt a megállapodás valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a változás nem volt előre látható, a kockázat meghaladta a szokásos, normális mértéket, és az állami fellépés közérdekű, hiszen tömeges társadalmi igényt elégít ki.

Az Alkotmánybíróság hajdan részletezte azt is, milyen változást tekint akkora horderejűnek, amelyik megalapozhatja, hogy a jogalkotók összhangba hozzák a két régi  alapvető jogelvet: a szerződés tiszteletben tartását (pacta sunt servanda) és a körülmények módosító erejét (clausula rebus sic stantibus). A határozat szerint ilyen lehet a jelentős gazdasági, esetleg politikai, pénzügyi és egyéb társadalmi átalakulás, például a háború, a válság vagy a szokatlanul nagy infláció. Ezek ugyanis olyan előre nem látható tényezők, amelyek – különösen a hosszú időre szóló jogviszonyokban – lényegesen befolyásolhatják a szerződők helyzetét, a jogok és a kötelezettségek arányát, s valamelyikük számára lehetetlenné tehetik a megállapodás változatlan fenntartását, teljesítését. – Ilyenkor kifejezetten szükséges az állami beavatkozás, a szerződési kötelezettségek megváltoztatása, megszüntetése, a megbomlott egyensúly helyreállítása – szögezték le.

Az AB 1991-es döntése azt is kifejti, hogy a húsz-harminc évre szóló szerződéses kapcsolatokban a résztvevőknek számolniuk kell a szerződéskötéskor hatályos rendelkezésekkel, köztük azzal: a polgári törvénykönyv szerint az előre nem látható, rendkívüli változások indokolttá tehetik, hogy az állam jogszabállyal módosítsa a megállapodások kikötéseit. Az Alkotmánybíróság kitért rá, a hasonló törvényi beavatkozás nem tekinthető visszamenőleges hatályúnak, hiszen alapvetően a még nem teljesített kötelezettségekre vonatkozik.

Végül érdemes felidézni, milyen körülmények között került sor az AB 1991-es határozatára. Az Alkotmánybíróságot a rendszerváltozás után tömegesen keresték meg az érintettek, köztük magánszemélyek, társadalmi szervezetek, szövetkezeti szövetségek, ügyvédi és jogtanácsosi irodák, falu- és lakóközösségek.

Összesen 177 beadványban 1796 ügyfél kérte: a testület semmisítse meg az akkori költségvetési és államháztartási törvényt, mert a szabályokkal az Országgyűlés beleavatkozott a hitelintézet és az ügyfelek között létrejött kapcsolatokba. Azt kifogásolták, hogy a 20-25-30 évre felvett lakáscélú kölcsönük eredeti, általában háromszázalékos kamatát a törvény a hátralévő időre 15 százalékra felemelte. A kedvezményes kamatot addig az állami költségvetés egészítette ki a piaci mértékre, 28-32 százalékra. Amikor a beadványok elutasításával az Alkotmánybíróság pontot tett a vita végére, megjegyezte: az állam felelőssége, hogy jogalkotással beavatkozik-e a szerződéses viszonyokba, az intézkedést azonban az AB mérlegre teheti. A bírák a jogi rendezést 1991-ben közérdekből szükségesnek tekintették.

Párhuzamos egyeztetés. Folyamatos az egyeztetés a Magyar Bankszövetséggel, a tárgyalások érintik a devizaalapú jelzáloghitellel rendelkezők körét is – mondta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a távirati irodának. Varga hozzátette, hogy a tárgyalások nem érintik az autóra,  tartós fogyasztási cikkre felvett hiteleket.

(Szilágyi–Jakubász–Kulcsár)