Senki sem nyugodhat meg Európában

Rácz Margit szerint megfordult a második világháború utáni trend: a békés, kiszámítható növekedés helyett most stagnálásnak, sőt visszafejlődésnek lehetünk tanúi.

A szakértő egy hétfői sajtóbeszélgetésen hangsúlyozta: amíg nincsenek beruházások és gazdasági növekedés, addig a nemzetállamoknak tűzoltással, hétről hétre kell túlélniük. Brüsszel nem tud az immár 28 tagállam számára olyan ajánlásokat tenni, amelyektől valóban fenntartható lesz a költségvetés. Rácz kifejtette: Európa a második világháború után békés úton, lépésről lépésre gazdagodott, amelyből az alsó középrétegek is profitálni tudtak. Ez a folyamat most megállt, sőt visszafejlődik, amelynek beláthatatlan következményei vannak. Kérdés, hogy ez meddig tart, és mikor indul el a fenntarthatóság reményét magában hordozó növekedés.

A kutatási igazgató szerint az eurózóna válságának érdekes szakaszába jutottunk: a krízis még nem oldódott meg, de kezd kicsit másról szólni, mint eddig. Rácz kifejtette: a 2008-ban kezdődött válság önmagában is kitermel új problémákat, emellett a „heveny” válság időszakában létrejöttek olyan pénzalapok, amelyek az államadósság finanszírozhatatlanságának problémájával küzdő tagállamokban segítenek megoldani a finanszírozást.

Az ideiglenes euróövezeti mentőalap, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) és az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) keretében körülbelül 1000 milliárd euró áll rendelkezésre, de már pusztán ezek felállítása is megnyugtatta a piacokat. Rácz elmondta: az államadósság-finanszírozás negyede eddig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) forrásaiból történt, kérdés, hogy az IMF meddig lesz képes arra, hogy beszálljon az uniós tagállamok finanszírozásába.

Az Európai Unió gazdasági kormányzását megújító hatos jogszabálycsomagról Rácz elmondta: sajátos leosztás keletkezett a nemzetállami gazdaságpolitikai jogosítványok és a közösségi akarat között. A közösség figyelő szeme őrködik a nemzeti költségvetések felett a fenntarthatóság jegyében, és ajánlásokat tesz arra, hogyan tudná fenntarthatóvá, felelőssé tenni a költségvetési gazdálkodást az adott tagállam. Az a fő kérdés, hogy van-e akkora bölcsesség Brüsszelben, hogy az immár 28 tagállam költségvetését kezelni tudja – emelte ki a szakértő, hozzátéve, hogy a nemzetközi pénzpiac tartósan illikviddé vált, félelem uralkodik az elhúzódó válság miatt, mindenki bizonytalan és kivár.

A reálgazdasággal nagyobb probléma van 2013-ban, mint eddig bármikor: a munkanélküliség magas szinten stabilizálódik, nincsenek nagy beruházások, és gazdasági növekedés sem. Az EU-nak mindezekkel szembe kell néznie, amikor a fenntarthatóságot számon kéri a tagállamokon. Rácz szerint egy olyan, időben is elhúzódó reálgazdasági válság alakult ki, amelyet rövid távon csak a tagállami kormányok tudnak megoldani.

Felhívta a figyelmet arra, hogy ha sokáig tart újragondolni ezeket a folyamatokat az integrációban, akkor minden meg fog kérdőjeleződni; erre már volt példa az integráció történetében, a két olajválság után. Hozzáfűzte: jelenleg viták vannak az Európai Központi Bank (EKB) jogosítványairól is, hogy az finanszírozzon-e államadósságot.

Rácz szerint nincs rend a periférián, nincs növekedési modell, és nem tudni, miből indul el a növekedés az eurózónában.

A válság érdekes fejleménye, hogy a bankok problémáinak kezelésében is előretörni látszik a „szennyező fizet” elv, vagyis hogy ne az adófizetők pénzéből mentsék meg a bankokat. Ennek az is az oka, hogy kevesebb a pénz. Kérdés, hogy a jövőben mekkora problémák bontakoznak ki és ezeket hogyan oldják meg a pénzintézetek – mondta Rácz.